Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Tuesday, November 16, 2010

A Facebook ősbefektető is Hedge Fund-ban utazik

Manapság a legtöbb internetes hír a Facebook-ról szól. Mára több mint 500 millióan regisztráltak a közösségi oldalra, és mostanra a cégek és portálok sem tudják elkerülni, hogy ne legyen Facebook oldaluk (mi sem). Az oldal sikerét az is jelzi, hogy az elmúlt hetekben a mozikban is bemutatták a Social Network című filmet az egyik legismertebb hollywood-i rendező keze nyomán, amely a Facebook alapítása körüli...fogalmazzunk így: vitás ügyeket mutatja be (kissé talán méltatlan módon elbánva Zuckerberggel).

A film közepén, a Sean Parker ellenszenves figuráját alakító egykori tinibálvány, Justin Timberlake megjegyzi, hogy összehozott egy találkozót valakivel, aki egy Hedge Fund-ot vezet (a fordító csak befektetőként aposztrofálja), 2 milliárd dolláros vagyonnal, Clarium Capital néven. Egy jelenettel később meg is jelenik a cég első komoly befektetője, ő Peter Thiel, aki 500 000 dollárt fektetett a vállalatba, ami által 5%-os tulajdonrészt kapott a közösségi oldalból, amely mára a későbbi tőkeemelések során 3%-ra csökkent. Hogy a cég mennyit ér arról megoszlanak a vélemények, de a tulajdonrész a különböző értékelések mellett is százmillió dolláros nagyságrendet képvisel, így a befektetés elképesztően sikeresnek bizonyult.


Thiel a szilikon völgy talán legjobb szemű üzleti angyala. Egyike volt a PayPal alapítóinak, annak a cégnek, amely vezető szerepet játszik az internetes fizetési megoldásokban, és amelyik a technológiai részvények mélypontján is képes volt a tőzsdén sikerrel debütálni, és kicsivel később másfél milliárd dolláros értékkel az eBay kezébe kerülni. Korábbi PayPal alapító munkatársának (a Tesla Motors-t is alapító Elon Musk) űrturizmust célba vevő vállalatában is van tulajdonrésze. Facebook befektetése és mai napig fennálló komoly részesedése még több pénzt hozott neki. Az igazi terepe azonban a legszélesebb értelemben vett tőzsdei spekuláció. Mint kiderült, ez még nehezebb terület, mint kiválasztani az internet leggyorsabban növekvő sztárjait. Azért nem kerülhet be a legnagyobb menedzserek közé, mert még nincs akkora track record-ja, mint a több évtizede dolgozó befektetőknek, de nem ez az egyetlen ok. Thiel ugyanis hiába áll zseniális befektető hírében, Hedge Fund vezérként súlyos pofonokba futott bele.

Thiel lényegében egy diszkrecionális (azaz egyedi emberi döntésekre alapuló) global macro stratégiát visz. Ezen belül azonban egy igen érdekes, magas kockázatot magával hordozó megközelítést alkalmaz. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk a PayPal eBay előtti időszakára. Amikor az online fizetési módszereket forradalmasító cég igazán fejlődésnek indult, és hamarosan további tőkére volt szüksége, az internet őrület a részvénypiacokon a tetőfokára hágott. A 2000-es év kora tavaszát éltük, a Nasdaq szédítően magas, 5000 feletti értékeken is volt. Thiel és csapata látta, hogy a lufi kipukkanása bármikor bekövetkezhet. Szükségük volt adott mennyiségű pénzre, de ahelyett, hogy kockázati tőkésektől ezt az összeget keresték volna, ennek többszörösét célozták meg. Az ok egyszerű: tudták jól, hogy a zuhanás során és az azt követő depresszió időszakában vajmi kevés esélyük lesz később tőkét emelni. Ezért biztos, ami biztos 100 millió dollár szedtek össze, és túlélték a buborék utáni időszakot a relatív tőkebőség mellett biztonságban voltak, amíg az internet cégek többsége szép sorban tönkre ment, mert nem volt honnan finanszírozni a további bővülést. A távlati, "makro" szemléletnek kulcsfontosságú szerepe volt.

Amíg a Nasdaq 5000 pontról 2000 alá esett 2 év alatt, addig a PayPal tőzsdére érett és 1 milliárd dolláros kapitalizációval került a piacra, hogy alig több mint fél évvel később az eBay felvásárolja 1,5 milliárd dollárért. Maga Thiel állítólag 55 millió dollárt keresett a széles látószögű szemlélete által. Érdekes ez a történet abból a szempontból is, hogy a tévhitekkel ellentétben egy gyorsan növekvő technológiai vállalat, az üzleti angyal illetve kockázati tőke, valamint a tőzsdei spekuláció között sok a hasonlóság és a párhuzam. Manapság nemigen kerülhető el, hogy egy vállalatvezető ne rendelkezzen rálátással a pénzügyi piacokra, és ne tudja vállalatát ebből a szempontból is értékelni a dinamikusan változó környezetben.

Thiel-ék szerint a technológiai buborék kipukkanása, és a kormány(ok), jegybank(ok) igyekezete, hogy ennek a reálgazdasági hatásait tompítsák, eltolják, a pénzügyi piacok más területein is komoly torzulásokat okoztak. A Clarium vezetője ezt még 2006-ban elmondta, de Thiel sokat nyilatkozott azóta is hasonló témakörökben, és már mind tudjuk, hogy az ingatlanpiac esetén pontosan ez történt. A FED nagyon alacsonyra csökkentette a kamatlábakat, ami stimulálta a jelzálog hitelezést, ezúttal ott buborékot kiváltva. A fiskális és még inkább a monetáris irányítás olyan mint egy zsonglőr, akinek egyszerre kell egy csomó labdát a levegőben tartani. Ha nagyon odafigyelnek egy labdára, akkor a többi jobban szétszóródik, és azokat még nehezebb fent tartani. A sok kapkodás miatt még az is előfordulhat, hogy egy labda leesése helyett az összes a földre zuhan.

A piaci torzulások jellemzően, de nem kizárólag kisebb-nagyobb buborékok kialakulásában jelenik meg, és ezek összeesésére szerintük érdemes kifejezetten adott irányú kitettséget felvállaló, agresszív pozíciókat felvenni. Ennek tipikus példája volt, hogy shortolták az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalatokat 2007-től, és bár ezt korábban is megtették, de jóval kisebb mértékben és kockázatkezelés mellett, mert amint ezt a piac diktálta nekik, ez túl korai volt. Nagyon sikeres ügyletük volt az is, amikor 2003 elején a Yen hozamok 0,5% közelébe csökkentek, és ők ezt már túlzásnak érezve nyitottak short pozíciókat, majd a további árfolyam erősödések során ezeket megnövelték. Ha éles kereslet-kínálat eltéréseket tapasztalnak, akkor trendeket is meglovagolnak. Thiel híres volt arról, hogy a 2000-es évek elején nagy olajár emelkedést prognosztizált, és bár ez valamivel lassabban következett be mint várták, a trend során rengeteg pénzt kerestek. A kockázatot a buborék-ügyletek esetén kevésbé megszokott módon, minden esetben stoppokkal kezelik, de ez soha nem alakul át, hogy trailing stop (követő stop) legyen belőle. A nyereséges kiszállás így a körülményektől függ, és kevésbé válik a volatilitás áldozatává, hiszen a Clarium alapfilozófiája, hogy a nagyobb ingadozásokat is igyekeznek kiülni. Thiel még kiemeli azt is, hogy minden alkalommal használnak nem (alaptermék) árfolyam alapú indikátorokat is, például az opciókba árazott volatilitást, vagy hangulat indikátorokat a döntés megkönnyítése érdekében. Sokat meg lehet tudni Thiel stratégiájáról az Inside the House of Money (A Pénz Házában) egyik vele készült fejezetében, amely valójában egy interjú.

Ő maga is írt könyvet társ szerzőként, és megalapította a Stanford Review című újságot az ismert egyetemen. Mindkettőben libertariánus nézeteit osztotta meg az olvasókkal. Thiel gyakran szerepel a médiában, és bár ezekben elsősorban politikai és társadalmi nézeteit hangoztatja, nem egy alkalommal a piacok aktuális helyzetéről is nyilatkozik, mint például az alábbi videón, amikor Davos-ban, a világgazdasági fórumon kérdezték a véleményét.



Thiel-ről érdemes még azt is tudni, hogy jól sakkozik. Jól tudjuk, hogy ez egy olyan magas szellemi tudást megkövetelő sport, amit sok befektető kedvel, hazánk egyik legügyesebb (van aki szerint "legügyeskedőbb") spekulánsa is szenvedélyes sakkozó. A PayPal alapító azonban nem mindig a nyugodt, elmélyedő típus. Sőt, állítólag híres a forrófejűségéről, és arról, hogy mennyire rosszul viseli, ha veszít. Egy alkalommal mérgében lesöpörte a figurákat a tábláról, mert nem nyert. "Mutass nekem egy jó vesztest, és látok egy igazi vesztest" mondja erre.

Ez a hozzáállás nagyon sokáig remekül működött. Az első igencsak csonka évben közel 30%-ot, azt követően több mint 65%-ot kerestek az ügyfeleiknek. Egy gyengébb "mindössze" a kockázatmentesnek mondott hozamot hozó esztendő után ismét bekapcsolták a rakétákat és 57%-ot kerestek. A 2006-os év majdnem 8%-os veszteséget hozott, ám ezután ismét kiugró, 40%-os hozamot mutattak fel. Thiel sokadik, ám legtöbb pénzt felmutató sikertörténete ismét a (szakmai) címlapokra került.


A Clarium a 2008-as évet zseniális hozamokkal kezdte. Az év felénél az egy évre visszatekintő hozam 57,9%, miközben az átlagos Hedge Fund már veszteségben volt, a részvénypiacokról nem is beszélve. A diadalittas Thiel és csapata úgy döntött, hogy otthagyja San Francisco-t és New York-ba teszi át a székhelyét, hogy közelebb legyen a pénzügyi világ ütőeréhez és persze azért is, hogy még több pénzt gyűjthessen be intézményi befektetőktől. Az alap azonban néhány hónap leforgása alatt elveszítette a teljes korábbi nyereségét és az évet 4,5%-os mínuszban végezte. Bár ezzel sokkal jobb teljesítményt ért el, mint az átlagos 20%-os veszteség, a befektetők nagy részének a hullámvasút felkavarta a gyomrát, és kivonták a tőkéjüket. A korábbi 8 milliárd dolláros kezelt tőke, amivel már megközelítették az ágazat elitklubjának a méretét, 2,5 milliárdra apadt. A helyzet azonban tovább romlott. A nagyarányú tőkekivonások arra kényszerítették a Clarium csapatát, hogy likvidáljon olyan pozíciókat, amelyek kevésbé voltak likvidek, ezáltal azokon is az addiginál is nagyobb veszteséget elszenvedve. A túlzott agresszivitás, ahogy lenni szokott, előbb-utóbb megbosszulja magát.

Még érzékenyebben érintette őket, hogy a Clarium nem számolt fel fix díjat az ügyfelek tőkéje után, kizárólag sikerdíjat. Amíg egy tipikus Hedge Fund esetén ez 2 és 20% szokott lenni, addig itt 0 és 25% volt. A rossz időszakok pedig menthetetlenül eljönnek (ezt előbb-utóbb mindenki megtanulja, én is), amikor hónapokig vagy évekig nincs új high watermark, ilyenkor a fix díj biztosítja, hogy a cég kiadásai fedezve legyenek. Amikor azonban ilyen forrás nincs, komoly problémák merülhetnek fel, lényegében egy vállalat összes bevételi forrása apad el, így nemcsak az irodabérlet és a céges autó számlait nem lehet állni, hanem a működéshez elengedhetetlen (jelen esetben) 55 fő munkabérét, az informatikai költségeket, vagy a jogi és szabályozási költségeket sem.

Thiel végül kudarccal a háta mögött hagyta el New York-ot. Amíg Kaliforniában sikert sikerre halmozott, a Nagy Alma, és a világ pénzügyi epicentruma kifogott rajta. Talán a PayPal diadalútra vitelét végrehajtó vezetőnek, és a Facebook első igazi befektetőjének könnyebb dolga van mint egy Hedge Fund döntéshozónak? Csak ő tudhatja igazán. Mégsem gondoljuk, hogy vége van a bulinak. Egy igaz sakkjátékos leül a partihoz újra és folytatja. Még akkor is, ha a táblát előtte dühből felborította.

Friday, November 5, 2010

Merger Arbitrage - Stratégiák (4. rész)

Sokszor olvashattuk már, hogy a Hedge Fund-ok könnyedebb mozgásterüket, rugalmasságukat kihasználva gyakran speciális helyzeteket keresnek, amikor egyes értékpapírok, eszközök árfolyamai lehetőleg magas valószínűség mellett félre vannak árazva.

Az egyik ilyen speciális helyzet az, amikor nem a piac és a közvetlen kereslet-kínálat törvényszerűség, hanem egy hirtelen külső hatás alapjaiban árazza át az adott eszköz értékét és így a viszonyítási pontot. Ez lehet állami beavatkozás, egyéb fegyverekkel megtámasztott intervenció, katasztrófa, stb., de amiről itt szó van: egy cég nem a piaci ár közelében történő felvásárlása, illetve két cég egyesülése.


Amikor egy vállalatot megvesznek és beolvasztanak, akkor a tulajdonosok rendszerint csak akkor hajlandóak eladni nyílt piacon forgó részvényeiket, ha a bekebelező vállalat számottevő mértékben magasabb árat kínál a papírokért, mint ami az aktuális árfolyam. Ezt az általában érvényesülő szabályt az is alátámasztja, hogy a kisbefektetőket védeni hivatott jogszabályok is azt szeretnék elérni, hogy megfelelő árat kapjanak a papírokért. Magyarországon például az ajánlat előtti 180 nap forgalommal súlyozott átlagára a minimum amennyit adni kell a részvényekért.

Amikor a fúziót bejelentik, az árfolyam általában a nyitáskor nagyot ugrik (ritkán kerül nyilvánosságra napközben, ha mégis, akkor előtte felfüggesztésre kerül a részvény). Ám a bejelentés és a fúzió gyakorlati lebonyolítása, a tényleges felvásárlás és a részvény kivezetése között időbeli és eseményekkel teli időszak különbség van. Számos ok miatt előfordulhat, hogy a felvásárlás mégsem jön össze. Csak néhány példa. Megtörténhet, hogy meggondolják magukat a felek, vagy egyikük, mert időközben olyan részletek derülnek ki a másik cégről, ami mellett a fúzió értékelése a meglévő részvényesek számára nem indokolható. Lehetséges, hogy kiderül: a remélt szinergiahatások mégsem működnének. Mivel nyílt társaságokról beszélünk, ezért a részvényesek jó része is a nagy nyilvánossággal egyszerre értesül a tervezett egyesülésről. Ők is átgondolhatják, hogy megfogják-e szavazni a döntést a közgyűlésen. Szintén létező forgatókönyv, hogy a versenyhivatal, vagy egyéb hatóság tiltja meg a fúziót, többek között létrejövő monopolhelyzet gyanúja miatt. Ez csak néhány példa, számtalan oka lehet annak, hogy két vállalat már meghirdetett egyesülése végül miért esik kútba. Természetesen itt azt is érdemes megemlíteni, hogy a felvásárolt cég tulajdonosai számára ez jól is jöhet, például akkor, ha még nem egy fúziós megállapodásról, hanem felvásárlási ajánlatról van szó, amelyet egy rivális vállalat túllicitál.

Egy példa a közelmúltból a 3PAR, esete amely adattárolási technológiákkal foglalkozik. A Dell augusztus közepén bejelentette, hogy 1,15 milliárd dollárért megveszi a társaságot. Néhány nappal később a Hewlett-Packard az árat több mint egyharmaddal megtoldotta. Elképesztő licit háború indult meg, aminek az lett a következménye, hogy végül a HP vehette meg a céget a Dell eredeti ajánlatának több mint a duplájáért, 2,35 milliárd dollárért. A 3Par-nak így még az sem jelentett gondot, hogy végül 72 milliót ki kellett fizetnie a Dell-nek, az eredeti megállapodás felrúgásáért. Az esetről a cloud részvényekről szóló írásomban is bővebben említést tettem, a cikk vége felé.

Akármilyen ok miatt is, de a lehetőség adott, hogy a felvásárlás nem jön össze, ezért az ajánlathoz képest valamekkora diszkonttal forognak a részvények szinte minden esetben. Az erre szakosodott Hedge Fund-ok a felvásárlási árfolyam, és a diszkonttal forgó piaci árfolyam különbségét használják ki. Ez a Merger Arbitrage, amit magyarul talán Fúziós Arbitrázsként fordíthatunk le legjobban.

Ahogy a legtöbb alfára törekedő spekulációs tevékenység, ez a stratégia is jövőbeni kimenetelektől és valószínűségektől függ. Konkrétabban: tudjuk, hogy az adott vállalattal történni fog valami, ennek bekövetkezése azonban még nem garantált, ehhez valószínűséget tudunk rendelni, és azt is megbecsüljük, hogy adott valószínűségek mellett milyen érték közelében lesz az árfolyam.

Fontos kiemelni, hogy itt sem a tankönyvben írt, szó szerint értett arbitrázsról van szó. Hiszen az eredmény nem garantált. A kifejezést azért használják, mert ez esetben két teljes mértékben ismert adatból indulhatunk ki, tisztán látjuk az aktuális és a várt kimenethez köthető árfolyamot. Gyakori, hogy egy felvásárlás nem készpénzben, hanem részvényekkel történik, azaz a felvásárlást végző vállalat részvényeit kapják cserébe a kisebb cég tulajdonosai. Ezért sok Hedge Fund nemcsak a célpont részvényeit veszi, hanem a vásárló részvényeiben short pozíciót vesz fel. Ez esetben előfordulhat, hogy a sikertelenség esetén is nyereségre tesz szert, mert a felvásárló vállalat részvényei mégsem fognak csökkenni, ahogy az a sikeres esetekben lenni szokott. A kettős pozíció miatt indokoltabb lehet az arbitrázs szó használata. Mindez természetesen még inkább komplex elemzési tevékenységet követel meg.

A Merger Arbitrage a lehetőségek korlátozott száma miatt a legtöbb kimutatás szerint a legkisebb csoportját képezi a Hedge Fund-ok világának. Amíg az említett zárt alapok többségében kezelt vagyon nagyságát 1600 milliárd dollárra becsülik, ennek kevesebb mint 2%-át teszi ki a Merger Arbitrage stratégiát vivő Hedge Fund-ok. 27 milliárd dollár soknak tűnhet, de egészen elenyésző összeget jelent globális méretekben. Az ok az alacsony arányra a kevés esetszám mellett azok méretében is rejlik. Főként közepes vagy nagy kapitalizációjú vállalatok veszik meg a kisebbeket, vagy a kisebbek egyesülnek. Nézzünk meg egy példát egy ilyen esetről, amelyben - egyébként elsődleges szándékom ellenére - fúziós arbitrázsban vettem részt.

A 3COM egy informatikai vállalat, amely hálózati és biztonsági megoldásokat kínál nagy cégek számára. Nem egy nagy vállalat, egy részvénye 5-6 dollár környékén forgott, ami kapitalizációban 1,5-2 milliárd dollárt jelentett - egy cég esetén nem nagy értéke Amerika tőzsdéin. A biztató árfolyam alakulás, és a kis kapitalizáció helyzeti előnye miatt már eleve volt pozíciónk a papírban. 2009 november 11.-én bejelentették, hogy az informatikai óriás (itt is) a Hewlett-Packard 2,7 milliárd dollár értékben megveszi a vállalatot. Ez részvényenként 7,90 dollárt jelentett. Azt gondolhatnánk, hogy az árfolyam azonnal felugrik erre az értékre. Azonban a felvásárlás teljes elszámolási, jogi, adminisztratív lebonyolítása - csak a tőzsdei részen - több hónapot vett igénybe, a részvény végül 2010 április 13.-án tűnt el a virtuális parkettről. Azt is sejteni vélnénk, hogy esetleg az árfolyamot a hátralévő időt figyelembe véve a kamattartalommal diszkontálva értékeli a piac, ami tekintve az alacsony hozamkörnyezetet, néhány centet jelentett csupán. Ehelyett azonban azt láthattuk, hogy az árfolyam 7,4 dollár környékére ugrott, ott ha nem is nagy mértékben, de ingadozott, majd szépen lassan emelkedett 7,75 dollár közelébe, és végül tényleg 7,90 dolláron fejezte be a "pályafutását".


Ugyanez közelebbről, a bejelentés utáni naptól kezdve:


Látható, hogy a bejelentés után is az árfolyam kisebb nagyobb mértékben a felvásárlási árfolyam közelében, de az alatt forgott. Ennek az oka az volt, hogy a bejelentés ellenére a felvásárlás még nem biztosan jött létre. A hatóságoknak, például versenyhivatalnak is esetenként engedélyeznie kell az ilyen típusú ügyleteket. A piac azt diszkontálta, hogy nem biztosan jön létre a beolvadás, és az érték mégsem 2,7 milliárd dollár.

Ha valaki úgy gondolta, hogy a felvásárlás a várakozások szerint sikeres lesz, az alábbi nyereséget érheti el (például december elején): (7,9/7,4)* részvények darabszáma = 6,75% * db, ami 4 hónap alatt igen szép eredmény. Értelemszerűen a gyakorlatban a felmerülő költségeket, így a tranzakciós díjat is figyelembe kell venni.

Mindezekhez valószínűségeket is elehet rendelni. Ha 80% a valószínűsége, hogy létrejön a tranzakció és 20%, hogy nem, és ez esetben 6 dollárra esik a piaci árfolyam, akkor 80%*(7,9) + 20%*(6) = 7,52, tehát kamattartalommal való diszkontálással együtt az alacsonyabb árfolyam akár indokolt is lehet. Ha a valószínűségeket egy kicsit másképpen látjuk, és a piaci szereplők többségénél jobb elemzést végzünk (vagy ahogy akár Hedge Fund-ok, akár más jó kapcsolatokkal rendelkező cégek esetén előfordulhat: jobb információkkal rendelkeznek), akkor eltérő eredményre is juthatunk. Tegyük fel, hogy a felvásárlás sikerességét nem 80%-os, hanem 95%-os valószínűséggel látjuk bekövetkezni. Ez esetben a fenti számítás az alábbiak szerint néz ki: 95%*7,9 + 5% * 6 = 7,805. Amennyiben az árfolyam ennél lényegesen alacsonyabban van, mint ahogy fent láthattuk is, hogy 7,3-7,5 környékén mozgott hónapokig, akkor érdemes venni és tartani a részvényt a fúzió lezárultáig.

A titok abban van, hogy a valószínűségeket és a sikertelen kimenetel esetén lévő árfolyamot megfelelően becsüljük meg. Ehhez elsősorban kiváló egyedi helyzetfelismerésre, és nagyon átfogó fundamentális elemzésre van szükség. A magam részéről úgy láttam, hogy nincs elegendő információm a valószínűségek jó megbecsülésére, ezért úgy döntöttem, hogy a részvények egy részét eladom, egy részét megtartom várva a végső kimenetelt, amely végül a felvásárlás sikerével zárult.

A különleges szituáció, és a gyakran a gyors döntési helyzet (a 3Par esetén előfordult, hogy a HP másfél órán belül licitált rá a Dell aktuális ajánlatára!), speciális igényeket támaszt az ilyen Hedge Fund-ok menedzsereivel szemben. Nemcsak kitűnő tudásra, gyakorlati érzékre, kapcsolatokra, és kötélidegekre van szükség, hanem türelemre és adott esetekben szinte folyamatos odafigyelésre. Ezért is van az, hogy a Merger Arbitrage egy alkategóriát jelent az összes olyan eseményorientált stratégián belül, amely a piaci viszonyokat drasztikusan megváltoztató történések miatti árfolyamváltozásokat szeretné kihasználni. A többi alkategóriáról az ún. Event-Driven csoporton belül a stratégiákról szóló sorozaton belül még lesz szó.

---

Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket, és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is. Érdemes részt venned játékunkban is, ahol egy több mint tízórás befektetési oktatási anyagot tartalmazó DVD-t nyerhetsz. A Twitter-es követőkre meghirdetett játék már befejeződött, de a Facebook-on mindig nyerhetsz, ehhez csatlakoznod kell az oldalt like-olók közé, és itt kell megtenned majd a tippedet is (ez kis változtatás a Twitter játék szabályához képest).

---

Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.