Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Tuesday, January 18, 2011

Managed Futures - Stratégiák (6. rész)

A Hedge Fund-ok világában szinte egyetlen olyan stratégia típus sincs, amely ne valahonnan kívülről származott volna. Ez nem csoda, tekintve, hogy a szektor viszonylag fiatal, a pénzügyi piacok pedig régóta jelen vannak, és maguk a Hedge Fund-ok csak a felhasznált módszereknek adnak igen széles kereteket. Van egy stratégia csoport, amelyre ez fokozottan vonatkozik, és mind a mai napig széleskörű autonómiát és tiszteletet vívott ki magának ezen a területen.

Az alternatív befektetések két célja, a megszokott eszközben ülés helyett, hogy egyrészt eltérő jellegű, a szokásos befektetésekkel szemben alacsony korrelációjú portfólió elemet adjon a szofisztikált befektetők kezébe. Másrészt, az elérhető hozamot is növelni szertnék, akik kiléptek a szokásos kerékvágásból. A két cél megvalósítása az esetenkénti short ügyletekkel, illetve tőkeáttétellel valósítható meg talán a legkönnyebben. A két fegyver egy platformon a határidős ügyletek által érhető el a leghatékonyabban.

A határidős piacok már évszázadokkal ezelőtt is léteztek, az 1700-as években Oszakában már működött a rizs tőzsde, ahol Munehisa Homma legendás spekulánssá vált és megalkotta a japángyertya diagramok alapjait. A határidős tőzsdék a legnagyobb fejlődésüket a hetvenes években érték el. Ekkor a korábbi - főleg mezőgazdasági - termékek számos pénzügyivel egészültek ki főleg a deviza és kamatügyletek terén. Bár addig a határidős árupiacokat inkább fedezeti ügyletek végrehajtására használták, a termékek sokasága és eltérő jelege hatékony diverzifikáció által (is) teret nyitott a spekulánsoknak, azoknak is, akik professzionális szintén kezdték el űzni az ipart.

A határidős piacokra, már csak hagyományból is, még mindig úgy gondoltak, mint árupiacokra. Így jöttek létre a CTA-k, vagyis Commodity Trading Advisor-ok. A titulus tükörfordítása az lenne, hogy Árupiaci Kereskedési Tanácsadó. Ám a CTA-k szerepe lényegesen túlmutat ezen, ők valójában portfólió menedzserek. Jellemzően olyan számlákat kezelnek megbízás, amelyen lévő vagyon más személy tulajdonában van, és kifejezetten származtatott termékekre specializálódtak.

A legtöbb CTA kisebb vagyont kezel és kis csapattal dolgozik (sőt, lehet egy egyedül dolgozó magánszemély is. A hőskorban egy-egy számla rendelkezési jogosultságát adták át nekik, de egy idő után a számlák és ügyfelek mennyisége olyan nagy lett, hogy összetettebb jogi stuktúrákra, kiterjedtebb technikai és adminisztrációs háttérre volt szükség. Az sem mellékes (főleg manapság), hogy bizonyos kezelt összeg felett a pozíciók felvétele és az azokból való kiszállás komoly nehézségekbe ütközik, ezért az algoritmimikus kereskedés fejlesztésére van szükség, ami további erőforrások bevonását igényli, ha a portfólió menedzser nem szeretné, hogy például a nem régen említett High Frequency Trading cégek lefölözzék a lassúságukat. A megnövekedett igények miatt így a Managed Futures ma már sok tekintetben a Hedge Fund-ok terepe lett, és a fő elemző cégek külön csoportban, külön index formájában követik a tevékenységüket.

A Managed Futures alcsoportban lévő menedzserek nagyon nagy többsége trendkövető módszereket alkalmaz. Egyes vizsgálatok szerint a korreláció a deklaráltan trendkövető stratégiákat vivő menedzserek és a Managed Futures csoportba tartozók között 0,9 feletti, így a két halmaz csaknem azonos egymással. A Managed Futures tehát ma már lényegében összefonódott a trendkövetés fogalmával. Az alszektor tagjainak csupán egy kis töredéke hoz döntéseket fundamentális alapon, ami különösen nehéz a belső értéket nehezen felmérhető árupiaci termékek, vagy devizák esetén. A nagy többség csak igyekszik meglovagolni a hullámot.


Milyen módon (és miért) történik a trendkövetés? Ez gyakran teljes mértékben automatizált stratégiát jelent, de nem ritka a "kézi vezérlés" sem, amikor a döntés egyedi esetekre épül, emberi megítélés alapján. A trendkövetés lényege, hogy az árfolyammozgás általános irányának megfelelő oldalon veszünk fel pozíciót, azt valószínűsítve, hogy ez a tendencia folytatódni fog. A trendkövetők nem prognosztizálnak későbbi eseményeket, nem határoznak meg célárakat, hanem csupán reagálnak az eseményekre. Az árfolyamoknak azt a sajátosságát használják fel, hogy azok hajlamosak trendszerűen mozogni, jellemzően sokáig és nagymértékben egy adott irányban. Mivel semminek nem határozzák meg a belső értékét, így nincs referencia pont, nincs irányzék, amely felé az árfolyamnak szerintük előbb-utóbb konvergálnia kellene. Ezért egy pozíciójuk ellen mozgó árfolyamokat valahogyan kezelni kell, így itt szigorú kockázatkezelésre van szükség.

A trendkövetésnek kimutatható előnyt az szolgáltat, hogy az árfolyamok időben véve nem egymástól függetlenül mozognak. A megelőző időszak eseményei befolyást gyakorolnak a piaci szereplőkre, akik gyakrabban követik az árfolyammozgást. Továbbá egy-egy fundamentális eseménysorozat lereagálása is időt vesz igénybe, amely fokozatosan manifesztálódik az árfolyamokban. Az árfolyamok (például. napi) elrendezése nem normál eloszlást követ, hanem sokkal inkább egy olyat, amit a "fat tail" néven ismerünk, vagy hívhatjuk Levy-féle eloszlásnak is. A lényeg, hogy a nagy árfolyammozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogy azt a véletlen árfolyammozgás indokolná, azaz érdemes a veszteségeket időben korlátozni, a nyereségeket pedig hagyni, hogy meglovagolja ezeket. Mindezt egy nagyon híres matematikus, a fraktálokról ismert Mandelbrot is felismerte és írt róla - többek között - a The MisBehavior of Markets című kiváló könyvében.

Tehát azért érdemes a kockázatot korlátozni, és a nyereséget elengedni, mert a nagy mozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint azt standard modell - a teljes véletlenre épülő normál eloszlás - indokolná. Különösen az extrém mozgások nagyobbak a vártnál. Eugene Fama, aki egyébként Mandelbrot diákja volt, azt fedezte fel, hogy a Dow részvényeinek esetében az átlagos ötszörösénél nagyobb szórás kétezerszer (!) gyakrabban fordul elő, mint amit a normál eloszlás indokolna.

A Managed Futures teljesítménye ezek tükrében első látásra nem tűnik lenyűgözőnek. Az éves átlagos hozam mindössze 6,63% 1994 óta, igaz ez még mindig sokkal magasabb, mint a kockázatmentes kamatszint. Az adatnál csak csak három rosszabb alindex van, de a Short Bias kivételével egyik sem marad el sokkal tőlük. Még rosszabb hír, hogy a havi adatokból számolt, éves szinten nézett szórás azon kevesek közé tartozik, amely meghaladja a 10%-ot teljes alindex szinten. Bár nem egyedi értékpapírokról van szó, a hagyományos portfólióelmélet oldaláról közelítők ezen adatok alapján már dobnák is a Managed Futures-t a kukába.

Közelebbről megvizsgálva azonban érdekes dolgokra bukkanunk. Az első, ami szembeötlik, hogy a maximális drawdown 18% alatt van, ami persze nem alacsony, de tudjuk jól, hogy a Hedge Fund stratégiák nagy része 2008-ban olyan pofonba szaladt bele, ami ennél sokkal nagyobb visszaeséseket eredményezett. A többség kiheverte ennek a hatásait, de van, aki a mai napig jócskán a high watermark-ok alatt van. A Managed Futures esetén ilyen probléma nem létezett. A shortot vidáman használó trendkövetőknek 2008, az egyik legjobb éve volt, több mint 18%-os nettó hozammal. Mindezt úgy, hogy a legmagasabb drawdown alig haladta meg a 7%-ot. Ugyanakkor amikor mások örültek, a Managed Futures-t alkalmazó menedzserek inkább csak ráncolták a homlokukat. Például 2009-ben, amikor sok Hedge Fund visszamászott a falon, a trendkövetők veszteséggel zárták az évet, ami nagyon ritkán fordul elő velük. Még ennél is rosszabb volt számukra az 1996-ös és 1996-os év, amikor egy 22 hónapos time off peak, azaz új csúcs nélküli időszakot kellett átvészelniük a befektetőiknek. Pedig ebben az időben indult minden idők egyik legnagyobb részvénypiaci szárnyalása, és akkoriban kevesen panaszkodtak. Hogy mást ne említünk, az S&P 500 majdnem 60%-ot rallizott ez idő alatt. Megint más időszakban ismét a kocka újabb megfordulásának lehettünk szemtanúi. A technológiai buborék kipukkanását követően, amikor az említett részvényindex lényegében lefelezte az értékét, a Managed Futures invesztorok 28%-os hozamot zsebelhettek be. Ezzel lényegében már elmeséltem az ágazat legnagyobb előnyét, ami nem más, mint a differenciáltság. A drawdown-ok szinte mindig más időszakokban vannak, mint a többi stratégia csoport esetén, így optimalizációra remek lehetőséget adnak. A tesztek alapján a súlyra meglepően magas számok jönnek ki, a legjobb kockázat-hozam párosítást mutató MAR ráta optimalizálása esetén a Managed Futures aránya 63%, de a hozam (a rendszerben már meglévő tőkeáttételen felüli, tehát átcsoportosítással elért) növelésével is valamivel kisebb, de 40% feletti arányokat tapasztalunk.

Managed Futures optimalizáló hatásában rejlő tényezőket a befektetők nem igazán használják ki. A súly az összes Hedge Fund-on belül lényegében 2 és 6% között mozgott az elmúlt években, és az egyébként szofisztikált befektetők szinte tökéletesen sajátították el a kisbefektetőkre jellemző rossz időzítés művészetét. Amikor 2002-re már komoly hozamokat mutattak fel a trendkövetők, főleg a részvénypiaccal szemben, sok pénz áramlott az alszektorba. A részvénypiac fellendülésével, és a Managed Futures veszített súlyából. 2008 közepére az arány 4% alá esett, pedig éppen ekkor indult meg a legnagyobb nyereség sorozat. Ekkor megint később kapcsoltak a befektetők, és ismét pénz áramlott befelé, ami a súlyt csak azért nem növelte, mert a Managed Futures veszteségeket, a többi alszektor pedig jellemzően nyereségeket termelt. A hosszú távú tendencia azonban egyértelmű. A Managed Futures súlya a kilencvenes évek közepe óta a duplájára emelkedett. Hozzá kell tenni: a stratégia csoportnak jelentős súlya van a Hedge Fund világon kívül is, például az említett CTA-k révén.

A trendkövetők táborát a Managed Futures csoportba tartozva számos híres Hedge Fund és vezérük alkotja. A blog-on bemutatott emberek közül ide tartozik Christian Baha és Salem Abraham is. A nyomást, és a rossz időszakokat ők, és még inkább a befektetőik nem bírták elviselni, ezért mindkettőjüknek van egyéb programja is. A Superfund-nak Market Neutral, az Abraham Trading-nek (lényegében) Statistical Arbitrage. Ám fő profiljuk, a trendkövetés következetes végrehajtása mind a mai napig fő profiljukat jelenti. A trendkövetők között rajtuk kívül is, egyedi szinten számos olyan ember van, aki az indexek teljesítményét jócskán túl tudta szárnyalni. Hogy csak néhány példát említsek:
  • John W Henry, a Boston Red Sox és a Liverpool FC tulajdonosa. Az általa legrégebben indított program éves hozama 20,62%, a díjak után, 1984 óta.
  • Bill Dunn, aki már a hetvenes években úttörőként használta a módszert, és aki egészen hajmeresztő visszaeséseket képes produkálni, amelyekből aztán mindig győztesen kerül ki. A legnagyobb drawdown-ja 71% (!), ám csak az évek végét figyelembe véve ez 24% alá szelídül. Ehhez 15%-os éves hozam társul, ami évtizedek alatt komoly vagyon megteremtését tette lehetővé a kitartó ügyfeleknek.
  • David Harding (Winton Capital), akik nagyon összetett programokkal dolgoznak, több mint 10 milliárd dollárt kezelnek, ezzel minden bizonnyal a világ legnagyobb egyedi trendkövetői. Az éves hozam 17%, ehhez a legrosszabb drawdown nem éri el a 26%-ot.
Sorolhatnám még az alágazat legendás szereplőit, a zenés kedvű Ed Seykota-tól kezdve a tanítványait (az ún. teknőcöket) fanatikus szinten képző Richard Dennis-ig. A lényeg, hogy a stratégia létjogosultságát sokan bebizonyították. A Managed Futures, ami a gyakorlatban a legtöbb esetben egyet jelent a trendkövetés alkalmazásával, stabil szereplője a Hedge Fund-ok világának is, és vélhetően egyre fontosabb szerepet fog kivívni magának a jövőben is.

---

Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket (jobb felső sarok), és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is.

---

Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.

Monday, January 3, 2011

Christian Baha - az alternatív befektetési univerzum Richard Branson-ja

Vannak emberek, akik úgy játszanak a médiával, ahogy egy szép és okos nő játszik a hódolóival. Itt ne a hazai vagy nemzetközi celebvilág magamutogató hírességeire gondoljunk, hanem olyan emberekre, akik személyes sármjukat, fellépésüket felhasználva szereznek komoly ismertséget vállalatuk, cégcsoportjuk számára. Talán a legismertebb közülük Richard Branson, a Virgin cégcsoport alapítója. Ő az az ember, aki tudatosan keresi az utat a címlapokra, és rendszeresen fel is kerül azokra. Hol azzal, hogy látványos, vagy akár egyenesen szemtelen akciókkal hívja fel magára a figyelmet. Néha pedig azzal, hogy különböző filmekben vagy TV műsorokban bukkan fel - a leggyakrabban önmagát alakítva. Ez a fajta exhibicionizmus elsősorban az üzleti érdekeket szolgálja. Branson tankot vezetett New York szívében, hogy népszerűsíti az üdítőitalát, és a Jóbarátokban egy kis turista stand árusként szerepelt, miközben a főszereplők természetesen a Virgin légitársaságával repültek az angol fővárosba.

Példáját sokan követték "kicsiben" különböző iparágakban. Az alternatív befektetések területén ezt Christian Baha, egy osztrák rendőr tette meg. Egy kollégájával együtt 1996-ban indítottak el egy zárt kis alapot, miután elemzést végző szoftvereket fejlesztettek. Nem véletlen, hogy egy automatizált rendszere építő stratégiát alkalmaztak. Az első nehézkes év után a gép beindult és egy nagy kockázati toleranciával rendelkező, trendkövető megoldással évről évre magas hozamot hoztak befektetőiknek. A kezdetben a barátságtalan Quadriga nevet a sablonosan hangzó, de könnyen megjegyezhető Superfund-ra cserélték, profi marketingbe öltöztették, és a világ számos nagy pénzügyi központjában nyitottak irodát a következő években, Hong Kongtól Szingapúron át Monte Carlo-t és persze New York-ot sem kihagyva. A legtöbb hasonló alappal szemben ők nem a nagyobb, több tíz vagy százmillió dollárral rendelkező magán, de még inkább intézményi befektetőket célozták meg szolgáltatásaikkal, hiszen alapjaik akár 5000 dollártól is elérhetőek voltak.

A Superfund csak részben számít a hagyományos értelemben vett Hedge Fund-nak. A meghatározásnál említett két alapkritérium egyikének egyes esetekben nem felel meg, egyes esetekben csak részben felel meg annak. Ez a vállalat ugyanis azt a forradalmi tettet hajtotta végre, hogy a nyugat-európai és amerikai értelemben vett kisbefektetők szintjére hozta le a tipikus Hedge Fund jellegű stratégiák egyik legfontosabbját: a trendkövetést. Sajnos, ennek mind ők, mind pedig a befektetőik megfizették az árát, még akkor is, ha összességében azért a többségük az egyébként kegyetlen tőzsdei világ nyertesei közé tartozhat.

Baha és csapata fénykorában közel 2 milliárd eurónak megfelelő összeget szedett össze, ennek jelentős részét kisbefektetőktől, amire az alternatív befektetési üzletágon belül senki sem volt képes. Az, hogy ezt egy kis osztrák start-up-ból, minimális szakmai múlttal voltak képesek megtenni, a párját ritkítja. Bár a teljesítményük, különösen az első években lenyűgöző, azért nem voltak vele teljesen egyedül. Amiben viszont különlegesek voltak, hogy több mint 50 000 befektetőt voltak képesek megnyerni maguknak.

A Superfund ismertségét azzal növelte, hogy jelentős sport szponzorációt folytatott. Amikor Baumgartner Zsolt a Forma-1-ben a Minardi csapat tagjaként versenyzett, akkor a cég az egyik fő szponzor volt. Sőt, még egy saját verseny szériát is indítottak, ami talán Baha hirhedt autó imádatának tudható be, és valós hasznot és készpénzre váltható ismertséget alig hozott számukra. Később aztán egy másik osztrák cég szállt be a Forma-1 szponzorálásába, de önálló csapattal, és néhány év kísérletezgetés és rengeteg pénz után tavaly végre csapatban és egyéniben is világbajnokságot szereztek, de ez már egy másik történet. A sikereket megirigyelve a Superfund élére állt annak a konzorciumnak, amely a saját, Superfund Team nevű Forma-1 csapatot indíotta volna el, a tapasztalt tesztpilóta, Alexander Wurz vezetésével. A terv végül kútba esett. Az autósport mellett Baha cége focicsapatokat, operát és balettintézeteket is szponzorált. Ez utóbbit New York-ban: nem véletlenül.


A vagyonkezelők legnagyobb piaca ugyanis több testhosszal az Amerikai Egyesült Államok, ahol az emberek magasan a legtöbb megtakarítással rendelkeznek, és relatíve sokat tudnak a befektetésekről, így nyitottabbak az újdonságok felé. Ezért nem csoda, hogy minden cég szeretne ide bejutni. Ezt azonban nehezítik a nehezen megugorható belépési költségek, és még inkább a meglepően merev szabályozás.

A Superfund volt az első cég, amely Managed Futures termékeket reklámozott a tengerentúli TV-kben. Ebből látható két példa az alábbi videóban. A szabályozás nehézségei miatt azonban nem mondhattak bármit a videóban. Sőt, a reklám csak arra ad lehetőséget, hogy felhívják az emberek figyelmét a cégre, számokat meg sem említhettek. Baha azonban úgy gondolta, hogy ez is elég, és megpróbálta a lehetetlent. A Branson-i utat követve ő a hirdetés főszereplője, és még az sem zavarja, hogy akcentusa nehezen feledhető. Sőt, talán éppen ez volt a cél. A vagány imázs a hirdetés tartalmában is megjelenik. A csúcspont 0:28-nál következik be, ahol a törvény abszurditását egy gúnyos mosollyal és vállrándítással reagálja le.



Baha exhibicionizmusa azonban nem állt meg itt. Egyik rendezvényére a volt Elnököt, magát Bill Clintont hívták meg, aki tudvalevőleg a legdrágább beszédeket tartja a világon, alkalmanként akár hatszámjegyű dollárösszeget elkérve. Szerepet kapott a Tőzsdecápák folytatásában is, egy igencsak helyzetén kívüli, rosszul értelmezett szerepben. Ezt követően a piros szőnyegen pózolt a rendezővel, Oliver Stone-nal. A mára nagyrészt talentumát vesztett direktor egyébként a Superfund ügyfele.


A sok szereplés azonban egy idő után már nem hozta meg a várva várt sikert. Ez nem a nyílt és agresszív marketing stratégia hibája, hanem az, hogy a termékek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (és a tengerentúlon az sem segített, hogy a cég neve megegyezik egy mrégező anyagokat felszámolni kívánó törvénycsomaggal). A Superfund 2005-öt követően egyre romló teljesítményt volt kénytelen elkönyvelni. Pedig az indulást követő 8 évben a zászlóshajójuk, a ma már zárt Q-AG meghatszorozta az értékét. A sikereken felbuzdulva még két, magasabb kockázati szinteket vállaló alap családot indítottak. Volt köztük olyan - amely nagy ingadozások mellett - ami kevesebb mint három év alatt négyszerezte meg a pénzét a jegyzéskor beszálló befektetőknek. Ráadásul ez az alap nettó eredménye, a 35%-os kifizetett sikerdíj után.

A magas díjak amúgy is jellemzőek a Superfund-ra, amelynek van olyan alapja, amely a 35%-os sikerdíj mellett havi (!) 0,5%-os fix díjat számít fel. Ez lényegesen magasabb, mint a Hedge Fund-ok esetén ágazati sztenderdnek számító 20% és éves 2%. A többlet azonban nem feltétlenül Baha, aki máig a fő tulajdonos, mohóságára vezethető vissza. A stratégia végrehajtása olyan tőkeáttételt követel meg, amely sok ügyfél országában egy-egy befektetési alap esetén nem megengedett. Ezért a Superfund termékeinek a többsége olyan helyeken van bejegyezve, mint például a Kajmán-Szigetek, vagy az EU alap epicentrum Luxemburg. Ezeket átvinni, értékesíteni számottevő jogi, adminisztrációs költségekkel jár. Erről írtam bővebben egy két évvel ezelőtti cikkben. A díjak és a szabályozás sokat ront a helyzetükön.A Hedge Fund-ok világát nem lehetetlen lehozni az átlagos befektetők szintjére, de mint a példa mutatja, nem is mindig egyszerű. Hosszú távú befektetőik azonban így is nagyon jól jártak. Legalább 6 éve meglévő befektetőik jellemzően 14 és 18% közötti éves hozamokat értek el, ami a nagyon magas díjakat tekintve a stratégia erényeit egyértelműen megcsillantja.

A High watermark sikerdíj számítás miatt azonban a bevételek nagy része eltűnt a vállalat életéből, hiszen a 2009-es év nagy trendfordulói miatt 18-43% közötti drawdown-ban vannak, ezeket kellene ledolgozni, hogy újra sikerdíjat kaphassanak. A Superfund kénytelen volt drasztikus költségcsökkentést életbe léptetni. Több irodájukat bezárták, a szponzoráció nagy részét megszüntették, és ma már eszükbe sem jut egy a Forma-1 csapat főszponzorának lenni, ráadásul a saját szériájukat is befejezték. A focicsapatok sem viselik már a nagy "S" logót a mezükön, és az opera társulat is máshonnan kénytelen előteremteni a pénzt arra a bizonyos késre. A társaság a termékkínálatát is átalakította és ma már nemcsak trendkövető, hanem market neutral stratégiájú alapokat és aranya alapú termékeket is kínál.

A fő értékesítési irodájuk - többek között - Bécsben megmaradt. Ez a Stephansdom terének Manner bolt melletti utcáján lesétálva, csaknem a Duna partján található. Érdemes benézni ha arra jársz, akár csak az üvegen keresztül, mert ha kissé már meg is kopott a zöldes fény, annak a jelképét és élő történelmét láthatjuk ott, amely a mai napig forradalmat jelent az alternatív befektetések világában. Ha nem is lesz könnyű dolguk, biztosak lehetünk abban, hogy sokan fogják követni a példájukat.

---

Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket (jobb felső sarok), és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is. Mostanában éppen arról megy a beszélgetés, hogy vajon miért nem fektetnek a Hedge Fund-ok pénzt a Facebook-ba.

---

Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.