Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Monday, June 13, 2011

A legnagyobb Hedge Fund menedzserek (9. rész) - Bruce Kovner

Melyik ország volt a nyolcvanas évek legjobb spekulánsa a devizapiacon, és nem kis részben a gabonák területén is? Mert néha az egyes államok is akarva-akaratlanul is kénytelenek spekulálni (Magyarország például évek óta Svájci Frank short pozícióban van). Ez az ország a Szovjetúnió! Legalábbis ugyanannak az időszaknak az egyik legnagyobb egyéni kereskedője, Bruce Kovner szerint, márpedig ő rengeteg információt szedett össze a deviza és árupiacokról.

Tudhatott valamit a Szovjetúnióról és annak ideológiájáról is, hiszen nagyszülei még a cári Oroszországból menekültek el az 1900-as évek elején, de már szocialista nézeteik miatt. A család később tovább növelte a rutinját üldöztetésből, amikor az ötvenes években, amikor a kis Bruce még a számokkal ismerkedett, két közeli rokonát is beidézte a hírhedt McCarthy bizottság a kommunistákkal való feltételezett összejátszás miatt.

Persze az is lehet, hogy Kovner a fenti megállapításában, amit már 1989-ben tett, nem tudta elrejteni a saját politika iránt érzett mániáját, amely egészen más utakat járt be. Ahogy Soros filozófusnak készült (és ha nem is erről ismeri őt a többség, lett is), úgy az ifjú Bruce a politika iránt érdeklődött egyetemi évei alatt. A politikatudományi képzését azonban egy súlyos tragédia törte derékba. Édesanyja öngyilkosságot követett el Kaliforniai, alsó középosztálybeli otthonukban. Kovner-t a depresszió végül a diplomamunkája félredobásába űzte, hiába jósoltak neki nagy jövőt tanárai, köztük olyan is, aki három republikánus elnök mellett volt tanácsadó. A tanulmányai folytatása helyett csembalózni tanult, politikai kampányokban segédkezett, egy újságnak írt cikkeket, de mivel ebből nem tudott megélni, taxisofőrként kereste meg jövedelme nagy részét.

30 éves elmúlt, amikor először találkozott a spekuláció gondolatával. Egy ismerőse mesélt neki az árupiacokról, és Kovner a rá jellemző szorgalommal vetette bele magát a tőzsdei ismeretek elsajátításába. A kockázatokkal nem törődve a hitelkártyájáról felvett 3000 dollárral kezdett neki a kereskedésnek. Beszédes, hogy élete első két ügylete igen összetett volt, hiszen először calendar spread-el, majd intermarket spread-el próbálkozott, elképesztő sikerrel, hiszen néhány hónap után a számláján már 45 000 dollár volt. Az ezt követő néhány nap alapjaiban változtatta meg Kovner-t és az ekkor tapasztaltak minden idők egyik legnagyobb spekulánsi karrierjét alapozták meg. Az nem csoda, hogy az első ügyletei alatt túl nagy kockázatot vállalt, így tudott ekkora nyereséget elérni, de ez nem tarthatott örökké. Ahogy a pozíciói értékei nőttek, a brókere felhívta és azt javasolta, hogy zárja le a spread egyik lábát, mert így az árfolyamemelkedésen többet fog nyerni. Kovner ezt a pillanat hevében meg is tette és várt. Alig telt el 15 perc, amikor brókere ismét hívta, a hangja remegett, és nagy nehezen kinyögte, hogy a piac limittel zuhant. Nagy nehézségek árán kikeveredtek a pozícióból, és az érzelmi alapú döntés ezúttal kisegítette a bajból, hiszen a zuhanás tovább folytatódott a következő nap, és Kovner mindenét elveszítette volna. Ha így esett volna a történet, Kovner talán még ma is taxit vezetne, vagy Mitt Romney kampánystábjában osztogatná a szórólapokat a Times Square-en. Azonban a 45 000 dollárból sikerült megmenteni 22 000-et, és egy életre megtanulta, hogy a kockázatkezelés mennyire fontos. A következő napokban csak ezt emésztette - mert enni azt nem tudott - majd ismét nekivágott a kereskedésnek, ezúttal már rendszerezetten. Ha nem vesztett volna ennyit, sosem tudott volna ilyen jó spekulánssá válni, de ha ennél többet bukott volna, akkor nem lett volna sem pénze, sem motivációja a folytatásra. Éppen akkora pofont kapott negyedóra alatt, ami észhez térítette, de nem esett el tőle.


Ekkoriban történt, hogy látott egy hirdetést az újságban, amely egy kereskedési asszisztenst keresett. Bár már 32 éves volt, jelentkezett az állásinterjúra, és ez élete legjobb döntésének bizonyult. A beszélgetés olyan jól ment, hogy nem az asszisztensi, hanem a kereskedői pozíciót adták oda neki egyből, az akkoriban még sokkal többnek számító 35 000 dollár tőke mellett, amellyel egyből fel is vehetett pozíciókat, miközben a saját pénzével is kereskedhetett. Ami azonban sokkal fontosabb az az, hogy mindez hol történt meg. Kovner a hetvenes és nyolcvanas évek legnagyobb szellemi műhelyébe került, ami a tőzsdei kereskedést illeti, ami nem volt más mint a Commodities Corp. A céget többek között a világhírű közgazdász, Samuelson alapította (ha szakmabeli vagy, most nézz rá a polcodra, itt látni fogsz három kötet Közgazdaságtan-t, na ezeket ő írta), és olyan nagy neveket nevelt ki mint Paul Tudor Jones, Ed Seykota, vagy Louis Bacon.

Kovner itt fejlesztette ki módszerét, amely jelentős részben technikai elemzésre alapul, de minden komolyabb pozíció esetén a mögöttes fundamentális erőt és indokot alaposan ismernie kell, mielőtt pozícióba lép. Ez persze még kevés az üdvösséghez, úgyhogy ő maga még két tényezőt sorol a sikerének zálogaként. Az egyik, hogy politikai, társadalmi műveltsége, amit még az egyetemi évek során alapozott meg képessé tette arra, hogy igen különböző forgatókönyveket tudjon elképzelni a piacok jövőbeni alakulásáról. Azonban személyisége azt is lehetővé tette, hogy ezt ne tegye önhitt módon, vagyis, ha az általa várt forgatókönyvek nem váltak be, akkor azokhoz ne ragaszkodjon mindenáron. Sőt, csak ha a technikai elemzés információja világossá tette az irányt és valamely elképzelés valósággá válását, akkor kezdte el egyáltalán kiépíteni a pozíciókat. A másik tényező pedig már az utóbbihoz kapcsolódik: Kovner saját állítása szerint mindig képes volt racionális maradni, és fegyelmezetten tartotta magát a tervéhez.

A nyolcvanas évek legvégére Kovner a világ legnagyobb spekulánsa lett a deviza és árupiacokon, ami egészen szédítő 13 éves felfutást jelent. Egyes híresztelések szerint az éves átlagos hozama az elképesztő 89% volt, ráadásul úgy, hogy ebből az időszakból egy évben veszített is 16%-ot! Így nem csoda, hogy a mérete miatt sok kapu bezárult előtte, egyszerűen nem volt kellő likviditás. Ahogy ő fogalmazott, egyik kedvenc piaca, a réz határidős ügyletei kapcsán: ott most ő az elefánt. Ezért fókusza egyre inkább a devizapiac felé fordult, amely már akkor sem volt kicsi. Ekkor már évek óta a saját Hedge Fund-ját, a Caxton Associates-t igazgatta, amely hamar az egyik legnagyobb szereplővé vált a piacon, az akkorra már egyre ismertebb Soros, vagy a villámgyorsan felfelé törő Paul Tudor Jones mellett.

Ez volt az egyik ok, amiért a Caxton szép lassan egyre szerényebb hozamokat produkált, és a 2000-es évek első felében szinte mindenki elviharzott mellettük, amíg ők lassan annak is örültek, ha pozitív évet zártak. A másik tényező Kovner figyelmének a megváltozása volt. A politika iránti szenvedélyét sosem felejtette el, és most hogy volt pénze, eljött az ideje, hogy támogassa azokat a szervezeteket, amelyek az ő nézeteinek megfelelő célokért küzdenek. Mivel konzervatívnak vallja magát, ezért támogatást nyújtott a Manhattan Institute-nak, vagy a jobboldali New York Sun újságnak is egy időben. A pletykák szerint főleg a neokonzervatív körökben mozog otthonosan, és egyik személyes jóbarátja Dick Cheney, az Egyesült Államok előző, sokak által rettegett alelnöke. Az egyik cikk egészen odáig ment, hogy nemes egyszerűséggel Soros jobboldalon található ikertestvérének nevezte, ami nagy megtiszteltetés, hiszen a magyar származásu guru nem titkoltan a Demokrata pártot, illetve annak céljait támogatta. Kovner az American Enterprise Institute elnöke is volt, egy olyan szellemi műhelyé, amely a nekonzervatívok külpolitikáját, így az iraki offenzívát és a Bush-doktrinát komoly mértékben befolyásolta.

Azt, hogy mekkora Kovner befolyása az amerikai politikai életre, nem könnyű megmondani, mert a nyilvánosság elől már-már a paranoiát súroló módon rejtőzködik. Egész életében mindössze két interjút adott, azokat is több mint egy évtizedes eltéréssel. Amikor a New York Magazine riportere hiába kereste hetekig, bedobott egy levelet a cég postaládájába, hogy cikket fog róla írni, és az ő reakcióit is szívesen leközölné. Kovner személyes email-ben válaszolt, lényegre törő tömörséggel: "Biztos akad valami jobb témája."

Az elzárkózás azonban nem szól mindenkinek. Előszeretettel adakozik kultúrális célokra is, például ő az egyik legnagyobb támogatója New York legnagyobb művészeti központjának, de még az angol Nemzeti Színháznak is rengeteg pénzt adományozott. Azt mesélik, hogy otthonában minden éjjel leül a zongora elé, és játszik fél órát, némi horroros beütéssel pontban éjfélkor. Az igazi szerelmet számára a könyvek jelentik. Még a cége neve is innen származik, hiszen Anglia első nyomdáját egy bizonyos William Caxton indította bő 500 évvel ezelőtt (szerencsés választás, furcsán hangzott volna a Guttenberg Associates LLC...). Kovner nem sajnálta a pénzt akkor sem, amikor egy művész saját illusztrálású bibliát szeretett volna készíteni, és az 50 példányszámhoz a kivételes anyagok miatt 2 millió dollárra volt szüksége. Kovner-től megkapta, és létrejött a Pennyroyal Caxton Biblia.

Szintén komoly pénzt költ az ingatlanokra. Az idősödő Bruce válása után egy egész házat vett meg Manhattan legdrágább részén, forintra átszámítva 2 milliárdot költött a felújításra, a rossz nyelvek szerint önálló emeletet tart fent a három kutyájának, és kialakított egy szintet, amely bármilyen biológiai, vagy koszos bomba jellegű atomtámadás ellen védelmet nyújt. Némi iróniával mondhatnánk azt, hogy bizonyára a nekonok által felpiszkált terroristáktól fél ennyire, de ezt persze ne gondoljuk teljesen komolyan.

Az utóbbi évek ismét némi fellendülést hoztak, és a növekvő volatilitásból, illetve az árupiaci trendekből Kovner ismét szépen profitált, bár ez a teljesítmény csak árnyéka a legszebb időknek. A Caxton azonban még így is mind a mai napig a legnagyobbak között van, még akkor is, ha Kovner lassan két évtizede nem foglalkozik a növekedéssel, de a cég a kezelt vagyont tekintve szinte mindig ott van a legnagyobb 20-30 ágazati szereplő listáján, általában 10 és 20 milliárd dollár közötti tőkével. Kovner néhány jó meglátásával most is megjelenik a legtöbbet keresők listáján, és annak ellenére, hogy alig néhányan ismerik a nevét, az előkelő 7. helyen áll a leggazdagabbak között, 4,5 milliárd dolláros vagyonával, ami sokkal több is lehetne, ha nem támogatná oly bőkezűen az említett konzervatív szervezeteket.

Kovner életművére jellemző, hogy amikor megjelent az a lista, amelynek valós jelentősége nincs, de megkísérelte felsorolni a valaha legtöbb pénzt kereső Hedge Fund-okat, a 4. helyen végzett, olyan neveket is maga mögé utasítva, mint a David Tepper, Seth Klarman, vagy Steve Cohen. A szakma őt övező tiszteletére jellemző, hogy Julian Robertson tavalyi elismerése után, idén ő kapja a Hedge Fund ágazat életműdíját. Nem is rossz valakitől, aki egy időben taxisként kereste meg a kenyérre valót.

---

A blog a nyáron szünetel (kivéve ha valami nagy hír lát napvilágot az ágazatról), hogy aztán valami igazán érdekes dologgal jöjjön elő, erről szeptember táján majd fogsz hallani. Addig is nézd a Facebook oldalunkat (no és persze like-olj), ahol 1-2 hetes szünetek kivételével napi szintű érdekességek és tippek várnak rád.