A Hedge Fund-ok világában szinte egyetlen olyan stratégia típus sincs, amely ne valahonnan kívülről származott volna. Ez nem csoda, tekintve, hogy a szektor viszonylag fiatal, a pénzügyi piacok pedig régóta jelen vannak, és maguk a Hedge Fund-ok csak a felhasznált módszereknek adnak igen széles kereteket. Van egy stratégia csoport, amelyre ez fokozottan vonatkozik, és mind a mai napig széleskörű autonómiát és tiszteletet vívott ki magának ezen a területen.
Az alternatív befektetések két célja, a megszokott eszközben ülés helyett, hogy egyrészt eltérő jellegű, a szokásos befektetésekkel szemben alacsony korrelációjú portfólió elemet adjon a szofisztikált befektetők kezébe. Másrészt, az elérhető hozamot is növelni szertnék, akik kiléptek a szokásos kerékvágásból. A két cél megvalósítása az esetenkénti short ügyletekkel, illetve tőkeáttétellel valósítható meg talán a legkönnyebben. A két fegyver egy platformon a határidős ügyletek által érhető el a leghatékonyabban.
A határidős piacok már évszázadokkal ezelőtt is léteztek, az 1700-as években Oszakában már működött a rizs tőzsde, ahol Munehisa Homma legendás spekulánssá vált és megalkotta a japángyertya diagramok alapjait. A határidős tőzsdék a legnagyobb fejlődésüket a hetvenes években érték el. Ekkor a korábbi - főleg mezőgazdasági - termékek számos pénzügyivel egészültek ki főleg a deviza és kamatügyletek terén. Bár addig a határidős árupiacokat inkább fedezeti ügyletek végrehajtására használták, a termékek sokasága és eltérő jelege hatékony diverzifikáció által (is) teret nyitott a spekulánsoknak, azoknak is, akik professzionális szintén kezdték el űzni az ipart.
A határidős piacokra, már csak hagyományból is, még mindig úgy gondoltak, mint árupiacokra. Így jöttek létre a CTA-k, vagyis Commodity Trading Advisor-ok. A titulus tükörfordítása az lenne, hogy Árupiaci Kereskedési Tanácsadó. Ám a CTA-k szerepe lényegesen túlmutat ezen, ők valójában portfólió menedzserek. Jellemzően olyan számlákat kezelnek megbízás, amelyen lévő vagyon más személy tulajdonában van, és kifejezetten származtatott termékekre specializálódtak.
A legtöbb CTA kisebb vagyont kezel és kis csapattal dolgozik (sőt, lehet egy egyedül dolgozó magánszemély is. A hőskorban egy-egy számla rendelkezési jogosultságát adták át nekik, de egy idő után a számlák és ügyfelek mennyisége olyan nagy lett, hogy összetettebb jogi stuktúrákra, kiterjedtebb technikai és adminisztrációs háttérre volt szükség. Az sem mellékes (főleg manapság), hogy bizonyos kezelt összeg felett a pozíciók felvétele és az azokból való kiszállás komoly nehézségekbe ütközik, ezért az algoritmimikus kereskedés fejlesztésére van szükség, ami további erőforrások bevonását igényli, ha a portfólió menedzser nem szeretné, hogy például a nem régen említett High Frequency Trading cégek lefölözzék a lassúságukat. A megnövekedett igények miatt így a Managed Futures ma már sok tekintetben a Hedge Fund-ok terepe lett, és a fő elemző cégek külön csoportban, külön index formájában követik a tevékenységüket.
A Managed Futures alcsoportban lévő menedzserek nagyon nagy többsége trendkövető módszereket alkalmaz. Egyes vizsgálatok szerint a korreláció a deklaráltan trendkövető stratégiákat vivő menedzserek és a Managed Futures csoportba tartozók között 0,9 feletti, így a két halmaz csaknem azonos egymással. A Managed Futures tehát ma már lényegében összefonódott a trendkövetés fogalmával. Az alszektor tagjainak csupán egy kis töredéke hoz döntéseket fundamentális alapon, ami különösen nehéz a belső értéket nehezen felmérhető árupiaci termékek, vagy devizák esetén. A nagy többség csak igyekszik meglovagolni a hullámot.
Milyen módon (és miért) történik a trendkövetés? Ez gyakran teljes mértékben automatizált stratégiát jelent, de nem ritka a "kézi vezérlés" sem, amikor a döntés egyedi esetekre épül, emberi megítélés alapján. A trendkövetés lényege, hogy az árfolyammozgás általános irányának megfelelő oldalon veszünk fel pozíciót, azt valószínűsítve, hogy ez a tendencia folytatódni fog. A trendkövetők nem prognosztizálnak későbbi eseményeket, nem határoznak meg célárakat, hanem csupán reagálnak az eseményekre. Az árfolyamoknak azt a sajátosságát használják fel, hogy azok hajlamosak trendszerűen mozogni, jellemzően sokáig és nagymértékben egy adott irányban. Mivel semminek nem határozzák meg a belső értékét, így nincs referencia pont, nincs irányzék, amely felé az árfolyamnak szerintük előbb-utóbb konvergálnia kellene. Ezért egy pozíciójuk ellen mozgó árfolyamokat valahogyan kezelni kell, így itt szigorú kockázatkezelésre van szükség.
A trendkövetésnek kimutatható előnyt az szolgáltat, hogy az árfolyamok időben véve nem egymástól függetlenül mozognak. A megelőző időszak eseményei befolyást gyakorolnak a piaci szereplőkre, akik gyakrabban követik az árfolyammozgást. Továbbá egy-egy fundamentális eseménysorozat lereagálása is időt vesz igénybe, amely fokozatosan manifesztálódik az árfolyamokban. Az árfolyamok (például. napi) elrendezése nem normál eloszlást követ, hanem sokkal inkább egy olyat, amit a "fat tail" néven ismerünk, vagy hívhatjuk Levy-féle eloszlásnak is. A lényeg, hogy a nagy árfolyammozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogy azt a véletlen árfolyammozgás indokolná, azaz érdemes a veszteségeket időben korlátozni, a nyereségeket pedig hagyni, hogy meglovagolja ezeket. Mindezt egy nagyon híres matematikus, a fraktálokról ismert Mandelbrot is felismerte és írt róla - többek között - a The MisBehavior of Markets című kiváló könyvében.
Tehát azért érdemes a kockázatot korlátozni, és a nyereséget elengedni, mert a nagy mozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint azt standard modell - a teljes véletlenre épülő normál eloszlás - indokolná. Különösen az extrém mozgások nagyobbak a vártnál. Eugene Fama, aki egyébként Mandelbrot diákja volt, azt fedezte fel, hogy a Dow részvényeinek esetében az átlagos ötszörösénél nagyobb szórás kétezerszer (!) gyakrabban fordul elő, mint amit a normál eloszlás indokolna.
A Managed Futures teljesítménye ezek tükrében első látásra nem tűnik lenyűgözőnek. Az éves átlagos hozam mindössze 6,63% 1994 óta, igaz ez még mindig sokkal magasabb, mint a kockázatmentes kamatszint. Az adatnál csak csak három rosszabb alindex van, de a Short Bias kivételével egyik sem marad el sokkal tőlük. Még rosszabb hír, hogy a havi adatokból számolt, éves szinten nézett szórás azon kevesek közé tartozik, amely meghaladja a 10%-ot teljes alindex szinten. Bár nem egyedi értékpapírokról van szó, a hagyományos portfólióelmélet oldaláról közelítők ezen adatok alapján már dobnák is a Managed Futures-t a kukába.
Közelebbről megvizsgálva azonban érdekes dolgokra bukkanunk. Az első, ami szembeötlik, hogy a maximális drawdown 18% alatt van, ami persze nem alacsony, de tudjuk jól, hogy a Hedge Fund stratégiák nagy része 2008-ban olyan pofonba szaladt bele, ami ennél sokkal nagyobb visszaeséseket eredményezett. A többség kiheverte ennek a hatásait, de van, aki a mai napig jócskán a high watermark-ok alatt van. A Managed Futures esetén ilyen probléma nem létezett. A shortot vidáman használó trendkövetőknek 2008, az egyik legjobb éve volt, több mint 18%-os nettó hozammal. Mindezt úgy, hogy a legmagasabb drawdown alig haladta meg a 7%-ot. Ugyanakkor amikor mások örültek, a Managed Futures-t alkalmazó menedzserek inkább csak ráncolták a homlokukat. Például 2009-ben, amikor sok Hedge Fund visszamászott a falon, a trendkövetők veszteséggel zárták az évet, ami nagyon ritkán fordul elő velük. Még ennél is rosszabb volt számukra az 1996-ös és 1996-os év, amikor egy 22 hónapos time off peak, azaz új csúcs nélküli időszakot kellett átvészelniük a befektetőiknek. Pedig ebben az időben indult minden idők egyik legnagyobb részvénypiaci szárnyalása, és akkoriban kevesen panaszkodtak. Hogy mást ne említünk, az S&P 500 majdnem 60%-ot rallizott ez idő alatt. Megint más időszakban ismét a kocka újabb megfordulásának lehettünk szemtanúi. A technológiai buborék kipukkanását követően, amikor az említett részvényindex lényegében lefelezte az értékét, a Managed Futures invesztorok 28%-os hozamot zsebelhettek be. Ezzel lényegében már elmeséltem az ágazat legnagyobb előnyét, ami nem más, mint a differenciáltság. A drawdown-ok szinte mindig más időszakokban vannak, mint a többi stratégia csoport esetén, így optimalizációra remek lehetőséget adnak. A tesztek alapján a súlyra meglepően magas számok jönnek ki, a legjobb kockázat-hozam párosítást mutató MAR ráta optimalizálása esetén a Managed Futures aránya 63%, de a hozam (a rendszerben már meglévő tőkeáttételen felüli, tehát átcsoportosítással elért) növelésével is valamivel kisebb, de 40% feletti arányokat tapasztalunk.
Managed Futures optimalizáló hatásában rejlő tényezőket a befektetők nem igazán használják ki. A súly az összes Hedge Fund-on belül lényegében 2 és 6% között mozgott az elmúlt években, és az egyébként szofisztikált befektetők szinte tökéletesen sajátították el a kisbefektetőkre jellemző rossz időzítés művészetét. Amikor 2002-re már komoly hozamokat mutattak fel a trendkövetők, főleg a részvénypiaccal szemben, sok pénz áramlott az alszektorba. A részvénypiac fellendülésével, és a Managed Futures veszített súlyából. 2008 közepére az arány 4% alá esett, pedig éppen ekkor indult meg a legnagyobb nyereség sorozat. Ekkor megint később kapcsoltak a befektetők, és ismét pénz áramlott befelé, ami a súlyt csak azért nem növelte, mert a Managed Futures veszteségeket, a többi alszektor pedig jellemzően nyereségeket termelt. A hosszú távú tendencia azonban egyértelmű. A Managed Futures súlya a kilencvenes évek közepe óta a duplájára emelkedett. Hozzá kell tenni: a stratégia csoportnak jelentős súlya van a Hedge Fund világon kívül is, például az említett CTA-k révén.
A trendkövetők táborát a Managed Futures csoportba tartozva számos híres Hedge Fund és vezérük alkotja. A blog-on bemutatott emberek közül ide tartozik Christian Baha és Salem Abraham is. A nyomást, és a rossz időszakokat ők, és még inkább a befektetőik nem bírták elviselni, ezért mindkettőjüknek van egyéb programja is. A Superfund-nak Market Neutral, az Abraham Trading-nek (lényegében) Statistical Arbitrage. Ám fő profiljuk, a trendkövetés következetes végrehajtása mind a mai napig fő profiljukat jelenti. A trendkövetők között rajtuk kívül is, egyedi szinten számos olyan ember van, aki az indexek teljesítményét jócskán túl tudta szárnyalni. Hogy csak néhány példát említsek:
Milyen módon (és miért) történik a trendkövetés? Ez gyakran teljes mértékben automatizált stratégiát jelent, de nem ritka a "kézi vezérlés" sem, amikor a döntés egyedi esetekre épül, emberi megítélés alapján. A trendkövetés lényege, hogy az árfolyammozgás általános irányának megfelelő oldalon veszünk fel pozíciót, azt valószínűsítve, hogy ez a tendencia folytatódni fog. A trendkövetők nem prognosztizálnak későbbi eseményeket, nem határoznak meg célárakat, hanem csupán reagálnak az eseményekre. Az árfolyamoknak azt a sajátosságát használják fel, hogy azok hajlamosak trendszerűen mozogni, jellemzően sokáig és nagymértékben egy adott irányban. Mivel semminek nem határozzák meg a belső értékét, így nincs referencia pont, nincs irányzék, amely felé az árfolyamnak szerintük előbb-utóbb konvergálnia kellene. Ezért egy pozíciójuk ellen mozgó árfolyamokat valahogyan kezelni kell, így itt szigorú kockázatkezelésre van szükség.
A trendkövetésnek kimutatható előnyt az szolgáltat, hogy az árfolyamok időben véve nem egymástól függetlenül mozognak. A megelőző időszak eseményei befolyást gyakorolnak a piaci szereplőkre, akik gyakrabban követik az árfolyammozgást. Továbbá egy-egy fundamentális eseménysorozat lereagálása is időt vesz igénybe, amely fokozatosan manifesztálódik az árfolyamokban. Az árfolyamok (például. napi) elrendezése nem normál eloszlást követ, hanem sokkal inkább egy olyat, amit a "fat tail" néven ismerünk, vagy hívhatjuk Levy-féle eloszlásnak is. A lényeg, hogy a nagy árfolyammozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogy azt a véletlen árfolyammozgás indokolná, azaz érdemes a veszteségeket időben korlátozni, a nyereségeket pedig hagyni, hogy meglovagolja ezeket. Mindezt egy nagyon híres matematikus, a fraktálokról ismert Mandelbrot is felismerte és írt róla - többek között - a The MisBehavior of Markets című kiváló könyvében.
Tehát azért érdemes a kockázatot korlátozni, és a nyereséget elengedni, mert a nagy mozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint azt standard modell - a teljes véletlenre épülő normál eloszlás - indokolná. Különösen az extrém mozgások nagyobbak a vártnál. Eugene Fama, aki egyébként Mandelbrot diákja volt, azt fedezte fel, hogy a Dow részvényeinek esetében az átlagos ötszörösénél nagyobb szórás kétezerszer (!) gyakrabban fordul elő, mint amit a normál eloszlás indokolna.
A Managed Futures teljesítménye ezek tükrében első látásra nem tűnik lenyűgözőnek. Az éves átlagos hozam mindössze 6,63% 1994 óta, igaz ez még mindig sokkal magasabb, mint a kockázatmentes kamatszint. Az adatnál csak csak három rosszabb alindex van, de a Short Bias kivételével egyik sem marad el sokkal tőlük. Még rosszabb hír, hogy a havi adatokból számolt, éves szinten nézett szórás azon kevesek közé tartozik, amely meghaladja a 10%-ot teljes alindex szinten. Bár nem egyedi értékpapírokról van szó, a hagyományos portfólióelmélet oldaláról közelítők ezen adatok alapján már dobnák is a Managed Futures-t a kukába.
Közelebbről megvizsgálva azonban érdekes dolgokra bukkanunk. Az első, ami szembeötlik, hogy a maximális drawdown 18% alatt van, ami persze nem alacsony, de tudjuk jól, hogy a Hedge Fund stratégiák nagy része 2008-ban olyan pofonba szaladt bele, ami ennél sokkal nagyobb visszaeséseket eredményezett. A többség kiheverte ennek a hatásait, de van, aki a mai napig jócskán a high watermark-ok alatt van. A Managed Futures esetén ilyen probléma nem létezett. A shortot vidáman használó trendkövetőknek 2008, az egyik legjobb éve volt, több mint 18%-os nettó hozammal. Mindezt úgy, hogy a legmagasabb drawdown alig haladta meg a 7%-ot. Ugyanakkor amikor mások örültek, a Managed Futures-t alkalmazó menedzserek inkább csak ráncolták a homlokukat. Például 2009-ben, amikor sok Hedge Fund visszamászott a falon, a trendkövetők veszteséggel zárták az évet, ami nagyon ritkán fordul elő velük. Még ennél is rosszabb volt számukra az 1996-ös és 1996-os év, amikor egy 22 hónapos time off peak, azaz új csúcs nélküli időszakot kellett átvészelniük a befektetőiknek. Pedig ebben az időben indult minden idők egyik legnagyobb részvénypiaci szárnyalása, és akkoriban kevesen panaszkodtak. Hogy mást ne említünk, az S&P 500 majdnem 60%-ot rallizott ez idő alatt. Megint más időszakban ismét a kocka újabb megfordulásának lehettünk szemtanúi. A technológiai buborék kipukkanását követően, amikor az említett részvényindex lényegében lefelezte az értékét, a Managed Futures invesztorok 28%-os hozamot zsebelhettek be. Ezzel lényegében már elmeséltem az ágazat legnagyobb előnyét, ami nem más, mint a differenciáltság. A drawdown-ok szinte mindig más időszakokban vannak, mint a többi stratégia csoport esetén, így optimalizációra remek lehetőséget adnak. A tesztek alapján a súlyra meglepően magas számok jönnek ki, a legjobb kockázat-hozam párosítást mutató MAR ráta optimalizálása esetén a Managed Futures aránya 63%, de a hozam (a rendszerben már meglévő tőkeáttételen felüli, tehát átcsoportosítással elért) növelésével is valamivel kisebb, de 40% feletti arányokat tapasztalunk.
Managed Futures optimalizáló hatásában rejlő tényezőket a befektetők nem igazán használják ki. A súly az összes Hedge Fund-on belül lényegében 2 és 6% között mozgott az elmúlt években, és az egyébként szofisztikált befektetők szinte tökéletesen sajátították el a kisbefektetőkre jellemző rossz időzítés művészetét. Amikor 2002-re már komoly hozamokat mutattak fel a trendkövetők, főleg a részvénypiaccal szemben, sok pénz áramlott az alszektorba. A részvénypiac fellendülésével, és a Managed Futures veszített súlyából. 2008 közepére az arány 4% alá esett, pedig éppen ekkor indult meg a legnagyobb nyereség sorozat. Ekkor megint később kapcsoltak a befektetők, és ismét pénz áramlott befelé, ami a súlyt csak azért nem növelte, mert a Managed Futures veszteségeket, a többi alszektor pedig jellemzően nyereségeket termelt. A hosszú távú tendencia azonban egyértelmű. A Managed Futures súlya a kilencvenes évek közepe óta a duplájára emelkedett. Hozzá kell tenni: a stratégia csoportnak jelentős súlya van a Hedge Fund világon kívül is, például az említett CTA-k révén.
A trendkövetők táborát a Managed Futures csoportba tartozva számos híres Hedge Fund és vezérük alkotja. A blog-on bemutatott emberek közül ide tartozik Christian Baha és Salem Abraham is. A nyomást, és a rossz időszakokat ők, és még inkább a befektetőik nem bírták elviselni, ezért mindkettőjüknek van egyéb programja is. A Superfund-nak Market Neutral, az Abraham Trading-nek (lényegében) Statistical Arbitrage. Ám fő profiljuk, a trendkövetés következetes végrehajtása mind a mai napig fő profiljukat jelenti. A trendkövetők között rajtuk kívül is, egyedi szinten számos olyan ember van, aki az indexek teljesítményét jócskán túl tudta szárnyalni. Hogy csak néhány példát említsek:- John W Henry, a Boston Red Sox és a Liverpool FC tulajdonosa. Az általa legrégebben indított program éves hozama 20,62%, a díjak után, 1984 óta.
- Bill Dunn, aki már a hetvenes években úttörőként használta a módszert, és aki egészen hajmeresztő visszaeséseket képes produkálni, amelyekből aztán mindig győztesen kerül ki. A legnagyobb drawdown-ja 71% (!), ám csak az évek végét figyelembe véve ez 24% alá szelídül. Ehhez 15%-os éves hozam társul, ami évtizedek alatt komoly vagyon megteremtését tette lehetővé a kitartó ügyfeleknek.
- David Harding (Winton Capital), akik nagyon összetett programokkal dolgoznak, több mint 10 milliárd dollárt kezelnek, ezzel minden bizonnyal a világ legnagyobb egyedi trendkövetői. Az éves hozam 17%, ehhez a legrosszabb drawdown nem éri el a 26%-ot.
Sorolhatnám még az alágazat legendás szereplőit, a zenés kedvű Ed Seykota-tól kezdve a tanítványait (az ún. teknőcöket) fanatikus szinten képző Richard Dennis-ig. A lényeg, hogy a stratégia létjogosultságát sokan bebizonyították. A Managed Futures, ami a gyakorlatban a legtöbb esetben egyet jelent a trendkövetés alkalmazásával, stabil szereplője a Hedge Fund-ok világának is, és vélhetően egyre fontosabb szerepet fog kivívni magának a jövőben is.
---
Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket (jobb felső sarok), és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is.
---
Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.
---
Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket (jobb felső sarok), és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is.
---
Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.
No comments:
Post a Comment
Note: Only a member of this blog may post a comment.