Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Tuesday, April 26, 2011

A Tigriskölykök módszerei

Az előző cikkben Julian Robertson-t mutattam be, aki minden idők egyik legsikeresebb Hedge Fund menedzsere volt, de saját kereskedése, és az ifjú tehetségek mentorálása révén a mai napig nagy hatással van az abszolút hozamra törekvő, zárt körű alapok világára. A tanítványai ma már a legsikeresebbek közé tartoznak a feltörekvő második vonalban, és ma már több pénzt kezelnek, mint maga Robertson 13 éve a csúcspontján.

Az egyik ilyen Tigriskölyök John Griffin (nem keverendő össze Ken keresztnevű névrokonával), aki Robertson jobbkeze volt 1993 és 1996 között (vele látható a lenti képen), mielőtt alig 33 évesen belekezdett a saját Hedge Fund-ja, a Blue Ridge felfuttatásába (a Blue Ridge az Appalache hegység szívében található vonulat, a névadó itt, Virginia nyugati részén nőtt fel). 11 évvel az indulás után már olyan sokra vitte, hogy felkerült a legjobban keresők listájára, 625 millió dolláros bevétellel, ami nem csoda tekintve 65%-os az évi hozamát, amit azelőtt és azóta sem sikerült megismételnie. Az elmúlt évek már sokkal kevésbé a sikerekről szóltak a Blue Ridge-nél, de így is sikerült az átlag felett teljesíteniük. Dacára inkább long oldali megközelítésüknek, 2008-at megúszták 8%-os veszteséggel. 2009-ben viszont - vélhetően a short pozíciók átlagosnál nagyobb arányának - jóval a piac alatt teljesítettek. 2010-ben és az idei év első negyedévében viszont már javítani tudtak.

Akárcsak egykori mestere, Griffin is az értékalapú megközelítést alkalmazza, mind a long, mind a short oldalon. Sok remek lehetőséget talált az elmúlt két évben. 2011 eleje erősnek bizonyult számára, ahogy sok befektetése termőre fordult.Ezek közé tartozik az Echostar, amely egy igencsak aktuális területen tevékenykedik. Fő tevékenységként set-top-box-okat gyárt, amelyek a digitális televízió adások vételéhez szükségesek, és a hagyományos tévénézést egyéb kényelmi szolgáltatásokkal egészíti ki, magasabb kép és hangminőség mellett.

Fogadjunk, hogy te is vettél ehhez hasonlót mostanában. Sőt nem is vettél, hanem a T-home vagy valamely más kábel TV, vagy IPTV szolgálató cég erőltette rád. Mivel az analóg TV-adás megszűnőben van, és a másik amúgy is jobb, a szolgáltató központilag vetette meg veled, vagy adta oda bérleti díjért. Sőt, ha több TV is van a háztartásban, ami Amerikában már természetes, de már hazánkban is igen gyakori, akkor a több készülékhez több set-top-box-ot is be kellett szerezned. Ez egy hatalmas piac, ami szinte mindenkit érint, akik ráadásul lényegében nem is maguk döntenek a vásárlás felől.

A cégnek 3 milliárd dollár közeli kapitalizációja van, ám amikor a Blue Ridge megvásárolta a pozíció nagy részét, akkor ennek nagyjából a harmadát érte. Amikor a részvény piacán naponta 2-300 000 darab papír fordult meg, Griffin vállalata több mint 3 millió részvényt vett meg 2008-ban és 2009 elején. Ehhez több hétre, sőt hónapra volt szükségük, hiszen naponta aligha lehetett a virtuális parketten megforduló papírok 5-10%-nál többet megvenni ahhoz, hogy ne nyomják fel az árfolyamot, jelentősen rontva a bekerülési költségeket. A becslések szerint legkevesebb 80 kereskedési napon kellett aktívan gyűjtögetniük a részvényekből.

2010 harmadik negyedévében a pakett kb. 15%-át ugyan értékesítették, de azóta sem változtattak és a várakozás bevált. Az árfolyam különösen az utóbbi hónapokban robbant fel, amikor 20 dolláros szintről majdnem duplázott és 37 dollárig jutott. A Blue Ridge által elért pontos bekerülési árfolyamról nincs nyilvános információ, de a becslések alapján jelenleg minden részvényen 22 dollár körüli nyereségen állnak, ami összesen - a már eladott részvények alacsonyabb eladási árfolyamával - 56-57 millió dollárnyi nyereséget jelent. Mindezt úgy, hogy a cég saját tőkéjének csak 1%-át fektette ebbe a részvénybe.

Nem lepődnénk meg, ha hamarosan elkezdnék csökkenti a pakett nagyságát. A set top box-ok globális értékesítése várhatóan 2012 környékén tetőzik majd, így a cég a vállalati ciklus egy új szakaszába lép majd, és az eredménynövekedés csökkenni kezd majd. A Blue Ridge valószínűleg számít erre, és emiatt is szép lassan megszabadulnak majd a pozíciótól. Addig persze még komoly növekedés is elképzelhető.

Ami az igazán érdekes, ahogy feljebb is említettem, a Hedge Fund ügylet kapcsán, hogy Griffin-ék pozíciója a méretükből adódóan nem azonnal, egy nap alatt építette fel a pozíciót. Ez számukra kényszer volt, de ez a taktika máskor is lehet hasznos, két egészen más szempontból is:
  • Egyrészt pozíció építés miatt, ami a trendkövetés esetén működhet hatékonyan. Ne féljünk attól hogy lemaradunk, a változások nagyrészt folyamatosan jelennek meg a piacon, erre lejjebb példát is láthatsz majd. Ráadásul mi, akiknek nem több milliárd dollárt kell kezelnünk, nem vagyunk arra kényszerülve, hogy ennyit várjunk, a kitörésnél vehetünk, mert nem befolyásoljuk a piacot.
  • Másrészt a jó bekerülési árú gyűjtögetésnél, ami viszont csak az itt is ecsetelt érték alapú ügyleteknél működik.
Miért kezdték el venni a vállalat részvényeit a Blue Ridge-nél? A cég a tevékenységéből és a jól felépített, sikeres üzleti modell által az árbevétel a válság előtt is gyorsan nőtt. A részvényt 2008 elején vezették be a tőzsdére, majd a kezdeti fellendülés és hírverés után az árfolyam együtt esett a piaccal. A Blue Ridge - miközben más szektorokban komoly short pozícióik voltak - ekkor lépett szinre és kezdett el komoly pakettet összeszedni. A válság miatt a részvény nagyot zuhant, és a kezdeti 1,9 m db-ot több mint másfélszeresére növelve már a vállalat közel 4%-át, és a nem bennfentesek vagy stratégiai befektetők kezében lévő részvénymennyiség (az ún. free float) több mint 8%-át birtokolták. Ezzel a második legnagyobb pénzügyi befektetőkké váltak. A főbb vásárlások időpontjai az alábbi grafikonon kijelölve láthatóak.


A válság során a vállalatok, a reálgazdaság is mélyen érintve volt. Természetes, hogy ilyenkor az árbevétel csökken, a nyereség elapad, esetleg veszteségbe fordul át. Nem volt ez másként az Echostar esetén sem. A cég 2008 második felére veszteségessé vált, és csak 2009 közepén tudott érdemi nyereséget elérni. Az árbevételben azonban nem történtek nagy változások. Ahogy az ábrán is látszik 2008-ban még erős növekedés jellemezte a céget, ami 2009 elejére okozott némi visszaesést, de kevesebb mint 10%-ot. A piac azonban már előtte jócskán büntetni kezdte az árfolyamot, és az árfolyam, illetve az egy részvényre jutó bevétel hányadosa (P/S) a 40%-ra esett. A Blue Ridge abból a feltételezésből indult ki, hogy a nehéz idők elmúltával visszatér a korábbi eredményhányad, ezért érdemes P/S alapon megítélni a vállalatot.


Például, ha egy kis cég 50 m Ft-os bevételből 10 m Ft nyereséget tud kigazdálkodni, de egy hirtelen sokk miatt a nyereség a tizedére olvad, ám az árbevétel nagyjából változatlan, akkor ki lehet indulni abból a feltételezésből, hogy ha elmúlik a sokk, a nyereség is visszatér a korábbi zónába. Az Echostar esetén pontosan ez történt. Ezért a veszteséges időszak alatt a P/S mutató rávilágított arra, hogy a piac a kelleténél sokkal jobban büntette a céget. Ennek a felismeréséhez Griffin-nek nem volt szüksége arra, hogy megismerje a céget töviről hegyire, hiszen 40-50 hasonló befektetést futtat párhuzamosan, ezért egy-egy tévedés hatása a teljes tőkére is mérsékelt.

Szintén érdemes egy másik Tiger Cub egy ügyletét megnézni, pontosabban kettőt, amelyek összefüggésben állhatnak egymással. A Lone Pine Capital egy évvel később indult, mint a Blue Ridge, szintén a tigrisodúból elszabadult elemző, ezúttal Stephen Mandel vezetésével. Az ő életpályája is megdöbbentően hasonlít Griffin-ére, csak 4 évvel idősebb nála, és szintén egy nagy befektetési banknál dolgozott (Goldman Sachs), mielőtt 1990-ben Robertson-hoz ment. Egy kicsivel sikeresebb lett, mint Griffin, az éves hozamai a válságig elérték a Tiger Management hosszútávú eredményeit, és a kezelt tőke is kb. 40%-kal magasabb, mint a Blue Ridge-é.

Mandel mára egyike a világ kevés számú dollár milliárdosának, hiszen ő ma a bolygó 736. legvagyonosabb embere, és a Hedge Fund vezérek között ő a 24.-ig, és a Tigriskölykök többségéhez hasonlóan kiterjedt alapítványi tevékenységet folytat, ő is elsősorban az oktatás terén.

Mandel még a Goldman Sachs-nél töltött ideje alatt elsősorban kiskereskedelmi láncok részvényeit elemezte, így nem csoda, hogy saját alapján belül is előszeretettel válogat pozíciókat az ágazatból. A Sears Holdings szakosodott áruházakat és nagy hipermarketeket üzemeltet Amerika szerte. A Lone Pine a vállalat részvényeit 2008 második negyedévében kezdte el shortolni, pontosabban árfolyamesésre spekulálva opciókat vásárolni. Megjegyezendő, hogy ez az a cég, amelyik egy részét Edward Lampert hozta vissza a sírból, és cége az RBS Partners a mai napig 44%-os tulajdonos. Amikor Lampert vesztett óránként tízmilliókat, Mandel Hedge Fund-ja hasonló összeget nyert. Bár az érdekek szembenállása egyértelmű, és mindketten érték alapon választották ki az ellentétes irányú pozíciókat, mégsem azonos módon álltak ehhez, és nem azonos időpontban szálltak be, így mindketten képesek voltak nyereséget termelni egyazon részvény segítségével.


Elsőre telitalálatnak bizonyult, hiszen az árfolyam 100 dollárról tovább zuhant, még jobban is, mint az indexek, és a válság legsötétebb óráiban még 30 dollár alatt is megfordult a kurzus. A Lone Pine azonban nem zárta a short irányú pozíciókat. Az árfolyam másfél év alatt - a többséget megelőzve - visszaküzdötte magát a 2008 elején látott szintekre, már enyhe veszteségbe húzva Mandel cégét a pozíció esetén. A legtöbben fogták volna a fejüket, hogy akkor a Lone Pine milyen nagy lehetőséget - becslésem szerint több mint 200 millió dolláros nyereséget - szalasztott el. Mandel azonban egészen másként gondolkozott, és az idő őt igazolta. A Sears ugyanis a 2010-es csúcsáról hetek alatt hatalmasat zuhant, és bár azóta valamennyit visszakapaszkodott, közép és hosszútávon is jelentős lemaradásban van a piachoz képest, és a Lone Pine még így is jelentős nyereségben van. Nézzük meg, hogy mi volt a Hedge Fund állhatatosságának a hátterében.

A kék vonalon (és jobb skálán) láthatjuk, hogy Lampert rendrakása és a holdingba gyűjtés után az árbevétel ugyan ugrott egy nagyot, de utána nem volt képes növekedésre, stagnált, sőt lassan csökkenni kezdett a forgalom. Márpedig az áruházak és hipermarketek esetén manapság a méret a lényeg, és az árbevétel növelésén keresztül vezet az út az értékteremtéshez. Az egy részvényre jutó eredmény (narancs színű vonal és bal skála) már 2007-ben erősen csökkenni kezdett, pedig akkor a fogyasztásban még alig voltak jelei a válságnak. Erre a gyengeségre csapott le a Lone Pine, és azért tartja magát a mai napig is ehhez, mert a fundamentumokban nem történt változás, a forgalom tovább csökkent, az eredmény zuhant majd azóta is nagyrészt egy helyben topog. A papírok jelenleg is az egy részvényre jutó nyereség 70-szeresén (P/E) forognak, és az általában optimista elemzők is csak 30%-os javulást várnak az előbbiben, ami még mindig magas P/E-t jelent. A piac tehát nagy növekedést vár a Sears-től, de a Lone Pine nem erre számít. Még meglátjuk kinek lesz igaza, mindenesetre Mandel csapata kényelmes pozícióból nézheti már most is a küzdelmet.



Felmerülhet a kérdés, hogy Lampert miért tartja a részvényeket. Az ok az, hogy ő egy 'activist investor', azaz beleszól a társaság életébe, ezzel próbálva értéket teremteni, ami 2007-ig sikerült is neki.

Mandel esete azonban ezzel nem fejeződött be. Nézzünk meg röviden egy másik ügyletét, ami a Sears short-tal összefüggésben vizsgálva ismét rávilágít a Tigriskölykök zsenialitására. A Lone Pine 2010 második negyedévében elkezdte vásárolni a Family Dollar Stores részvényeit. Összesen közel 3,7 millió darabot vettek akkor, majd ezt bő egymillióval megfejelték a következő negyedévben. Ezzel egyébként a vállalat közel 4%-os tulajdonosai lettek, és az ötödik legnagyobb pakettel rendelkeznek. A vállalat tevékenysége hasonló a Sears-éhez, szupermarketek üzemeltet, és kifejezetten az olcsó, nagy tömegű termékekre szakosodott. A súlyozott átlagos bekerülési árfolyam 38 dollár környékére becsülhető, így a mostani 52 dolláros árfolyam mellett 37%-os nyereséget értek el, kevesebb mint egy év alatt.

A döntési metódus itt nagyon egyszerű volt. A Family Dollar Stores árbevétele folyamatosan növekedett, (kék vonal), miközben a piac által leginkább figyelt értékelési mutató, a P/E, szerény maradt a válság után is. Az értékteremtés egyértelmű volt, és a Lone Pine le is csapott a lehetőségre. Ahogy lenni szokott, a piac nem egy nap alatt reagálta le az eseményeket, így Mandelnek volt elég ideje összeszedni a részvényeket.

A stratégia erejére az világít rá a leginkább, ha megnézzük, hogy hogyan teljesített a Family Dollár és a Sears, vagyis a long és a short pozíció alapját képező árfolyamok, egymással szemben. Jól látható, hogy az előbbi mennyivel felülteljesítette az utóbbit, és nem volt arra szükség, hogy Mandelnek mindkettőben igaza legyen, elég volt, ha egymáshoz képest ez megtörtént, és erre adott elég időt.

Fontos, hogy itt nem az ún. pair trade-ről volt szó, hiszen nem egyszerre indult a két pozíció, és nem azonos értékben vettek fel pozíciókat (ráadásul az egyiket opciókban). A két részvény azonos területen tevékenykedett, viszont a fundamentumaikban zajló folyamatok és a piac átmeneti ítélete élesen eltért egymástól, ám Mandel hagyott elég időt, hogy beérjen az elképzelése (és közben figyelte, hogy az ezt kiváltó tényezők nem változtak-e meg). A Lone Pine azonos logika mellett vette fel a pozíciókat, és a példákon kívül tette ezt még sok más részvényben, szétterítve, diverzifikálva ezzel a kockázatot, amit persze egyedi és teljes portfólió szinten vállaltak is. Ahogy Mandel és Griffin mestere mondta: a dolguk, hogy megtalálják a 200 leginkább felül és leginkább alulértékelt vállalatot. Úgy látszik a tanítványoknak ez gyakran sikerül.

Ha szeretnél ehhez hasonló stratégiákról hallani, akár úgy is, hogy ilyen megoldásokat alkalmazó befektetési alapba tennéd a pénzed, akkor gyere el Május 12.-én tartandó, jótékony célú előadásunkra:

Monday, April 25, 2011

A legnagyobb Hedge Fund menedzserek (8. rész) - Julian Robertson

1978-ban egy amerikai család érkezett a mindentől távol eső Új-Zélandra. A 46 éves apa, aki addig a Wall Street egyik tekintélyes cégének a vagyonkezelési részlegének vezetésén dolgozott addigra teljesen kiégett. A Csendes-Óceáni szigetre azért érkezett, hogy mindentől távol nyugodtan megírhassa regényét, amelynek ötletét régóta dédelgette. A könyv a mai napig nem készült el, de közel egy éves pihenés egy olyan megújult pályafutás indulását jelentette, amelyet a csúcspontján Sorossal egy szinten emlegettek, és amely a mai napig elképesztő befolyással van a Hedge Fund világra.

Julian Robertson cége a Tiger Fund Management az 1980-as indulást követően a kilencvenes évek végére olyan mértékben megnőtt, hogy 22 milliárd dolláros kezelt tőkéjével a legnagyobbnak számított, még a költői túlzással élve devizákat is uralni képes Sorossal szemben is. Robertson-t azóta is tigrisként emlegetik, és ő maga mindent meg is tett, hogy ez a becenév belevésődjön mindenki emlékezetébe. Még egy érdekes, de nem igazán hasznos könyv is született róla "Egy Tigris a Bikák és Medvék Földjén" címmel. A pálmát mégis az vitte el, amikor Gulfstream magánrepülőgépét a nagymacskára emlékeztető narancs színű sávokkal díszítette.

A Hedge Fund legenda még most is ott van a 15 leggazdagabb listáján, és bár több mint egy évtizede nem viszi az ipart, mégis a mai napig a legnagyobbak között emlegetik, és tanítványai is nagyon sikeresek. Robertson vagyona 2,3 milliárd dollár, ezzel a világ 500 leggazdagabb embere között van, és két korábban már bemutatott menedzserrel szinte hajszálpontosan azonos gazdagságot tudhat a magáénak. Éves hozamai 30% voltak közel két évtizedig, a díjak levonása után, és ez a cég bezárása után is 25% felett fejeződött be. Mi volt különleges a Tigris módszereiben, amivel az egykori tengerészgyalogos és író aspiráns két évtized alatt képes volt mindenkit lepipálni?

Az egyik fontos tényező minden bizonnyal az az állhatatosság és a saját magával és munkatársaival szemben támasztott maximalizmus volt. Robertson vezetési stílusát a tengerészgyalogságból merítette. Ez értelemszerűen egy igencsak autokratikus, ellentmondást nem tűrő, célratörő módszert jelentett. A Tiger Management idejének nagy része alatt ez kiválóan működött, két okból. Az egyik a versenyhelyzet és a folyamatos koncentráció milliőjének megteremtése cégen belül. Robertson híres volt arról, hogy katonai rendben, és hangos stílusban oktatta ki az embereit. Nem csoda, hogy az időnként paprikás hangulat sok fiatal kollégát lelkileg felőrölt és hamar kiléptek. Akik maradtak, azoknak pszichológust béreltek fel, sőt egy idő után a szolgálataira a felvételi procedúra alatt is igényt tartottak. A rossznyelvek szerint a lélekbúvárra éppen a vezérnek volt szüksége, aki felismerve a helyzetet egyre inkább a néha dühkitörésekben megnyilvánuló Tigrist vette kezelésbe. Ezt megerősíteni látszik, hogy a pszichológus állandó résztvevő volt a legbelsőbb befektetési bizottság szűk körű ülésein is.

A másik tényező az volt, hogy a befektetések univerzuma még egy viszonylag nagy elemzői csapattal megáldott vállalatnak is túl sok feldolgozhatatlan információt jelentett, és erre Robertson faék bonyolultságú, mégis meglepően hatékony megoldást talált ki. Egy-egy elemzőnek nagyon alaposan meg kellett indokolnia, hogy mit miért gondol, és nagyon röviden kellett tudni megindokolnia ha egy részvény mellett érvelt. A Tiger Fund Management péntekenként tartotta heti ülését az elemzőkkel, ahol a befektetési javaslatokat vitatták meg. Ám ez nem egy szokásos meeting volt, ahol a végtelenségig beszélgettek EV-/EBITDA rátákról és NOPLAT alapján korrigált FCF táblázatokról, vagy akár PPO divergenciákról. Az elemzők, akik akár hónapokig követtek és analizáltak egy-egy vállalatot, itt 1-2 percet kaptak, hogy bemutassák ötleteiket. Ha ennyi idő alatt elég meggyőzőek voltak, a cég (némi ellenőrzés után) vásárolt vagy shortolt, ha nem, akkor örökre, de legalábbis nagyon hosszú időre el lett felejtve a felvetés.

Robertson egy nagyon büszke ember, ami egyébként is jellemző azokra a Hedge Fund vezérekre, akik eljutottak a csúcsra. Amikor 1996 elején a gazdasági sajtó egyik legolvasottabb magazinja, a Business Week lehozott egy részletes riportot róla, amelyben nem éppen hízelgő módon írtak róla, azonnal ellentámadásba lendült. Ám elsősorban nem a személyét ért támadások zavarták, hanem az, hogy a cikk azt sugallta: a Tiger-nek vége, és a magas hozamú időszakoknak leáldozott. Robertson beperelte az újságot, ám az ügy nem jutott el a bíróságra. Időközben ugyanis a cég ismét képes volt csillagászati hozamokat szállítani, és a mester ego-ja helyrerázódott, és elegendő volt neki annyi, hogy az újság kiadott egy közleményt, amelyben elismerte a tigris képességeit, felsorolta a friss számokat és az alábbi méltató sorokkal fejezte be mondandóját:

"Business Week acknowledges that these results under Mr. Robertson's management, which far exceed market averages and the performance of other leading hedge funds, were superior by any measure." ("A Business Week elismeri, hogy a felsorolt eredmények, amelyeket Mr. Robertson vezetésével elértek nagymértékben felülmúlják a piaci átlagot, és a vezető hedge fund-okét is, és bármilyen összefüggésben vizsgálva is egészen kiválóak.")

A cég stratégiája alapvetően a long/short equity, illetve a market neutral területen fejtette ki a hatását. A Tiger Management a részvénypiacon vett fel változatos pozíciókat, és bár elsősorban a long irányban nézelődött, hiszen ott nagyobbak az esélyek és a potenciálok hosszútávon, rendszeresek voltak a short-ok is. Robertson híres mondásában megjegyzi, hogy a feladatuk az, hogy megtalálják a 200 legjobb és a 200 legrosszabb részvényt. Ha ez nem sikerül, sőt az utóbbiak túlteljesítik az előbbieket, akkor nem sok keresnivalójuk van ebben a szakmában. A nagy szám egyben jelzi azt, hogy a Tiger szélesen diverzifikált portfóliót alkalmazott mindkét irányban. A kiválasztásnál az értékalapú megközelítést alkalmazta elsősorban, ami a fundamentális háttér feltárásában nyilvánult meg. Mindemellett a vállalat élt a Hedge Fund-ok szabályozási szempontból korlátlan tőkeáttételével is, ami jelentős mértékben megemelte a hozamlehetőségeket. Robertson hasonlított egyfajta felturbózott Warren Buffett-re, aki emeli a tétet és több irányban is elhelyezi azokat. Ám a cég nem maradhatott meg az egyedi részvények szintjén, és ez idővel sok problémát okozott.

A Hedge Fund világ kegyetlenségére és darwinista mivoltára Robertson cégének a vége az egyik legjobb példa. A technológiai lufi nehéz helyzetbe hozta a Tigris cégét, és őket sokkal súlyosabban érintette a többségnél. Az érték alapú megközelítést a tőzsdék történelme során talán még soha nem nyomta el annyira a lendület, mint 1998 és 2000 között. A Tiger Fund Management sok olyan részvényt tartott, amelyet alulértékeltnek látott, és kis mértékben emelkedtek is, de nem tudtak lépést tartani az akkor egekig magasztalt technológiai papírokkal.

Ami még nagyobb baj volt, hogy nem kevés pozíciót tartottak éppen a tomboló mánia szektorban a short irányban. Ezek pedig sokkal jobban nőttek, mint a long pozíciók eszközeinek árfolyama, ami a tőkeáttételen keresztül olvasztani kezdte az alap tőkéjét. Robertson az internet részvények szárnyalását piramisjátéknak nevezte az angol megfelelőjén Ponzi sémának. Végül igaza lett, de éppen az a probléma a magas tőkeáttételt alkalmazó, de közben fundamentális alapon történő relatív változásra spekuláló stratégiákkal: nem mindegy, hogy mikor történik meg, aminek meg be kell következnie.

Szintén probléma volt a cég mérete. A csúcson tőkeáttétellel együtt nem tűnt elérhetetlennek a százmilliárdos nagyságrendű kitettség sem, ami a viszonylag magas kereskedési frekvencia mellett nehézzé tette hatékony be és kilépést, illetve ezek implicit költségeit néha az egekbe küldte. A kilencvenes években a Tiger Management már "rákényszerült" a global macro használatára is. Ebben is sok sikert értek el, de előfordult olyan, hogy több mint egy milliárd dollárt veszítettek egyetlen devizaügyleten egész egyszerűen azért, mert nem volt elég ellenoldali szereplő, akik által ki tudtak volna szállni.

2000 márciusában Robertson bedobta a törülközőt. A korábbi 22 milliárd dolláros vagyon kevesebb, mint harmadára esett vissza a tőkekivonások miatt, a high watermark igen távolra került, a felhízlalt szervezetét már nem tudta eltartani és közeledett a 68. születésnapja. Hihetetlen évek voltak mögötte, de elfáradt. Az érdekes az egészben az, hogy még az 1998-ban és 1999-ben történt 20% körüli visszaesések ellenére is az alapjának éves átlagos hozama 25% körüli maradt, amelyet csak néhány Hedge Fund vezér tudott utánacsinálni, és ennél hosszabb ideig csak kettő: James Simons és Soros György.

Ismét célba vette Új-Zélandot, ahol az évek alatt hatalmas birtokokat vásárolt, itt a kényelmes nyugdíjas évek vártak rá. Ám ezzel a történetnek még nincs vége, és valószínűleg még maga Robertson sem sejtette, hogy bőven a nyugdíjkorhatáron túl, és feladva további terveit, a legnagyobb sikerei még előtte vannak. A Tigris ugyanis még két olyan folyamatban is részt vett, amelyek által ismét beírta magát a Hedge Fund történelembe.

2007-ben és 2008-ban ugyanis csendesen ő maga is CDS-ket vásárolt a jelzálogpiacra, akárcsak az azóta a leggazdagabbá avanzsált Paulson, majd 2009-ben is jól ismerte fel az értéket és ismét 30% feletti hozamot termelt - ezúttal már csak saját magának. Bár Robertson sem veti meg a státuszszimbólumok halmozását, legyen szó magánrepülőről vagy hatalmas birtokokról Új-Zélandon, idős korára, ahogy minden korábbinál több pénze lett, de ideje egyre kevesebb, ezért adakozni kezdett. Robertson-nak ugyanis nemcsak a kora és szakmai karrierje, hanem magánéletének egy tragikus eseményében is hasonlít Warren Buffett-re. Ahogy az omahai bölcs, úgy a vén tigris is elvesztette feleségét, nem egészen egy éve. Társa rákban halt meg, és ahogy Buffett esetén is, az élet mulandósága ébresztette rá Robertsont is, hogy érdemes adakoznia. Pár héttel felesége halála előtt 27 millió dollárt adakoztak egy őssejt kutató intézetnek, amelynek eredményei talán egy napon a betegségek gyógyításához is hozzájárulnak majd.

A másik, amivel Robertson akaratlanul (?) is gondoskodott arról, hogy ne felejtsék el a mentori és üzleti angyal tevékenysége volt. Visszavonulása után pénzt és tanácsot adott azoknak a fiatal menedzsereknek, akik éppen egy új, saját irányítású Hedge Fund indításán fáradoztak. Mások korábban éppen a Tiger Management-nél dolgoztak, és onnan ugrottak ki. Őket együttvéve ma Tigriskölykökként (Tiger Cubs) ismerik a pénzügyi piacokon, és nem egy van köztük, akik nagy sikereket értek el. A leghíresebbek, akik mind magas 20% körüli vagy afeletti teljesítményt értek el az elmúlt 10 évben, és 5-10 milliárd dollár közötti vagyont kezelnek: Lee Ainslie, Andreas Halvorsen, Stephen Mandel és John Griffin.

Holnap az utóbbi kettő egy-egy ügyletéről lesz szó egy új cikkben, ahol aktuális példákon keresztül láthatjuk, hogy miként működnek a mester megtanított módszerei.

---

Ha hasonló tőzsdeguruk stratégiáról szeretnél hallani, akkor gyere el jótékony célú előadásunkra. A Bridge Wealth Management 2011. Május 12.-én (írd be a naptáradba!), csütörtökön egy rendhagyó előadást tart. Ennek során olyan befektetési stratégiákat mutatunk be, amelyeket a nagy és sokszor a nyilvánosság elől is rejtőző tőzsdeguruk használnak. A Hedge Fund-ok által alkalmazott módszerek valójában nem képesek varázsolni, csak hatékony módon képesek a magasabb hozamcélra törekedni, miközben a jellemző részvénypiaci kockázatnál lényegesen kisebbet kell elviselniük. Az ilyen zártkörű alapokba általában csak több millió, sőt tíz vagy százmillió dolláros nagyságrendű befektetők tehették a tőkéjüket. A legtöbb kisebb, ezekből a lehetőségekből kizárt befektető nem tudja, hogy ezeket a stratégiákat kisebb összeggel is meg lehet valósítani. Pontosan erről fogunk beszélni. Részletek:

Tuesday, April 12, 2011

Stratégiák, amikből a tőzsdeguruk meggazdagodtak - Jótékony célú előadás

A Bridge Wealth Management 2011. Május 12.-én (már most írd be a naptáradba!), csütörtökön egy rendhagyó előadást tart. Ennek során olyan befektetési stratégiákat mutatunk be, amelyeket a nagy és sokszor a nyilvánosság elől is rejtőző tőzsdeguruk használnak. A Hedge Fund-ok által alkalmazott módszerek valójában nem képesek varázsolni, csak hatékony módon képesek a magasabb hozamcélra törekedni, miközben a jellemző részvénypiaci kockázatnál lényegesen kisebbet kell elviselniük. Az ilyen zártkörű alapokba általában csak több millió, sőt tíz vagy százmillió dolláros nagyságrendű befektetők tehették a tőkéjüket. A legtöbb kisebb, ezekből a lehetőségekből kizárt befektető nem tudja, hogy ezeket a stratégiákat kisebb összeggel is meg lehet valósítani. Pontosan erről fogunk beszélni.

Az előadás teljes bevételét jótékony célra fordítjuk, méghozzá a helyszínen is jelen lévő alapítvány munkatársának, így közvetlenül beszélhetsz azzal, akinek a jótékonysági munkáját segíted.

Miért szól neked ez a rendezvény?

Ha vannak befektetéseid, stabil az anyagi helyzeted, de:
  • A bankbetétben tartott pénzedet hatékonyabb befektetésekben szeretnéd tudni.
  • Az elmúlt években a részvénypiaci hozamok nem érték el az elvárásaidat, sőt:
  • Pénzt veszítettél a részvényekkel vagy más befektetésekkel a válság során.
  • Zavar, hogy túl sok jutalékot fizetsz a brókerednek, tanácsadódnak, biztosítódnak, és utána csak sodródsz az árfolyamokkal, gyakran lefelé.
  • Vagy úgy általában: nem érted, hogy mibe fektetted eddig a pénzed, és szeretnéd a pénzügyi piacok és befektetések folyamatait érthető módon átlátni.
Mely esetekben nem érdemes eljönnöd?
  • Ha nagyon gyors, rendszeres havi 10% feletti, vagy éves több száz százalék hozamra számítanál.
  • Ha jelen pillanatban nincs pénzed a stratégiák megvalósítására.
  • Ha nem szeretnél legalább 3 évre előre tervezni a befektetéseid kapcsán.
  • Esetleg akkor, ha bizonyos szintű érték ingadozást nem tudsz elviselni ez idő alatt.
Mire van szükség, hogy eljöjj a rendezvényre?

Az adomány kivételével semmire! Ha ismered a négy matematikai alapműveletet, akkor nem lesz problémád a megértéssel. Ha szeretsz jegyzetelni, nyugodtan tedd azt az előadás alatt, de ha nem: az sem gond, ugyanis az előadás anyagát és felvételét később eljuttatjuk a számodra.

Miért más ez az előadás, mint a többi, és mi az, amit máshol nem kapsz meg?
  • Sehol, senki nem beszél ma Magyarországon Hedge Fund-ok által alkalmazott stratégiákról.
  • Főleg nem olyan ember, aki aktívan használja is őket, és évek óta ezt teszi.
  • Sehol máshol nem kapsz ennyi kedvezményt, ennyire alacsony költség mellett.
  • Ráadásul mástól nem kapod meg azt az érzést, hogy egy jó ügyet segítettél, és még az Alapítvány munkatársával is találkozhatsz.
A rendezvényről részletes leírást olvashatsz itt: http://www.bwm.hu/eloadas

Addig is tudsz jelentkezni az alábbi űrlap kitöltésével.


A telefonszámot nem kötelező megadni, de túljelentkezés esetén előnyben részesülsz, mivel ez esetben email-en és telefonon is érdeklődünk, hogy eljössz-e. A jelentkezés bármikor lemondható, nem jelent kötelezettséget a részvételre. Amennyiben telefonszámot nem adsz meg, a jelentkezés csak akkor végleges, ha azt a Bridge Wealth Management visszaigazolta, ez legkésőbb április 24.-ig történik meg. Ha az űrlapot nem látod, akkor a fenti linken is tudsz jelentkezni.

Mit kapsz, ha eljössz az előadásra:
  • Előadás - 4 óra (2*2)
  • Az előadás közben és végén a kérdéseidet is felteheted.
  • Előadás felvétele DVD-n
  • Előadás prezentációja, segédanyagok
  • Befektetési DVD - 11 órányi anyaggal
  • Konzultációs lehetőség - email-en 5 óra terjedelemben, 3 hónapon belül felhasználható módon

Ki tartja az előadást, és miért bízzak meg abban, amit mondani fog?

Faluvégi Balázs, a Bridge Wealth Management Zrt. vezetője. Kérdezték már a véleményét sok más mellett a Budapesti Értéktőzsde road-show-in, a Magyar Televízióban, a Manager Magazinban. Rendelkezik Befektetéselemzői diplomával, Vagyon-Alap-Portfoliókezelői vizsgával, és az országban elsőként szerezte meg a Chartered Market Technicial level 3 vizsgát. Több mint 12 éve dolgozik befektetési területen, ez alatt volt befektetési szolgáltatónál, három alapkezelőnél, elemző és vagyonkezelő cégeknél is. A HedgeFund-hu oldal alapítója és szakírója. Ennyit röviden. Hosszabb (és valljuk be: unalmas) önéletrajzát itt találod. A felsorolás vagy az önéletrajz alapján döntsd el, hogy megbízol-e a tudásában vagy sem.

Néhány idézet korábbi előadásainkról:

"Az alapoktól kezdve, élő példákon át mutatta be a témát." - Bereczky Ádám

"Átfogó képet ad és jó alapokat akkor is ha valakinek semmi ismerete nincs a témában." - Hadnagy Előd

"Látható, hogy az előadó régóta ezen a területen dolgozik, rutin, globális szemléletmód jellemzi az előadót." - Bíró Zoltán

További véleményeket olvashatsz itt: http://www.bwm.hu/ugyfeleink_mondtak

Néhány fontos gyakorlati tudnivaló:
  • A résztvevők száma maximum 50 fő. Nem tudjuk, hogy ez mikor fog betelni, ezért érdemes minél hamarabb jelentkezned.
  • Az előadás költsége: minimum 10 000 Ft, a te döntésed alapján lehet több is. A teljes összeget a helyszínen a hamarosan közösen kiválasztott Alapítvány részére fizetsz ki, vagy azt részükre előre utalod. Három alapítvány közül lehet választani, ezt közösen fogjuk megszavazni az érdeklődőkkel hamarosan.
  • Helyszín: Budapest, II. kerület Lövőház. u. 30., Német-Magyar Gazdasági Ház. Irodánktól 3 perc sétára.
  • Időpont: 2011. Május 12., csütörtök délután, a résztvevők körében még felmérjük, hogy mikori kezdés a leginkább megfelelő.
Gyakran feltett kérdések:

Az előadás arról szól, hogy eladjatok valamit?

Nem. Az előadáson végig használható tartalmat kapsz majd, és a végén nyitva hagyjuk a lehetőségét a továbblépésnek, amit csak akkor használsz fel, ha szeretnéd.

Mit tegyek, ha nem érek rá, és nem enged el a főnököm, vagy nincs időm elszakadni a családomtól?

Az előadást szándékosan tervezzük hétköznap délutánra, és oka van annak is, hogy csütörtökre. A hétvégét így nem vesszük el a családtól, a hét második felében a feladatok sem nyomják annyira a legtöbb ember vállát, és az előadás legtöbbünk munkaidején kívül esik, így nem kell elkéredzkedni a főnöktől. Ha mégis így lenne, akkor remek ötletünk van: hívd el őt is.

Ez egy amolyan aktivizáló jellegű rendezvény? Az előadó majd nekem szegez egy kérdést, és ha nem tudok válaszolni, akkor kínos helyzetbe kerülök 50 ember előtt?

Szó sincs róla. Fogunk kérdéseket feltenni, hogy gondolatokat ébresszünk, de soha nem egy személyhez szólnak, aki akar válaszolhat, aki nem az nyugodtan végighallgatja a többieket.

Rengeteg befektetési előadáson voltam már, és nagyon sok mindent hallottam. Annyira sokat, hogy még most is zúg a fejem a sok információtól, és a felét sem csináltam meg, amit ezeken tanácsoltak. Ha eljövök, akkor nem fogom még inkább összezavarva érezni magam?

Egyáltalán nem. Az átadott tudás jól felépített, átlátható, könnyen megérthető lesz, és a hozzáadott DVD-k, egyéb anyagok is segítenek majd.

Voltam már nem egy tőzsdei és befektetési rendezvényen, tudnak még nekem bármi újat mondani?

Ilyen témakörű előadáson biztosan nem voltál. A Hedge Fund stratégiákról senki nem beszél Magyarországon, és ezekről szóló előadások sincsenek sehol, de ez még Európában is nagyon ritka. Nyugodtan keress rá a neten. Ha találsz ilyen előadást itthon, akkor vendégünk vagy egy sörre. Tényleg.

Mi is az a Hedge Fund?

A Hedge Fund-ok olyan zárt körű befektetési alapok, amelyek jellemzően csak a nagy vagyonnal rendelkező magán és intézményi befektetők részére érhetőek el, és zártkörűségük miatt rugalmas stratégiákat alakíthatnak ki, amelyek magasabb hozamot hozhatnak a befektetőik számára. A világ leggazdagabb embereinek a listáján 30 ember kifejezetten ebből az ágazatból szerezte dollármilliárdos vagyonát. Közéjük tartozik Soros György, vagy a még nála is gazdagabb, mai vagyonának szinte teljes egészét a válság során szerzett guru John Paulson. Bővebben a Hedge Fund-okról itt olvashatsz.

Ha bármilyen kérdésed felmerül, keress minket az info@bwm.hu címen.

Jelentkezni az alábbi űrlap segítségével tudsz, további információkat hétvégétől elérhetsz itt: http://www.bwm.hu/eloadas



A telefonszámot nem kötelező megadni, de túljelentkezés esetén előnyben részesülsz, mivel ez esetben email-en és telefonon is érdeklődünk, hogy eljössz-e. A jelentkezés bármikor lemondható, nem jelent kötelezettséget a részvételre. Amennyiben telefonszámot nem adsz meg, a jelentkezés csak akkor végleges, ha azt a Bridge Wealth Management visszaigazolta, ez legkésőbb április 24.-ig történik meg. Ha az űrlapot nem látod, akkor a fenti linken is tudsz jelentkezni.