Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Monday, February 21, 2011

Feltörekvő Piacok - Stratégiák (7. rész)

A globális gazdaság elemzése során egy markáns vélemény szinte minden esetben felbukkan, lényegében forrásra való tekintet nélkül. Ez pedig a fejlett országok és a világ többi része között fennálló egyensúlytalanság hatásai és annak fenntarthatatlansága. Egy multinacionális vállalat nemcsak ma, hanem évtizedek óta felteszi magának a kérdést. Ha egy autót/MP3 lejátszót/cipőt stb. szeretne gyártatni, akkor a kiadások komoly részét kitevő munkaerő költségeket figyelembe véve hol építse fel gyártóegységeit? Egy fejlett országban, ahol ugyan stabil a társadalmi és gazdasági környezet, illetve megbízható az infrastruktúra de a költségek magasak, vagy egy feltörekvő országban, ahol az említett feltételek kevésbé kedvezően állnak rendelkezésre, de a bérek és azok járulékai helyenként tizedét, huszadát teszik ki a nyugatiaknak. A választás egyre gyakrabban esik az utóbbiakra, így történhet meg, hogy ma már a fogyasztási cikkek nagyon nagy részét Kínában, Délkelet Ázsiában, Latin-Amerikában, de nem ritkán akár Afrikában kerül előállításra, egyre nagyobb jövedelmet biztosítva ezeknek a feltörekvő régióknak. A multinacionális cégek köré komoly kiszolgáló ágazatok épülnek, helyi cégekkel, és ezek a vállalatok felnőve globálissá is válhatnak, de nagyon gyakran megjelennek az adott gazdaság részvénypiacán is. Más viszonylag szegény országok pedig nem a munkaerő kínálatukra, hanem a nyersanyag lelőhelyeikre alapozva tudnak hasonló ágazatokat kiépíteni (hozzá kell tenni: a könnyű pénz, az "olaj átka" miatt, a dollármilliárdok gyakran nem a gazdaság fejlesztésébe, hanem egy-egy diktátor zsebébe vándorolnak, lásd a felháborodott népet a napokban Líbiában).

Bár ezeknek a feltörekvő piacoknak (angolul emerging markets) van egyértelmű előnye önmagában is, de az egyes Hedge Fund-ok nagyon gyakran specializálódnak egy-egy régióra, akár országra is. Ehhez helyi piacismeret, jó összeköttetések nem ártanak. Lehet ugyan megkötni az ügyleteket New York-ból vagy Londonból, még ezeken a piacokon is egy-egy gombnyomással, de az elemzés és a helyi sajátosságok felderítése már egészen más kaland. Számos Hedge Fund és befektető bukott bele ingatag politikai környezetben az ígéretesnek tűnő kalandba, főleg Oroszországban.

Sok Hedge Fund a helyi kapcsolatokat annyira komolyan vette, hogy a lehető legnagyobb tudású, nyugati egyetemeken végzett, de saját szülőföldjén dolgozó embereket vett fel, sőt nevezett ki az Emerging Fund-jaik élére. A leghíresebb példa Arminio Fraga, aki Soros és Druckenmiller társa volt a kilencvenes években, ám előtte Brazília központi bankjának a második embere volt (később, 1999-től pedig három évig az elnöke). Tudását nemcsak Dél-Amerikával kapcsolatba vették igénybe, hiszen Fraga volt az, aki Sorosék Thai Baht elleni spekulációját előkészítette. Mark Mobius, aki ugyan nem Hedge Fund vezér, de az egyik legismertebb és legjobb feltörekvő piaci szakértő, 75 évesen is folyamatosan utazik, járja a világot, hogy lehetőségeket kutasson fel. Paul Tudor Jones pedig már 1990-ben elkezdte kutatni a lehetőségeket a felszabadulni látszó - akkor még - Szovjetunióban. Miután Észak-Szibériában horgászott a medve piac beindulása idején (lásd a képet), meglátogatta Norilsk városát. Ez egyike azoknak a helyeknek, ahol kevesen élnének szívesen: az éve 270 napján esik a hó, sosem olvad el, és télen a lakosok 6 hétig nem látják a napfényt. Viszont annak a régiónak a központjában helyezkedik el, ahol a világ egyik legnagyobb nikkel, palládium és réz készletei vannak. A Hedge Fund vezér egyik bizalmi embere évente visszalátogatott dideregni az isten háta mögötti városba, hogy a kapcsolatokat is ápolja.


Ám a nagy lehetőségekkel kecsegtető piacoknak megvan a kockázata. Hiába volt éppen Paul Tudor Jones egyike volt azon keveseknek, akik látták előre a 2008-as pusztító erejű vihart, amely számos hitelintézetet és befektetési bankot porig rombolt. Short ügyletein hihetetlen mennyiségű pénzt keresett abban az évben. Mégis, a feltörekvő piacokon vett állampapírjain olyan sokat veszített, hogy 2008-at 4%-os veszteséggel zárta. Amikor látta, hogy az eszét vesztett pánik pillanatok alatt átömlik a feltörekvő országokra, zárta volna ezeket a piacokat, de nem tudta megtenni. Amíg az Egyesült Államokban vagy Európában még voltak vevők, 10-20%-kal alacsonyabban, mint akár pár nappal korábban, addig ezeken a helyeken a vételi oldal teljesen eltűnt, a kereskedési könyvek kiürültek. Nem volt kinek eladni. Paul Tudor Jones ezekre a napokra mondta (ahogy az Istentelenül Sok Pénz című könyvben is olvasható): "Ez volt életem legrosszabb pillanata". Ezért néha még az alapos felkészülés és a piacismeret sem elegendő, és tudomásul kell venni, hogy a Feltörekvő Piacok fokozott kockázatot hordoznak magukban.

Mely országok és régiók tartoznak a Feltörekvő piacok közé? Bár a kifejezés magban foglalja a lényeget, mégsem könnyű meghatározni, hogy mitől számít valaki feltörekvőnek. A közmegegyezés az, hogy az adott ország egy főre jutó GDP-je, és a bérek szintje jelentős mértékben elmarad a fejlett országokétól, továbbá legalább középtávon (makrogazdasági elemzések időintervallumai alapján) komoly növekedést, és az infrastruktúra nagy ütemű bővülését, illetve a gazdaság szerkezetének folyamatos fejlődését tudják felmutatni. Mindezek alapján a legtöbb elemző, vagy indexeket összeállító cég (amelyek 19 és 35 közötti számú országot sorolnak fel itt) tipikusan ide teszi Délkelet Ázsia, Kelet-Európa (beleértve a KKE régiót, így hazánkat is), Dél-Amerika nagy részét, továbbá Mexikót, Dél-Afrikát és néhány progresszív arab iszlám országot. Ezek mellett a legnagyobb szeletet természetesen a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) teszik ki, amelyekről azt is tudhatjuk, hogy egyenként is önálló kategóriát képeznek teljesítményüket tekintve. Némi iróniával így is meghatározhatjuk az ide tartozó nagyobb országok körét: honnan lehet tudni, hogy feltörekvő országban vagy? Egy csomó gyerek alszik az utcán, mégis hamarosan foci VB-t vagy Olimpiát rendeznek itt (Mexikó, Dél-Afrika, Brazília, Peking, Szocsi, Rio de Janeiro). Egy érdekesség, ahol a Pareto-elv visszaköszön: amíg a világ országainak mintegy 20%-ka tartozik a feltörekvők közé, addig a föld lakosságának a 80%-a itt él. Nem véletlen a "jótékony hatás" a munkaerőpiac kínálati oldalára.

Milyen eredményeket értek el a Feltörekvő piacokra befektető Hedge Fund-ok? Ha ránézünk ezekre a piacokra, akkor első blikkre igen jó eredményekkel találkozhatunk, főleg az elmúlt évtizedből, dacára a 2008-as zuhanásnak.

A feltörekvő piacokra specializálódott Hedge Fund-ok teljesítménye ugyanakkor meglepő annak a tükrében, hogy az adott tőzsdéken milyen eredményeket lehetett elérni az utóbbi időszakokban (mint mindig, most is a HedgeIndex adatait használtam elsősorban). A kategória éves átlagos nettó teljesítménye 8,15%, ez 1,25%-kal marad el a Hedge Fund-ok átlagos éves eredményéhez képest. Az újrabefektetési hatás hosszú távon itt is felnagyítja ezt az elsőre nem éppen nagynak látszó különbséget. Ha valaki az indexek indulásánál 1-1 millió dollárt tudott volna fektetni mindkettőbe, akkor az Emerging portfólió majdnem 840 000 dollárral ért volna kevesebbet, mint az összes Hedge Fund teljesítményét leképező összeállítás, hiszen az utóbbi 365%-ot, az előbi 281%-ot ért el. Az indexeket 1994 óta számolják, és a régi kezdet magyarázatot ad a látszat és a valóság eltérésére. A feltörekvő piacokra specializálódott alapok ugyanis valóban kitűnő eredményeket értek el, de ez leginkább a 2000 utáni évekre, azon belül is elsősorban a 2003 és 2008 közötti időszak masszív emelkedésére igaz. A kilencvenes években viszont ezek a piacok egyértelműen alulteljesítők voltak, így az ezeken tevékenykedő Hedge Fund-ok sem arattak babérokat.

Azonban nem is az alulteljesítés a legnagyobb probléma, hanem a drawdown mértéke, amely a kategória legnagyobb hátrányát jelenti. Az elmúlt 20 évben két olyan év volt, amikor a pánik bejárta a földgolyót és nem volt olyan piac, amely érintetlenül maradt volna: 1998 és 2008. Ilyenkor a portfólió menedzserek nem válogatnak, hanem a lehető legtöbb tőkét biztonságosnak tekintett eszközökbe menekítik, és teszik ezt a lehető leggyorsabban. Ezért nem véletlen, hogy az ilyen időszakok legnagyobb vesztesei köze tartoznak a feltörekvő piacok. Csak egy példa: a BUX 2008 őszére közel 70%-ot veszített az értékéből, az egy évvel korábbi mindenkori maximumához képest. A kötvénypiac talán még rosszabbul járt, pedig a külföldi befektetők egyik kedvence volt a magas hozamok miatt. A vevők teljes mértékben eltűntek az eluralkodó félelem miatt, és hazánk 25 milliárdos segítséget kapott az IMF-től.

Az 1998-as és a 2008-as év az érzékeny területen a Hedge Fund-okat is megégette. Az első alkalommal 40% feletti, a második alkalommal bőven 50% feletti drawdown-t szenvedtek el. Ezzel egyébként még mindig sikerült olcsón megúszni ezeket az időszakokat, hiszen a passzív Emerging részvényindex mindkét esetben - ha csak néhány hétre is - benézett a 60% feletti drawdown tartományba is. Eközben persze a fő Hedge Fund Index 21%-nál nem került rosszabb visszaesés helyzetbe.


A gyenge MAR miatt nem véletlen, hogy az alszektor indexe nem került be az optimalizált HF portfólióba, amelyről pár hónapja írtam. Bármennyire is meglepő, nagyon hosszú távon a feltörekvő piacokra specializálódott, a passzív stratégiát egyébként felülmúló Hedge Fund-ok nem hoznak átlagot elérő eredményt sem miközben sokkal nagyobb visszaeséseket szenvednek el, és ami a legrosszabb: éppen akkor, amikor a legtöbb más stratégia is (az alindex 0,63 és 0,77 közötti korrelációt mutat a fő Hedge Fund index és a fő részvényindexek esetén). Ezzel a jó alternatíva lehetőségét sem képes megvalósítani.

Ez lehet az oka annak, hogy az Emerging kategória eleddig nem volt képes igazán nagy szeletet kiszakítani a Hedge Fund-ok tortájából. A kilencvenes évek közepén 4-5% körüli részarányuk volt, de az orosz válság veszteségei és az ezt követő tőkekivonások teljes mértékben a perifériára taszították őket. A 2003-ban indult fellendülés ismét elcsábította a befektetők egy kis részét, akiket 2008 azért viselt meg lelkileg kevésbé, mert minden más piacon is hasonló jelegű zuhanásokat tapasztaltak. Így a feltörekvő piacokra specializálódott alapok aránya jelenleg 7% környékén van.

Erre feljebb már utaltam: feltűnő még, hogy az ebben a csoportban lévő Hedge Fund-ok mennyire jobbak voltak maguknál az Emerging Indexeknél. Azért van helyzeti előnyük, mert volt piacismeretük, az aktív kezelés pedig, legyen szó jó részvényválasztásról vagy időzítésről, jelentős mértékű hozzáadott értéket termelt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tőkeáttétel, és a short ügyletek is hozzájárulnak az eredményekhez. Az előbbi a magasabb eredmények szállításában, főleg trendkövető szemlélet esetén, továbbá a fejlett országok alacsony hozamszintjét és az inflációval manapság azért néha még mindig küzdő, magasabb hozamszintű országok különbségét kihasználva relatív alacsony tőkeköltség kihasználásában. Ahogy a Long/Short Equity kategóriában már megszokhattuk, a vételi oldal sokkal zsúfoltabb, ezért az indexeknél alig érezni a short-ok jelenlétét a zuhanások idején, enyhe mértékben azonban ezek is hozzájárultak az eredményekhez. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy amíg a passzív indexek, vagy az ehhez hasonló hagyományos befektetési alapok csak kötvényeket, részvényéket vásárolhatnak, addig a Hedge Fund-ok árupiacokra, határidős devizapozíciókba, de akár ahogy fent olvashattuk, reálgazdaságba, ingatlanokba is fektethetnek. Összességében elmondható, hogy a kevesebb szabályozási korlát jótékony hatását a Hedge Fund indexek közül az Emerging kategória prezentálja a leginkább látványos módon.

Mit hoz a jövő a feltörekvő piacokon és az ott tevékenykedő Hedge Fund-ok számára? A fejlett piacok gazdaságainak lelassulásával és az adósságproblémák egyre nyomasztóbb terhével a vállukon, valószínű, hogy az olcsóbb munkaerőre, a fogyasztást bőven meghaladó nyersanyagkincsekre építő országok magasabb növekedést, így nagyobb tőzsdei szárnyalást fognak majd bemutatni. Ezt igen ritkán félelmetes zuhanások tarkítják majd, ezért csak a jó piacismerettel, és kiváló stratégákkal rendelkező Hedge Fund-ok fognak majd lenyűgöző számokat produkálni.

---

Ha érdekelnek a napi rendszerességű Hedge Fund híreink és rendszeresen olvasni is szeretnéd őket a Facebook-on, akkor erre figyelj oda: mostantól a Facebook változtatása miatt a "Főbb Események" közé, az üzenőfaladon csak akkor fognak kikerülni a híreink, ha azokra legalább néha valamilyen mérhető visszajelzést adsz. Ezért javasolt, hogy klikkelj, szólj hozzá a megjegyzéseket, de legfőképpen like-olj, legalább időnként.

Tuesday, February 15, 2011

A jelen Gordon Gekko-i - bennfentes kereskedelem a Hedge Fund-ok világában

A filmvilág és a tőzsde házasságának megkérdőjelezhetetlenül első számú alakja a Michael Douglas által alakított Gordon Gekko. A Tőzsdecápák antagonist-ja kétféle módon tett szert hatalmas vagyonra. Az egyik nem feltétlenül törvénytelen, de az biztos, hogy mélyen etikátlan. Ebbe a csoportba tartozik a vállalatok felvásárlása, majd felszabdalása, illetve a felvásárlásokba való belenyúlás, és más piaci szereplők kvázi megzsarolása. A második viszont kőkeményen beleütközik a törvényekbe. Ez a bennfentes kereskedelem, azaz olyan részvények vásárlása, vagy éppen shortolása, amely esetén többlet információja van a nyilvánossággal szemben. Mit jelent ez pontosan, és miért jár(na) érte börtönbüntetés?

Képzeljünk el egy kétségtelenül giccses, de szemléletes példát. John Smith kertész egész életében gazdag emberek és cégek kertjeit építette és ápolta. Naponta 12 órát dolgozott, hogy mások az ablakukon reggel kitekintve frissen nyíló, színekben pompázó virágokat lássanak. 50 éves korára összegyűjtött 50 000 dollárt, amelyet a gyermekei oktatására szeretett volna felhasználni néhány évvel később. Pénzét három különböző részvénybe fekteti. Az egyik kiválasztott vállalat másnap bejelenti, hogy nagyon rossz negyedévet zárt, és veszteségei olyan mértéket öltöttek, hogy kénytelen csődöt jelenteni. John szomorúan mond le a befektetett pénzének nem kis részéről, és lánya kénytelen éjszakánként egy sztriptízbárban dolgozni, hogy kifizesse a tandíjat. Amit John nem tud, hogy aznap, amikor megvette a részvényt, a másik oldalon lévő eladó shortolta azokat, ráadásul úgy, hogy jó pénzért fülest kapott a másnapi bejelentésről. Amit John elveszített, azt a másik oldalon álló ember nyerte meg úgy, hogy nem egyenlő feltételek álltak a rendelkezésükre, hiszen olyan többletinformációja volt, amit ha John tudott volna, nyilván nem vette volna meg a részvényt. Az ellenoldali fél tevékenységét illegális bennfentes kereskedelemnek hívjuk, és ezt a törvény bünteti.

A leghíresebb bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos ügy érdekes módon nem egy tőzsdén otthonosan mozgó bróker vagy spekuláns esetében történt meg, hanem egy igazi hírességnél. A főzőműsorairól elhíresült Martha Stewart, akinek vagyona meghaladja a félmilliárd dollárt, egy alig 45 000 dolláros veszteség elkerülés miatt került közel fél évre a rács mögé. Stewart asszony egyéb háztartási tanácsokkal is ellátta nézőit, így lakásdekorációval kapcsolatban is sok hasznos tippet adott, akár szűk, elsőre ridegnek tűnő helyekkel kapcsolatban is, amint az a képen látható*.


Ő nem nagyipari méretekben űzte a csalást, hanem egy jelentést kapott a brókerétől, hogy az általa birtokolt biotechnológiai részvények zuhanni fognak, amint egy addig még nem nyilvános engedélyeztetést visszautasító határozat született meg egy gyógyszerről. Az eset rávilágít arra, hogy az amerikai hatóságok, ha nem is feltétlenül hatékonyak a bennfentesek elkapásában, nagyon komolyan veszik a dolgukat és senki sem tekinthető szent tehénnek, bárki számíthat az igazságszolgáltatásra, ha hasonló módon visszaél olyan információkkal, amikről a többség még nem tudhat.

Nem csoda, hogy az információkért aranyárat fizetni hajlandó Hedge Fund világ egyes tagjait is elérte a bennfentes kereskedelem miatt botrányok hulláma. A hatóságoknak 2009 végén egy igazi bálna is a horgára akadt. Raj Rajaratnam, a Sri Lankában született befektető zseni annak az évnek októberében egy általa is támogatott film premierjére ment volna. A gép péntek reggel szállt volna fel, de Rajaratnam még éjjel háromkor is telefonon beszélt a lányával. Rajaratnam valószínűleg nem tudta, hogy akkor a hatóságok már hónapok óta minden lépését titokban figyelik. A nyomozás vezetője hajnalban fontos döntést hozott meg, mert úgy látta, hogy Rajaratnam szökni próbál. Reggel 6-kor az FBI kommandósai rátörték az ajtót és bilincsben vitték be kihallgatásra. Cégénél, a Galleon Group irodájában a munkatársai nyugodtan tartották meg a reggeli értekezletet, hiszen senki sem számított a főnök megjelenésére, úgy tudták, hogy a repülője útban van Európa felé. Hirtelen egyikük a szeme sarkából talán tudat alatt egy ismerős arcot fedezett fel a kereskedési terem számos pontján elhelyezett TV képernyőjén. Felpillantott, és nem hitt a szemének. A világszerte nézett CNBC-n a cég vezetőjét kísérték a rendőrök a rabszállító kocsihoz. Nem tudott megszólalni. Lassan a többiek is észrevették körülötte, hogy nem stimmel valami, és egyre többen szegezték a tekintetüket a TV-re. Mind néma csendben, sokkolva álltak. A vállalatnál mindenki kivétel nélkül ott, egy szempillantás alatt szembesült azzal, hogy karrierje éles fordulatot fog venni.


Mint utóbb kiderült Rajaratnam-nak esze ágában sem volt elmenekülni. Tényleg a film bemutatójára és egy londoni hosszú hétvégére indult, a lányával pedig csak családi ügyekről beszélgettek telefonon, amelyben nem volt semmi kódolt szöveg. Ám a lavina addigra elindult, és lehet, hogy ez a Sri Lankáról származó Hedge Fund vezér nagy szerencséje. Rajaratnam 2009 októberéig olyan életet élt, amiről néhány száz ember kivétel mindenki csak álmodhat. Csak egy példa, az 50. születésnapjára kibérelt egy repülőt 70 embernek, és egy egész luxus szállodát Kenyában. A társaság oda repült és egy héten keresztül szafarikon vett részt nappal, amit nagy éjjeli bulik követtek. A résztvevők egy-egy pólót is kaptak, amin ez szerepelt: "Raj őrült, lázadó, lármázó pereputtya" (angolul jobban hangzik a sok "r" miatt: The Riotous, Rowdy, Rebellious Raj Tribe). Rajaratnam egyes értesülések szerint támogatta a hazájában munkálkodó, terrorista cselekményekkel is vádolt, azóta lényegében legyőzött Tamil Tigrisek mozgalmát is sok millió dollárral.

Rajaratnam már a nyolcvanas években kitűnt a tömegből. A kollégái a Hewlett-Packard számológépei után elnevezték HP Raj-nak, mert olyan gyorsan volt képes matematikai műveleteket végrehajtani fejben. A másik jellegzetessége az erőszakossága volt. Bekerült a legjobb körökbe és válogatás nélkül rohamozta meg a tőzsdei cégek vezető tisztviselőit egy-egy bálon vagy vacsorán. Folyamatosan kérdésekkel ostromolta őket, és amikor már bennfentes információkat szeretett volna kiszedni belőlük, és azok nem válaszoltak, tippeket mondott és figyelte a reakcióikat. Idővel, ahogy Rajaratnam elindította saját Hedge Fund-ját a Galleon-t, ennél komplexebb módszereket dolgozott ki az információszerzésre. Az adatokat egyre kevésbé a cégek menedzsmentjétől és egyre inkább tanácsadói hálozatoktól kapta. Az ügy, amely miatt végül letartóztatták a McKinsey tanácsadó cégtől kapott értesüléseken alapult. Az ottani vezető értesítette Rajaratnam-ot az ATI Technologies és az AMD tervezett egyesüléséről. Amikor az ügylet nyilvánosságra került, a Galleon 20 millió dolláros nyereséggel szállt ki a részvényekből. Egyes források szerint Rajaratnam olyan cégekről is kapott kerülőúton információkat, mint az IBM, az Intel, a Goldman Sachs és a Google.

Az ügynek pikáns szálai is vannak. Eddig a hatóságoknak 25 ember esetén sikerült elérni, hogy legalább a vádpontok egy részében bűnösnek vallják magukat. Az egyikük egy bizonyos Danielle Chiesi. A karrierjét szintén technológiai részvények elemzésével kezdő hölgy tekintélyes hálózatot épített ki az információszerzésre, vállalati vezetőkkel és tanácsadók hadával kapcsolatot tartva. Ehhez nem egyszer a bájait is bevetette, az IBM egyik - azóta bennfentes kereskedelem miatt rács mögött ülő - felső vezetőjével intim kapcsolatot is ápolt. Az adatok kínálatával így aligha volt gond a számára. A lényegében információs brókeri szolgáltatást nyújtó Chiesi a keresleti oldalon is hamar megfelelő ügyfélkört alakított ki. Legnagyobb vásárlója Rajaratnam volt, akivel néha hosszan telefonbeszélgetéseket folytattak. Danielle és Raj igazi munkamániások voltak, így nem jutott idejük arra, hogy néha megnézzenek egy-egy hollywood-i maffiafilmet, ezért az sem jutott eszükbe, hogy ezeket a beszélgetéseket az FBI lehallgatja. A dialógusok között olyan gyöngyszemek is akadnak, mint például: "Ha beszélsz, biztosan börtönbe kerülök...", vagy: "Nekem annyi, ha ez kiszivárog..."


Rajaratnam jelenleg 100 millió dolláros óvadék fejében szabadlábon védekezik. Az átlagos büntetés a 2003 óta megtörtént bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos ítéletekben 18 hónap volt. Rajaratnam ügye ennél sokkal fajsúlyosabb, és a széles körű érdeklődés miatt könnyen lehet, hogy a vártnál is szigorúbb büntetésre számíthat. A Qwest egykori vezére, aki állítólag éppen annyi milliót keresett a saját cége részvényeire való spekulálással, mint a híres kiskutyák száma, 70 hónapot tölthet a börtönben.

Az ügy elindulása óta már 40 ember került a gyanúsítottak listájára, köztük nagyon sokan nem a Galleon érdekkörébe tartoztak. A tanácsadók és a kiszivárogtató menedzsment mondhatni diverzifikálta a portfólióját, így több Hedge Fund-hoz is eljutottak az értékes információkból. Számos olyan ember lett gyanúsított, akik korábban az egyik leginkább tisztelt Hedge Fund-nál, a Steve Cohen vezette SAC-nél dolgoztak.

Ezért nem is csoda, hogy Steve Cohen, akiről már részletes cikkben írtunk, szintén a hatóságok érdeklődési körébe került. A pletykák szerint ő az egyik nagy - ha nem a legnagyobb - hal, akire vadásznak, ám egyelőre sikertelenül. Gyanús volt az is, ahogy tavaly júniusban az egyébként rejtőzködő Hedge Fund vezér meglepő mélységben engedett betekintést az életébe a Vanity Fair cikkének keretében, ahol sejthetően a PR tanácsadók hatására emberi arcát mutatta (lásd a fotón a nejével az otthoni kanapéjukon), és néhány ponton megmagyarázta sikereinek okait. Az is köztudott róla, hogy sokat költ információk megszerzésére, és ő a Wall Street legnagyobb megbízója, éves szinten közel 200 millió dolláros tranzakciós jutalékokkal gazdagítva a legnagyobb befektetési bankok bizományosi és elemzési részlegeit.


Cohen múltjába tekintve azonban további érdekességeket találunk. Schwager híres könyv trilógiájának záró kötetében, a Stock Market Wizards-ban Steve Cohen-nel is készült egy interjú, ahol egy igen érdekes esetet is megemlítésre kerül, amelyben egy igencsak szerencsés ügyletről mesél:

A több tízezer tőzsdei ügyletből amiben részt vett, ki tudna emelni egyet, ami kiemelkedik a többi közül?

Egyszer egy millió részvényt shortoltam egy adott cég papírjaiból. Másnap az árfolyam 10 dollárt zuhant. Az elég jól esett.

Mi volt itt a háttérben?

Anélkül, hogy neveket említenék - az adott cég különben soha nem beszélne velem többé - a kérdéses szektorban jó pár részvény erős nyomás alatt volt, de ez a papír még emelkedett, mert nemrég született meg a döntés, hogy bekerül az S&P 500 komponensei közé. Arra a következtetésre jutottam, hogy amint az ezen okból érkező intézményi vételek megszűnnek, az árfolyam zuhanni fog. Éppen azon nap után, amikor megnyitottam a short pozíciókat, a vállalat várakozások alatti negyedévről számolt be, és a pozíció igazi telitalálatnak bizonyult.

Nos, az ilyen kis történetek legkevesebb felkeltik az ember gyanúját. Különös tekintettel arra, hogy Cohen-nek fontos, hogy a cégek menedzsmentjei szóba álljanak vele.

Mégis felületes ítéletalkotás lenne azt hinni, hogy ezek az emberek csak ezáltal lettek ilyen gazdagok. Steve Cohen a fenti példában 10 millió dollárt keresett, ami még akkor is aprópénz neki, ha "csak" 2007-re érte el, hogy vagyona 5 milliárd dollár fölé nőjön. Rajaratnam sem a Wal-Mart-ba jár elintézni a nagybevásárlást, hiszen az ő vagyonát is 2 milliárd dollár közelébe tippelte a szakmai sajtó, amely a letartóztatása óta bezárt cég kieső bevételei és veszteségei ellenére 1 milliárd alá csökkent, de egy afrikai túra, vagy egy-két robbantás egykori hazájában még mindig könnyedén finanszírozható lenne. Ezeknek az embereknek a vagyona tehát két-három nagyságrenddel nagyobb, mint amennyit a hasonló ügyleteken kerestek, még ha számításba is vesszük, hogy nem minden került nyilvánosságra. Rajaratnam esetén 19 millió dolláros ügy, ami miatt bíróság elé került. Egy 7 milliárdos alapnál, amilyen a Gelleon volt 2009-ben, ez 0,25%-ot jelent. Mondhatnánk, hogy sok kicsi sokra megy, de valószínű, hogy a bennfentes kereskedelem csak egy volt a több alkalmazott módszer közül.

A Hedge Fund világban elképesztő nyomás van a menedzsereken, hogy a legjobbak között legyenek. Ehhez szinte folyamatosan kell nagyon magas hozamokat elérni, mert egy viszonylag rossz időszak után a befektetők tovább állnak. Egy bizonyos szint, egy adott nagyságrendű kezelt tőke felett a Hedge Fund-ok (is) kénytelenek sokféle lehetőség, stratégia után nézni, hogy elférjenek a piacon úgy, hogy továbbra is szállítják a magas hozamokat. Másképpen megfogalmazva: ott keresnek pénzt, ahol csak tudnak.

Persze senki nem kötelezte őket, hogy elviseljék ezt a nyomást, és állandó kényszerteljesítményben éljenek. Rajaratnam saját mániájának az áldozata lett, olyan pénzt kereshetett meg illegálisan, amire sem saját vagyoni helyzete, sem a szakmai sikere érdekében nem lett volna szükség. Ahogy Marvin a Tőzsdecápákban mondja: van, aki a "lelkiismeretet hírből sem ismeri" Ezek közé tartozhat a történetek alapján Cohen, akiről könnyen kiderülhet, hogy ugyanebbe a csapdába esett. Pedig aki a kilencvenes évek elejétől kezdve elért éves szinten nettó 20-30%-os hozamokat, annak valódi tudás van a birtokában. Már nem kellett volna semmit bizonyítania. Ahogy tudni kell meglátni azt is, ha egy trend véget ért, úgy észre kellett volna venniük, hogy a pénzcsinálásnak is vannak olyan módozatai, amely már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Itt elsősorban erkölcsi, személyiségbeli és presztízs szempontokról van szó.

Még egy érdekesség. Tudjátok mi az a Galleon (emlékeztetőül: Rajaratnam Hedge Fund-jának neve)? 16. századi hajók, főként a spanyol tengerészetből, amelyek hadi célokra lettek kifejlesztve, de az ő feladatuk volt az arany és a fűszerek elrablása az Új Világból. Modern kori felbukkanása találó elnevezés.

(* - Igen, ez természetesen egy montázs és csak vicc.)

---

Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket (jobb felső sarok), és kövess minket a Facebook-on.

Thursday, February 3, 2011

A legnagyobb Hedge Fund menedzserek (7. rész) - David Tepper

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy megdönti az egy ember által egy évben valaha is keresett pénz világcsúcsát. Azzal sem sokan büszkélkedhetnek, hogy a tulajdonában lévő csapatuk részt vesz a Super Bowl-on, az Egyesült Államok legnézettebb sportágának, az amerikai focinak a döntőjén. Van azonban valaki aki mindkettőt elérte, és ezzel a poszt-válság időszak legnagyobb ikonja lett, akire mindenki felnéz, vagy irigykedik, akinek valaha köze volt a tőzsdéhez, vagy az amerikai focihoz. Ő nem más, mint David Tepper, akinek Hedge Fund-ja, az Appaloose a piac legismertebb és leginkább tisztelt cégei közé tartozik. Pedig a szakmát nem ma kezdte, már jó ideje a legjobbak közé tartozott, azonban a dobogó, és a címlapok 2009-ig elkerülték. Mostanra viszont Tepper napjaink legnagyobb hatású Hedge Fund vezére, aki egyetlen szavával napokra képes a piacokat a szája íze szerint befolyásolni, mindössze egyetlen nyilatkozatával. Ha napvilágra kerül, hogy cége egy részvényt vásárolt, a piac ugrik és az egekbe repíti azt. Mindkettőre volt példa az elmúlt hónapokban.


Amikor Tepper tavaly szeptember 24.-én megjelent a CNBC-n, Amerika kedvenc pénzügyi csatornáján, és igen optimista képet festett a közeljövőről, ez önmagában szalagcímeket generált a főbb portálokon. A részvénypiacok pedig ennek köszönhették aznapi szárnyalásukat, jókora gyújtást adva a FED által korábban biztosított (és később ismét újratöltésre kerülő) üzemanyagának. Az S&P 500 a napot 2,06%-os emelkedéssel fejezte be, és a vezércikkek ezt nagyrészben Tepper megjelenésének tudták be. A beszélgetés itt tekinthető meg:


Tepper lépései az egyedi részvények terén is képesek - természetesen a fentinél is sokkal nagyobb - földindulásokat elérni. Ha egy érdekkör 5% feletti részesedést szerez egy tőzsdei cégben, akkor azt köteles bejelenteni a Felügyelet felé, és ez az információ nyilvánossá is válik. Az Appaloosa január 7-.én jelentette be, hogy 2010 december 28.-án már jelentős részesedése volt a Dean Foods nevű élelmiszeripari cégben. Az árfolyam az információ napvilágra kerülését követően 11%-kal emelkedett.


Persze Tepper sem befolyásos figuraként kezdte a karrierjét. Pittsburgh-ben nőtt fel, és imádta a sportokat. A középiskola amerikai foci csapatának fontos tagja volt, és mellette baseball kártyákat gyűjtött. Ezeknek a hátoldalán rengeteg statisztika volt az adott játékosok által nyújtott teljesítményekről. A kamasz David kívülről fújta az összes statisztikát, korai jelét adva elképesztő memóriájának és analitikus elméjének. Később, mint sok más sikeres kereskedő, a Goldman Sachs trading részlegénél helyezkedett el 1985-ben. Itt a nehéz helyzetbe, akár csődvédelembe menekült vállalatok kereskedésére specializált egységhez került és egy éven belül kivívta magának az első helyet. 1992-ig dolgozott itt, de elege lett abból, hogy nem nevezték ki partnerré a cégben, ezért csalódottságában úgy döntött, hogy önállósítja magát. A Goldman Sachs nem fizet rosszul az aranytojást tojó tyúkjainak, de még az is aprópénz lett volna ahhoz képest, amennyit Tepper az ezt követő 17 évben megkeresett.

Tepper stratégiája szinte mindig egy egyszerű elméleten alapulnak, amelyet aztán összetett megvalósulási folyamatok követnek. Módszerei általában egy erős kontrariánus, továbbá érték alapú szemlélethez kötődnek, amelyet egy kifejezetten agresszív hozzáállással fűszerez meg. Kostolány mondta, hogy akkor kell vásárolni, amikor ágyúdörgés hallatszik. Nincs arra utalás, hogy Tepper valaha is hallott volna a magyar származású tőzsdegururól, mégis tökélyre fejlesztette ezt a filozófiát. Bajba jutott, zuhanó árfolyamú vállalatok vagy akár államok értékpapírjaiba fektet, ez az ún. disstressed companies és debt stratégia. Az előnyt ott találja meg, hogy az erősen érzelmi alapú pánikok idején a piac hajlamos túlreagálni a negatív híreket és alulbecsülni a pozitívakat, így az adott befektetések jelentős mértékben alulértékeltté válnak.

Amiben az Appaloosa ezt az előnyt tovább növeli, az a lehető legnagyobb, legbefolyásosabb vevő megjelenésének a lehetősége, aki nem más mint az állam, amely lényeben korlátlan lehetőségekkel bír bármely vállalat vagy akár saját költségvetése kimentésében (aminek persze később meg kell fizetni az árát, ezt az adófizetők "készségesen" megteszik, akár adók, akár pénzük elértéktelenedése árán).

Tepper elméletéhez hozzátartozik egyfajta zsigeri optimizmus is. Szerinte a piacok és az emberek is adaptálódnak az új helyzetekhez, ezért átmeneti ideig tartó sokkok után a szereplők megértik és elfogadják a friss körülményeket, ez alapján döntenek, így számukra ismeretlen szituációkban is megtalálják a növekedéshez vezető utat, újra és újra. Ezért a válságok előbb-utóbb mindig átadják a helyüket a fellendülésnek, és a rugalmas részvénypiacon ez igen gyorsan megtörténik. Addig azonban időzíteni pokolian nehéz, Tepper ebben bevallottan és szemmel láthatóan nem a legjobb, ezért inkább igyekszik kiülni a nehéz időszakokat.

Kötélidegek kellenek ahhoz a hullámvasúthoz. Mert igaz ugyan, hogy Tepper rengeteg pénzt keresett az ügyfeleinek, és több három számjegyű százalékos hozamot felmutató éve is volt, de voltak köztük egészen rosszak is. Amikor 1998-ban az orosz válság a legrosszabb napjait élte (biztos vagyok benne, hogy számos olvasónak ezek voltak a legsötétebb tőzsdés órái, ahogy számos nem-olvasónak is, aki azóta hallani sem akar az árfolyamokról) hősünk nagy tételekben zsákolt az orosz állampapírokból. Végig abban bízott, hogy nem lesz államcsőd, ám tévedett és ez a hiba több száz millió dollárt jelentett számára, ami akkor a cég tőkéjének igen tekintélyes részét jelentette. Tepper azonban nem adta fel és a pánikkal átitatott közegben továbbra is vásárolt mindent, amit alulértékeltnek vélt. Az évet már "csak" 20%-os mínusszal zárta az Appaloose, 1999 pedig elfeledtetett mindent, ami keserű volt a megelőző évben, mert szilveszterkor 60%-os hozamra koccinthatott befektetőivel a nehéz időszakot átvészelő David Tepper.

Munkatársai azt mondják, hogy Tepper esetén is gyakran elszakadnak azok a bizonyos idegek és olyankor kő kövön nem marad. Volt olyan, aki azt mondta, hogy nem egy alkalommal kellett elhajolnia felé repülő tárgyak elől, és ez nem a baseball pályán, hanem az irodában történt. Ám a sportpálya sem mentes az agresszív megnyilvánulásaitól. Mesélik, hogy amikor a fia csapatát edzi, ordibálása több száz méterre is elhangzik. Talán túlzottan is komolyan veszi magát. Mégis, sokkal inkább arról van szó, hogy Tepper elkötelezettsége, munkája iránti szenvedélye és a cél elérésére történő koncentrációja egészen kivételes, még a teljesítmény-fókuszos alternatív befektetések univerzumában is.

A tesztoszteron amúgy is tombol az Appaloosa irodájában. A mély barna mahagóni, a nagy LCD TV-k és a sport relikviák mind azt mutatják, hogy ez egy kissé erőszakos, sportszerető, sőt versenyhelyzetet kifejezetten kereső közeg. Nem csoda így az sem, hogy az amúgy is férfiak dominálta Hedge Fund világban a vállalat még erre is rátesz egy lapáttal: nők alig-alig jutnak be a szentélybe, főleg munkavállalóként.

Éves átlagos hozama 30% a díjak levonása után, amit ilyen időtávon olyan kevesen tudtak elérni, hogy valószínűleg a Holdon több ember járt, mint az ebbe a táborba tartozók. Tepper a remek helyzetértékelésével, merészségével és a stratégiai érzéke által már a válság előtt nagy vagyonra tett szert, hiszen vagyona már 2003 után átlépte az 1 milliárd dollárt, de a széles körű elismertség 2009-ig elkerülte. Ez volt az az év, amikor a legnagyobbak közé emelkedett, méghozzá olyan átütő erővel, amelyre talán csak egyszer, a jelzálog összeomlás meglovagló John Paulson esetén volt példa. Tepper egyetlen év alatt 4 milliárdot tett zsebre, és mivel ez sikerdíjból keletkezett, ennél is sokkal többet keresett az ügyfeleinek.

Amikor 2009 elején az árfolyamok tovább zuhantak, a 2008-ban eszkalálódott válság hullámai által, és mindenki pánikolt, attól rettegve, hogy a pénzügyi rendszer az összeomlás határán egyensúlyoz, az Appaloosa éppen azt tette, ami ennek az ellenkezőjére utalt. A Hedge Fund éppen a pénzügyi szektorból kezdett el vásárolni, ott is a leginkább érintett bankrészvényeket előnyben részesítve. Bank of America 3 dolláros átlagáron történt bevásárlása mára legendássá vált, az árfolyam pedig ma már 14 dollár felett jár. Az Appaloosa-nak az ismert források szerint a mai napig ez a legnagyobb pozíciója, a portfólió mintegy 10%-át teszi ki, és az első tíz helyen 5 bankrészvény szerepel.

Tepper a "Trading Places" című film egyik jelenetével hozza párhuzamba az akkori eseményeket. Az Eddie Murphy és Dan Aykroyd főszereplése ellenére a legjobb tőzsdés filmek közé sorolható filmben a narancs határidős piacán egy gyors zuhanás során a teljes piac megőrül, mindenki eladni akar, csak a két főszereplő az, aki hajlandó vásárolni. A valóságban a Tepper is a higgadtak szűk táborát erősítette. Végül 4 milliárd dolláros csekket kapott az év végén, ami abszolút rekordnak számít az egy évben megkeresett pénzt tekintve a Hedge Fund-ok világában.

Hogy mi mindent csinálhatna Tepper ennyi pénzből? Megtudhatod ebből a Facebook bejegyzésből.

Tepper a link alatti felsorolás helyett a megalománia valamivel visszafogottabb megnyilvánulásait választotta. Lánya születésnapján Ashlee Simpson, a tinik népszerű énekes ikonja lépett fel. Tepper saját 50. születésnapján pedig ő maga énekelt és táncolt, de nem egyedül, hiszen a színpadot Sheryl Crow-val osztotta meg. Nem sokkal később 50 millióért vett egy házat a Hamptons-ban, a keleti part legelegánsabb környékén. Ám ebben az esetben is fontos súlyt kapott ego-jának további hízlalása. Az ingatlan ugyanis annak az embernek a volt feleségéé volt, aki a kilencvenes évek elején nem adta meg neki a lehetőséget, hogy a Goldman Sach-nél partnerré váljon.

Szintén saját lényének kedveskedett az a tény, hogy amikor 2003-ban 55 millió dollárt adományozott egykori egyetemének Pittsburgh-ben, az intézményt cserébe róla nevezték el. Erről a Hedge Fund milliárdosok költekezési szokásai között is beszámoltunk.

Tepper azonban még nagyobb boldogsággal fogott bele élete újabb nagy kalandjába, amely egyben gyerekkori szenvedélye, a sport. Ezúttal nem ő csattogtatta a vállvédőket, hanem résztulajdonosa lett egy amerikai foci csapatnak. Ebben sem adta alább, mint a legtöbb sikert magáénak tudható klubbot, egyben szülővárosa csapatát, a Steelers-t vette meg (a képen Tepper irodájának néhány sport relikviája). Nem mellesleg a szintén Pittsburgh-ben született Druckenmiller , angol jegybankot Sorossal megtámadó Hedge Fund milliárdos elől halászta el a lehetőséget. Apropó Steelers. Az idén ismét a döntőbe, azaz a Super Bowl-ba jutott csapat nevét arról kapta, hogy Pittsburgh nagy acélipari központ volt, főleg még az aranykornak számító hetvenes években. Amikor Tepper-t megkérdezték, hogy mi a sikere titka, akkor csak annyit mondott, hogy azért nem fél újra és újra kockázatos befektetésekbe fogni, mert neki nem lenne baj az sem, ha vissza kellene mennie a szülővárosába acélipari munkásként dolgozni. Azt mondja, hogy lélekben nem szakadt el középosztálybeli gyökereitől és ugyanaz az ember maradt, mint aki volt. Akár így van, akár nem, a sikerek elvitathatatlanok, saját jövőbeni szerepét pedig átgondolhatja a Pittsburgh Steelers legújabb meccsére menet a magánrepülőjén.

Vasárnapról hétfőre virradó éjjel ismét az amerikai foci legfontosabb ünnepe, a Super Bowl ideje érkezik el. Tepper is oda repül, a lelátón fog ülni, és teli torokból buzdíthatja majd csapatát. Teljes gőzzel, ahogy mindig is teszi.