Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Saturday, July 24, 2010

Long/Short Equity - Stratégiák (2. rész)

A részvénypiac az összes pénzügyi piac közül toronymagasan a legtöbb lehetőséget biztosítja. Több ezer likvid részvény van a világon, amelyek között ugyan nagy együttmozgás figyelhető meg, mégis mindegyik más árfolyamkarakterisztikával rendelkezik, eltérő volatilitást, különböző trendszerűségeket mutat. Emögött természetesen az egyedi fundamentumok is meghúzódnak, amelyek hosszútávon már minden bizonnyal hatással vannak az árfolyamokra is. A törvényi korlátoktól nagyrészt mentesülve az egyszeri spekulánsok és a Hedge Fund-ok ezeket az eltéréseket, egyediségeket fel tudják használni emelkedés és esés során. Rengeteg lehetőség közül választhatnak.

Az ebbe a kategóriába tartozó 'alapok' gyakran egyszerre vagy időben elcsúsztatva vesznek fel long és short pozíciókat egyaránt. Sok félreértés van a működésükkel kapcsolatban, kizárólag fundamentális alapú részvényválasztásról és már-már törvényszerű fedezeti ügyletek kötéséről írnak egyes definíciókban, ezek azonban csak lehetőséget jelentenek. Éppen úgy, ahogy a Hedge Fund-ok esetén általában. Így sokkal gyakrabban felbukkanak a rövid és középtávú ügyletek, a technikai jellegű időzítés.

A "makrós" szemlélettel szemben elsősorban nem a teljes piac elemzését végzik el, vagy ha mégis, akkor ritkán kezdik azzal. Tehát sokkal inkább a bottom-up megközelítés a jellemző, és az egyedi papírok analízisének, illetve az ágazatok, szektorok vizsgálatának kitüntetett szerepe van. Gyakran egy-egy Hedge Fund az adott szektor képzelt határainál nem is merészkedik tovább. Sőt van olyan ismerősöm, aki egy olyan, kisebb angol Hedge Fund-nál volt elemző, ahol csak néhány nagyon nagy forgalmú amerikai részvényre koncentráltak, azok közül is egy dominanciájával. Ez a részvény nem volt más, mint az Apple. Az iPod és az iPhone gyártó papírjának napi 7 milliárd dollárt meghaladó átlagos forgalmába belefér az, hogy egy kisebb Hedge Fund apró csepp maradhasson a tengerben. Más kérdés, hogy mindez kockázatkezelési szempontból elfogadható-e.

A legtöbbször ezek a Hedge Fund-ok egyértelmű kitettséget vállalnak, a teljes piac long vagy short irányában, azaz például egy széles körű árfolyamelkedés egyértelműen jót vagy rosszat tesz nekik (még akkor is, ha csak egy részegységre koncentrálnak, a részvények közötti erős korreláció következtében). Szintén gyakori a kitettség vállalása szektorokban és ágazatokban, illetve földrajzi régiókban.

A pontos módszer azonban lehet technikai jellegű túlvettség és túladottság, fundamentális alapú túl és alulértékeltség, vagy más részvénypiacon lévő trendszerű mozgás. Nem véletlen az sem, hogy a részvénypiaci mega-spekuláns, Steve Cohen cégének (SAC) egyik 'alapja' is komponense a long/short equity indexének (a Dow Jones, régebben Tremont indexcsaládnak). Ahogy tehát a Hedge Fund-oknál megszokhattuk a játéktér tágas és néha képlékeny. Ezért a definíciónak ehhez a kategóriához csak az a lényegi eleme, hogy részvények és mindkét irányban előfordul pozíció.

A long/short equity a Hedge Fund ágazaton belül is a sikeresebbek közé tartozik. Mintegy 16 év alatt 9,76%-os éves hozamot mutatott fel, ami majdnem pontosan 0,7%-kal magasabb a fő indexénél, vagyis másfél évtized alatt nem 319%-kal, hanem 364%-kal növelték ügyfeleik vagyonát ebbe a szegmensbe tartozó menedzserek. Mivel ennél a stratégia gyűjtőcsoportnál különös mértékben fontos a passzív részvényindexekkel való összehasonlítás, vegyük szemügyre ezeket is. Ugyanezen időszak alatt az S&P 500 201%-os, a Dow Jones World Index 84%-os hozamot hozott, vagyis az ágazat közel négyszeres teljesítményt nyújtott.

Az általános tapasztalat az, hogy a szabad pozíció irányválasztás, vagyis a jogi korlátok nélküli long és short lehetőségek ellenére az előbbiek érezhető, helyenként jelentős túlsúlyban vannak. Ennek három fő oka van. Az egyik a Hedge Fund-ok méretében keresendő. Talán egy magyar piacon lévő kisbefektető számára teljes mértékben nem is, de a nyugati piacokon, főleg az amúgy is Hedge Fund-októl nyüzsgő angolszász területeken megszokott, hogy shortolni gyakorlatilag ugyanolyan egyszerű részvényeket még alaptermékként is, mint venni. Egyetlen kattintás és a megfelelő sorban nem 100, hanem -100 papír fog szerepelni. Nincsenek vagy nagyon ritkák a többletköltségek, időbeli korlátok, bár mostanság éppen a válság idején a lehetőségek szűkülnek. Ám mégha a short nirvana-ban is vagyunk, egyedi részvényekben eljön a plafon, ahol egy nagyobb Hedge Fund képtelen lesz a piacon elegendő kölcsönrészvényt találni. Emiatt óhatatlanul is nagy átlagban kevesebb lesz a short állomány, mint a long. A második ok és a harmadik ok szorosabb összefüggésben áll egymással. A részvénypiacok hosszútávon emelkednek, és az emelkedésre játszók előbb-utóbb több pénzt keresnek, mint az esésre spekulálók. A short nagy, értékalapú fókusszal rendelkező stratégiákhoz képest mindig egy rövidtávfutó bajnoksághoz hasonlít. Jelen bejegyzés nem ad elég teret arra, hogy ezen kijelentésnek a megalapozottságát megvitassam. Bár a történelmi tapasztalatok erre engednek következtetni, van ellenpélda bőven, és azt is tudjuk, hogy a fejlett világ növekedést (és még inkább egyensúlyt) tekintve rég nem látott kihívások előtt áll. Akárhogy is, még a Hedge Fund menedzserek többsége is hisz a folytonos növekedésben, ezért inkább tendálnak afelé, hogy részvényt vegyenek, semmint shortolják azt. A harmadik ok pedig az ezzel összefüggő lelki, megszokásbeli beállítottságon van. Még a profinak számító, elméletben és gyakorlatban is kiképzett és harcedezett menedszereknek is nehezen áll rá az elméje az esésre történő spekulációra, számos esetben. A megszokás pedig nagy úr, talán a legnagyobb a tőzsdén.

Összevetve a long/short equity long kitettsége mindig is nagy és a korreláció a részvénypiaccal az egyik legnagyobb a Hedge Fund alindexek között. Amíg a fő index az említett két részvénypiaci benchmark-kal 0,56 és 0,61 mozog együtt, addig ugyanezek az értékek a long/short equity kapcsán 0,64 és 0,72.

A fő index és az alindex közös mozgása egy helyen tért el jelentős mértékben az elmúlt 16 évben, amióta csak a Tremont (amelyet azóta a Dow Jones felvásárolt) kalkulálja az indexet. 2001 és 2002 során a long/short equity is visszaesett, jellemzően 15-17%-os drawdown-t produkálva. Ez ugyan kisebb volt mint a fő részvényindexek 40%-ot meghaladó visszaesése, de eközben a fő Hedge Fund index csúcsokra új csúcsokat halmozott (ekkoriban lettek igazán népszerűek a Hedge Fund-ok). Az eltérés oka természetesen itt is az inkább long kitettség irányába történő elhajlás.

Érdekesség ugyanakkor, hogy a long/short equity is elmaradt a főbb amerikai részvényindexek emelkedésétől a kilencvenes évek második felében, ugyanakkor a Hedge Fund fő indexet végig felülmúlta. A technológiai buborék kipukkanásával a drawdown idején is csak csökkenteni tudta a lemaradását a vezető index, de behozni nem tudta azt, és a 2002 végén elindult újabb emelkedéssel ismét szélesedett a különbség. A 2008-as válság idején viszont sokkal szélesebb kört (gyakorlatilag mindent) érintett a pánik, így a fő és az alindex is nagyjából ugyanolyan arányban esett vissza majd kezdett el visszajönni.

Annak ellenére, hogy a long/short equity is alulteljesítette a részvényindexeket, ahogy az a Hedge Fund-ok esetében az erős bikapiaccal megáldott években megszokott, még a nagy korrelációval rendelkező alindexnél is, a kilencvenes évek utolsó éveiben mégis elképesztő népszerűségre tettek szert. Ha hihetünk a(z akkor még) Tremont elemzőinek, hogy jól állítják össze kezelt vagyont tekintve az indexet, akkor láthatjuk, hogy egy ponton a long/short equity súlya meghaladta az 50%-ot. Természetesen ez a hozamok miatt következett be, de joggal feltételezhetjük az önerősítő hatást, hiszen ezek miatt a tőkebeáramlás is felgyorsulhatott, hozzájárulva a súly növekedéséhez. A technológiai lufi kipukkanásával ennek vége szakadt és az alindex azóta is fokozatosan veszít a súlyából, ám 22%-os arányával még mindig a második legnépszerűbb kategória, sajátosságai miatt inkább a kis és közepes alapok esetén.

A 2001-2002-es drawdown (ahogy a global macro-nál az 1998-as visszaesés) mindenesetre jó példát szolgáltat arra, hogy egyetlen stratégia, és természetesen stratégia csoport sem létezhet gyenge pont nélkül. Ez kizárt lenne annak tükrében, hogy minden stratégia valamely eszközcsoport adott irányú mozgására, vagy felülteljesítésére kell, hogy alapuljon - még ha egy másodpercre is. A long/short equity-nél is erről van szó, hiszen egy-egy részvény, ágazat, szektor, vagy piac emelkedésére, esetleg csökkenésére spekulál, illetve ezek közötti relatív árfolyammozgásokat igyekszik kihasználni.

Mégis, az esetek többségében ez a hagyományos befektetési alapok által megvalósított passzív, vagy nem éppen szerencsés aktív részvényvétel, okosabb, feltúrbózott, talán valamivel változatosabb verzióját láthatjuk. Természetesen vannak kivételek, főleg kisebb, rugalmasabb alapok esetén. Ám az igazán nagy játékosok oroszlánrésze már szinte sokkal inkább "long/long equity"-t lenne kénytelen alkalmazni, ha nem lennének más stratégia típusok terítéken. Ezekről még lesz szó.

Friday, July 23, 2010

A legnagyobb Hedge Fund Menedzserek (2. rész) - Paul Tudor Jones

Vannak a Hedge Fund ágazatnak aktuális sztárjai, akik az adott évben nagyon magas hozamot értek el, vagy az elmúlt időszakban robbantak be a szakmai köztudatba. Ilyen például a még mindig csak 35 éves John Arnold, és a többség ebben a csoportban ennél valamivel idősebb jellemzően negyvenes éveinek elején jár. Vannak azok a gyakran a legnagyobbak között emlegetett, sok milliárd dollárt kezelő menedzserek, akik a kilencvenes években indították saját cégeiket, és mára a legjobban keresők, a legtöbb pénzt kezelők között emlegetik őket. Ilyen John Paulson, Steve Cohen, vagy Kenneth Griffin, és ők a negyvenes, de sokkal gyakrabban az ötvenes korosztályt képviselik. Rajtuk kívül pedig vannak az ágazat öreg rókái, akik már a hetvenes, vagy a nyolcvanas években a saját hajójukat irányítva állták a hullámokat, vagy éppen meglovagolták őket. Közéjük tartozik Bruce Kovner, Julian Robertson és természetesen a terület ikonikus alakja, Soros György. Ők már szinte mind 60 felett járnak, többen a cégeik operatív szintű tevékenységéből visszavonultak. Alig néhányan vannak, akik a csúcson tudtak maradni, ehhez évtizedekig kellett megfeszített idegekkel dolgozniuk.

Azt azonban, hogy valaki még napjainkban is a "nyugdíjkorhatár" előtt jár, mégis majdnem három évtizede a legjobbak között van, már tényleg olyan ritka, mint a fehér holló. Paul Tudor Jones-ról ez mégis elmondható. A nemesi névvel megáldott, de valójában egy középosztálybeli déli családból származó Jones ma a világ négyszáz leggazdagabb embere között van.

Pedig a karrierje nem indult ígéretesen. New Orleans-ban, egy gyapot kereskedéssel foglalkozó vállalatnak dolgozott. Ott érte élete legkínosabb élménye, amikor egy átmulatott csütörtök éjjel után elszundikált a munkahelyén. Mentora és nagy bálványa ébresztette az alábbi szavakkal: "Fiam, ki vagy rúgva.". Jones azonban az élete során megtanulta, hogy éppen a kudarcok adnak remek lehetőséget az újrakezdésre, ezekről meg is emlékezett, tehetséges végzős diákok előtt tartott remek beszédében. A kirúgását követően is feltalálta magát, egy barátja segítségével a New York-i Gyapot Tőzsdén szerzett munkát, és keményebben dolgozott bárkinél, hogy a fenti közjáték ne ismétlődhessen meg. Hamarosan megalapította a saját Hedge Fund-ját és az egyik legsikeresebb árutőzsdei spekuláns vált belőle.

A legtöbb pénzt és vele az igazi hírnevet azonban mégis a részvénypiac hozta meg neki. 1987-es tőzsdekrach sok karriert tört derékba, de vannak néhányan, akik számára hatalmas vagyont jelentett a jó időzítésű short pozíciók nyitása. Jones közéjük tartozott és azt az évet több mint 120%-os nyereséggel zárta, és a zajosra sikeredett októberben 62%-os pluszt könyvelhetett el. Ekkor még csak 32 éves volt, de a több mint 20 főt foglalkoztató cégében mindenki a huszas éveiben járt, mégis a Wall Street csodált sztárjaivá váltak. Ő az egyetlen Hedge Fund menedzser, aki majdnem öt egymást követő évben volt képes százalékban három számjegyű hozamot elérni mind a mai napig. Miért csak majdnem? Nos azért, mert az öt évből egyet 99,2%-os eredménnyel zárt.

Ennek az időszaknak az az érdekessége, hogy ekkor hónapokon át készült Paul Tudor Jones-al és legfontosabb kollégájával egy dokumentumfilm, amely az 1987-es krach előtti és utáni időszakot is bemutatja. A filmet bemutatták a TV-ben a nyolcvanas évek végén, majd Jones letiltatta. Egészen tavalyig, amikor a neten felbukkant a felvétel. A készítők letiltatták, de a szemfüleseknek azóta már megvan ;). Sokáig az aukciós oldalakon is árulták, állítólag több száz, esetenként több ezer dollárért. Most csak egy 10 angol fontos ajánlatot találtam (ha nem átverés), de megnyugtathatok mindenkit, nem érdemes megvenni, kivéve ha valaki műkedvelő. Más szóval: nagyon érdekes, de nem igazán hasznos. A dokumentumfilmről itt írtam tavaly.

A film és a Market Wizards című kiváló könyv Jones-al folytatott beszélgetése Hedge Fund menedzserek rejtőzködő, bezárkozótt attitűdjéhez képest, kifejezetten nagy belátást enged a módszereibe, a munkájába, sőt az életébe is. A nyolcvanas évekbeli sikereket kifejezetten a központosított szervezet, a "one man show" keltette életre, annyi kiegészítéssel, hogy Peter Borish, korábbi elemzője segítsége vélhetően elengedhetetlen volt. A nyolcvanas évek végétől azonban a toronymagas hozamok és a befolyó tőke miatt olyan nagyra nőtt a vállalat által kezelt vagyon, hogy Jones többé nem fogadott el új tőkét, és alapjai zárt körűbbek lettek, mint valaha. Emellett a kilencvenes években tevékenységét diverzifikálnia kellett, egyszerűen fogalmazva azért, hogy azt a rengeteg pénzt eltehesse valahova. Ezzel a rekord hozamoknak vége szakadt, a cég biztonságosabbá, nyugodtabbá vált. Az árutőzsdei, majd a részvénypiacra építő határidős ügyletek dominanciáját felváltotta a nagyobb terepet mozgásteréül használó global macro. Ez manapság mintegy 60%-át teszi ki kezelt vagyonra alkamazott stratégiáknak (lásd ezt a PDF-et), és egy kilenc fős bizottság havi szinten határozza meg a tőkeallokációt. Alattuk számos kereskedő és elemző dolgozik. Ezzel együtt a Tudor Investments továbra is az egyik leginkább egyetlen emberre építő Hedge Fund a világon a nagyok közül. Jones tálentuma nem veszett el, a hozamok továbbra is verik a részvénypiacot, vagy akár az átlagos Hedge Fund teljesítményt. Paul Tudor Jones még mindig "tape reader", azaz az árfolyammozgásokat követi, ahogyan erről egy alig két éves interjúban is nyilatkozik.

Mert Jones az egyik legnagyobb élő cáfolata annak a minduntalan visszatérő, és teljesen alaptalan tőzsdei legendának, miszerint a technikai elemzés még nem tett senkit gazdaggá (hogyne tett volna, például itt egy lista PDF-ben). Az alapító szenvedélye, elkötelezettsége és kérlelhetetlen munkatempója még mindig viszi előre a vállalatot. Az említett dokumentumfilmből nem egy nyugodt, stratégiai szinten gondolkozó, szivarozgató embert ismerünk meg, hanem egy olyan emocionálisan túlfűtött embert, aki képes egyik percről a másikra egy elmélyült monitor szemlélőből vagy fotel filozófusból egy idegességtől ugrándozó brókerével hangosan ordibáló emberré átalakulni (lásd a képet). A mentális feszültség azonban csak akkor fogja vissza az embert, ha nem rágódik a korábbi hibákon, hanem flexibilis módon alkalmazkodik minden helyzethez. Ezért tudott a Tudor Investments bármilyen piaci helyzetben talpon maradni, és növekedni. Jones nem bonyolította túl a kereskedést, és kevés tőke mellett, jó ösztönökkel és kitartással ez remekül működött, főleg a húsz évvel ezelőtti világban.


Talán éppen a túlbonyolítás elkerülése okozta azt, hogy a Tudor Investment nem volt képes (hozam szempontjából) a legjobbak között maradni a nyolcvanas évek leáldoztával. Továbbra is sikeresek maradtak, de az első helyeket új sztároknak adták át. Ez Jones-t nem nagyon zavarhatta, dolgozott tovább és csendben, a nagyobb hírverést elkerülve cége a legnagyobb húsz Hedge Fund közé emelkedett, a saját vagyona pedig a leggazdagabb 10 Hedge Fund menedzser klubjába emelte. Kiterjedt jótékonysági tevékenységet folytat, főként az oktatásban, ebben személyesen közre is működik, nemcsak a pénz utalja át. Emellett több környezetvédelmi szervezet vezetője és támogatója, Afrikában pedig azzal érdemelt ki elismerést, hogy az ott vásárolt földterületein, noha ez nem volt kötelező, megtiltotta a vadászatot. Sorolhatnánk még az érdemeket és a leküzdött hibákat, de Jones életpályája így is irígylésre méltó. Ne feledjük, még mindig csak 56 éves, Soros ennyi idősen még csak a ceruzáját hegyezte, hogy megírja első könyvét, a Pénz Alkímiáját.

Tuesday, July 20, 2010

Két levél és a válaszok

Ha már - egyelőre - a kommentezéssel nem tudok foglalkozni, kapok email-eket, (amiket hálásan köszönök!) amelyek néha érdekes felvetéseket, vagy kérdéseket, kéréseket tartalmaznak. Itt most kettőt mutatok be és reagálok rájuk, később sort keríthetek még továbbiakra is.

Kedves Faluvégi Balázs! Érdeklődve olvasom a blogjait. Köztük a Madoff sztorit is, ami szintén nagyon tetszett. De mellbe is vágott rendesen. Mert a blogjában leírtak alapján elképzelhetetlennek tartom, hogy csak az a bizonyos Markopolos nevű úr jött volna rá, hogy itt pilótajáték folyik. Szerény véleményem szerint az összes profinak tudnia, de legalábbis gyanítania kellett. Hogy ez mit jelent, abba jobb nem belegondolni. Illetőleg dehogynem, nagyon is bele kellene gondolni. Kiváncsian várom, hogy vállalkozik-e rá. Tisztelettel (...), egy laikus érdeklődő.

Úgy gondolom, hogy a "tudnia kellett volna" (esetleg: "illett volna észrevennie"), illetve a "tudnia kellett", itt az esetek többségében ténylegesen el is válik egymástól. Madoff ott altatta el a gyanút, hogy a hozamai ugyan lényegesen magasabbak voltak a kockázatmentesnél, de nem voltak feltűnően magasak, ezt említettem is a bejegyzés végén. A levél végén nyilván arra céloz, hogy maguk a befektetők is részesei voltak a rendszerének, de ezt az esetek túlnyomó többségében nem tartom valószínűnek, hiszen ők maguk is sok pénzt, illetve szakmai elismertséget vesztettek az előbb-utóbb törvényszerűen bekövetkező összeomlással.

Szia!

Először is gratulálok a bloghoz. Örülök, hogy végre valaki foglalkozik Magyarországon is ezzel a témával és egy helyre összegyűjtve, közérthető formában olvashatok róla. Úgy döntöttem, hogy végig olvasom a szakmai blogodat is, de persze ez egy hosszabb projekt lesz.

Amiért a levelet írom az egy kérés lenne. Látom, hogy sok további témát beharangoztál már és gondolom, hogy így is sok idődet viszont el a publikálás, de nagyra értékelném, ha foglalkoznál egy bejegyzés erejéig a hedge fundok jogi és technológiai hátterével. Ez szerintem még itt a blog kezdeti fázisában érdekes bevezető téma lehetne. Egyrészt érdekelne, hogy a sok különböző amerikai és egzotikus offshore helyszíneken milyen konstrukcióban működnek az alapok és miért ezeket választják. Másrészt pedig érdekelne, hogy a mi a különbség egy brókercégnél vezetett magánszemély számlája és az alapok által használt kereskedési rendszerek és tőzsde hozzáférésük között. Arra keresem a választ, hogy miben más, ha én otthonról interneten kereskedek mint kisbefektető és aközött ha alapítok egy hedge fundot és "professzionális" szinten végzek vagyonkezelést.

Előre is köszönöm a választ és remélem időd engedi a közel jövőben egy ilyen bejegyzés megírását.

Szia,

Köszönöm a visszajelzést.

A nehezebb dió a jogi háttér. A bemutató bejegyzésekben elegendőnek tartottam, hogy megemlítsem: zárt jogi struktúrákról van szó, laza felügyelet mellett. Nyilván van rálátásom a kérdésre, de tekintettel arra, hogy nincs jogi végzettségem, és hazánkban nincs ember, aki kifejezetten Hedge Fund-ok jogi strukturájának a kivitelezésére szakosodott volna (van és volt magyar Hedge Fund, de finoman szólva sem futószalagon készítik ezeket), ezért sem én, sem egy vendégszerző nem lenne alkalmas arra, hogy hazai szemszögből megvilágítsa a kérdést részleteiben. Azért említem a hazai szemszöget, mert a főként angolszász területen működő Hedge Fund ágazat anyaországaiban egészen más cégjogi strukturák és megszokások uralkodnak. Emiatt az összehasonlítás egy hazai blog-on, ha rendesen beleássuk magunkat a témakörbe, elkerülhetetlen, ehhez pedig most úgy látom, hogy jogász szakértelme szükségeltetik. Ezért ebben nem tudok megígérni semmit, utánanézek, hogy ki tudna ebben részletes cikket írni, illetve ha venném a bátorságot és ezt mégis én tenném, hogyan lehetne ezt áttekinthető módon elvégezni.

A másik témafelvetés is érdekes, és itt már most tudom ígérni, hogy fogok erről bővebben írni. Valószínűleg ez két bejegyzést is jelent, egyet a platformokról és a technikai háttérről, egyet pedig az alkalmazható pozíció felvételi és lezárási lehetőségekről, algoritmusokról. Egy kisbefektető nagyságrendekkel kisebb eszköztárral megy a csatába, de mérete lehetővé teszi, hogy olyan rugalmassága legyen, ami egy Hedge Fund esetén elképzelhetetlen. Az elkövetkezendő hetekben lesz ezekről szó.

A további leveket az info@bwm.hu címre várom.

Thursday, July 8, 2010

A Madoff ügy - avagy mikor gyanús egy Hedge Fund?

A hírhedt Madoff-ügy hullámai a mai napig nem nyugodnak, és a szaksajtó valószínűleg még évekig fogja boncolgatni annak részleteit. Azok, akik veszítettek Madoff Hedge Fund-ján, talán még tovább fogják a sebeiket nyalogatni. A történtek bármely vetületéről is esik szó, ahogy minden út Rómába vezet, itt minden logikai gondolatsor végül egyetlen kérdéshez vezet. Hogyan volt képes Madoff a piramisjátékát ilyen sokáig üzemeltetni? A felvetést mélyebben megvizsgálva a magjában ez az alábbi kérdést tartalmazza: miért hittek neki a befektetők? Hiszen új, és egyre több befektető nélkül a piramisjáték, vagy ahogy a tengerentúlon nevezik: Ponzi scheme működtetéséhez mindig új és egyre több vagy több tőkét hozó befektető szükségeltetik. Madoff befektetői ráadásul nem első generációs gazdagok voltak, és számos befektetési területen igencsak jártasnak voltak mondhatóak. Mégis nagyon sokáig senkinek sem esett le, hogy mi folyik a háttérben. Pontosítok: volt, aki gyanút fogott, de erről egy kicsit később.


A kérdés tehát, amit a Madoff ügy kapcsán szeretnék elemezni, annak általános tanulságait is levonva: hogyan és mikor gyanús egy Hedge Fund?

Mielőtt beleásnánk magunkat az esetbe, bevezetésként hadd írjam le, hogy miért éppen most foglalkozom ezzel? Egy aktualitás hír és egy nem várt helyen felbukkanó interjú miatt ragadtam billentyűzetet. A hír arról szólt, hogy egy osztrák alap befektetője pert indított, amiért az Madoff ügyleteibe fektette az ő pénzét is. A bíróság az alapnak adott igazat. Külön aktualitást ad az is, hogy nemrég egy német Hedge Fund, a K1 is hasonló piramisjáték sémával bukott le, közel 390 millió euró értékben. Vezetőjét éppen a spanyol tengerparton igyekeztek letartóztatni, amikor önkezével vetett véget életének. Madoff ugyan nem lett öngyilkos, mégis bizonyosnak látszik, hogy élete végéig a börtönben marad.

Az interjút az Active Trader magazinban olvastam, aki teheti olvassa el, a júliusi számban van. Az újság inkább a kisebb tőkével rendelkező, önálló magánbefektetőknek szól, közgazdasági szempontból nem egy nehezen emésztető darab. Ugyanebben a számban például a kötvényárazás alapjait magyarázták. A beszélgetés mégis érdekesre sikeredett, mert szépen kidomborodik belőle, hogy honnan lehet idejében felismerni az eleve átverésre készült konsturkciókat. A Hedge Fund-ok esetén ez különösen kritikus kérdés, hiszen mint korábban írtam róla, a nagyobb szabadság, kevesebb megkötöttség és így felügyelet értelemszerűen a hasonló csapdák előfordulási gyakoriságát is megnöveli.

Madoff ügyét a média már rengeteg helyen megírta, ezért itt most csak pár mondatban foglalom össze az eset lényegét. Bernard Madoff egy piaci árjegyzést végző céget vitt, és a NYSE szigorú szabályai miatt részt vett a Nasdaq, a konkurens "tőzsde" megalapításában. Idővel befektetés kezelést is elkezdett végezni. Ez szép sikereket hozott, mert ha nem is csillagászati, de magas, és nagyon konzisztens hozamokat tudott felmutatni. New York társasági életének meghatározó alakja lett, és egy időben a Nasdaq elnöke is volt. 2008 őszén a válság miatt sokan akartak tőle is pénzt kivonni, de nem tudott fizetni, és kiderült: a kilencvenes évek közepe óta nem folytatott valódi kereskedést, hanem a befektetők által kivont pénzt az új befektetők által befizetett tőkéből finanszírozta. A média 65 milliárdos csalásról beszélt, de a 43 milliárd közelebb áll a valósághoz. Ha az opportunity cost-ot és az időközben keletkezett adófizetési kötelezettségeket nem vesszük figyelembe a befektetők valós kára így is valahol 20 milliárd dollár környékén mozog, amivel Madoff könnyedén beállítja a legnagyobb csalás világrekordját. Az ügy nemcsak azért kavart nagy hullámokat, mert Madoff köztiszteletben álló figura volt, és nemcsak a piramisjáték gigantikus mérete miatt. Számos híresség vesztett pénzt többek között Steven Spielberg, John Malkovich, Larry King, vagy a 2001-ben lerombolt World Trade Center tulajdonos, Larry Silverstein is. Szakmai szempontból azonban még inkább meglepő, hogy Madoff csapdájába olyan nagy intézmények is besétáltak mint a Fortis, az HSBC, vagy a Banco Santander.Maga Madoff elsősorban nem egy Hedge Fund-ot üzemeltetett, de ún. feeder fund-okon keresztül a teljes rendszer lényegében Hedge Fund-ként működött. Mint kiderült a köztes módon beiktatott feeder fund-ok arra kellettek, hogy elrejtsék a részleteket a kíváncsi szemek előtt. Azokat a részleteket, amelyek mögött valójában semmi sem volt.

Érdekes az is, hogy Madoff milyen mértékben volt képes meghódítani a piacot. Még az Egyesült Államokban is az alapok alapjainak 11% fektetett be nála, de az egyébként konzervatív svájci hasonló alapok 29%-a (!) tette ugyanezt, vagyis az alpesi országból a harmaduk üzletelt vele. Még ennél is magasabb az Olaszországból vagy Brazíliából befektetők aránya.

Madoff gyanús struktúrájára már 1999-ben felfigyelt Harry Markopolos, egy befektetési alap portfolió menedzsere, akivel az említett interjú készült. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy kíváncsiskodása savanyú a szőlő alapon indult, de igaza lett. Kilenc év alatt öt különböző anyagban hívta fel az amerikai Felügyelet, az SEC figyelmét arra, hogy Madoff hozamai, elsősorban azok konzisztenciája mögött nem valós folyamatok állnak. A gyanúja az ún. front running volt, vagyis egyes brókercéges és nem vagyonkezelt ügyfelei megbízásai előtt vásárol be egy részvényből, majd a megbízás hatására megváltozott árfolyamon lezárja a pozíciót. A második gyanúja a komplett csalás, a Ponzi scheme volt, és a valóság ebben is öltött testet. Amikor Markopolos már ezt a verziót vette biztosra, az SEC-nek írt elemzésének az alábbi címet adta: "A világ legnagyobb hedge fund-ja csalás". Eközben állítása szerint rettegett Madoff-tól, a beszélgetésben utal rá, hogy komoly maffiakapcsolatai lehettek, ezért önvédelme érdekében évekig egy töltött fegyverrel járt. Nem tudjuk így van-e, mindenesetre egyes források szerint Madoff gyakran társalog a szintén életfogytiglanra ítélt olasz keresztapával Carmine Persico-val.

Egy átlagos, kevésbé kötekedő szellemiségű alapok alapjai döntéshozójának természetesen nem kell fegyvert magánál tartania, hogy biztonságban érezze magát Madoff vagy hasonló emberek üzelmei ellen. Ha idejében észreveszi a gyanús jeleket, eleve be sem fektet nála.

Milyen információ segít neki ebben?
  • Kockázathoz mértén túlságosan konzisztens teljesítmény. Az természetes, hogy egy pénzpiaci alap egy jegyre jutó nettó eszközértéke szinte egyenes vonalként emelkedik, hiszen rövidtávú, elvileg tökéletesen kockázatmentes eszközökbe fektet, amely eszközök értéke érdemi módon nem ingadozik. Ha viszont valaki tartósan a kockázatmentes hozam felett teljesít, és nincs ingadozás, az arra utalna, hogy tévedhetetlen. Ti ismertek tévedhetetlen embert? Én nem.
  • Nincsenek csökkenő hónapok, vagy nagyon ritkán. Ez az előző pontban említett tünet egy másik statisztikája. Madoff esetén az emelkedő hónapok aránya 96%-os volt.
  • Nincs szignifikáns mértékű drawdown. Madoff esetén még a negatív hónapokban sem volt lényegi visszaesés. Az általa névleg hangoztatott opciós stratégia, ha adott időszakokban nem működött volna, például nagy, de a put opció árát el nem érő árfolyamesés esetén, jóval komolyabb veszteségeket okozott volna.
  • Ha állításuk szerint nincs a stratégiának gyengesége, és az minden piacon vagy minden körülmények között képes átlag feletti hozamot biztosítani. Azonban valamennyi kockázatmentes feletti hozamra törekvő stratégiának, vagy azok összességének is van kitettsége hosszabb-rövidebb időszakokban. Egyedüli kivételt a tökéletes arbitrázs lehetőségek jelentenének, ha manapság akadna belőlük annyi, amit egy Madoff által vitt alap igényelne. Az már csak hab a tortán, hogy maga Madoff sem állította, hogy tökéletes arbitrázs lehetőségeket keresne, és bevallottan volt kitettsége. Markopolos az interjúban elmondja, hogy amíg az S&P 100 opcióival (OEX) kereskedett, az index komponenseinek csak mintegy harmadában volt pozíciója, így azok árfolyamának alakulása a magasabb súlyok miatt eltérő tendenciákat okozhatott az opciókhoz képest.
  • Olyan jelenetek előfordulása a tárgyalások kezdeti szakaszában, ami a Hedge Fund kezelőjét valószerűtlenül sikeresnek festi le. Különösen, ha az valaki mástól származik, akinek érdekeltsége felől nem vagyunk megbizonyosodva. Markopulos az interjúban megemlíti Madoff egyik potenciális ügyfélét, aki egy megbeszélés után a liftben önkéntelenül is végighallgat egy beszélgetést. Ebben ketten arról beszélgetnek, hogy milyen sikeres évük van, miközben mindenki másnak gyenge időszakot él át. Majd az egyikük megjegyezte, hogy az apja egy géniusz, amiért képes ezt elérni. A potenciális ügyfél természetesen megkérdezte tőlük, hogy kiről beszélnek. Azt válaszolták, hogy ők Madoff fiai. Az ügyfél rájött, hogy ez nem egy spontán, hanem egy előre eltervezett beszélgetés volt, csak az ő figyelmének a felkeltése érdekében. Ő végül nem sétált be a csapdába, de ki tudja hányan hitték el a liftes jelenetet.
  • Ha a befektetés menedzselését jelentő konstrukció ok nélkül bonyolult, mint Madoff esetén a valós befektetések (illetve azok hiányát) egy felesleges lépcső, a feeder fund-ok közbeiktatásával elrejtő rendszer.
  • Nincs megfelelő könyvvizsgálat. Madoff esetén ezt nem egy nagy, szakmailag komoly tapasztalatokkal rendelkező cég, hanem egy apró iroda végezte, amely könyvvizsgálója egyedül dolgozott valamennyi ügyfél számlájának auditján.
Összességében: még az olyan évtizedes sikereket felvonultató menedzserek, mint Soros, Simons esetén is vannak rossz időszakok, gyengébben teljesítő alapok, és ha nincs havi vagy negyedéves adatközlés akkor ezeket maximum nehezebben vesszük észre. A magas hozam ára még a legjobb stratégiák esetén is a szóras növekedése, nagyobb drawdown, többéves szerződés, és még sorolhatnánk. Nincsenek csodák.

Vannak olyan információk vagy információforrások, amelyek nem segítenek a tisztán látásban. Ha a Hedge Fund vezetője ismerős, vagy ismerős ajánlotta, az nem garancia semmire. Madoff még a legközelebbi barátait is évtizedes távlatban vezette meg. Az újságok, külső elemző cégek, hitelminősítők sem megbízhatóak, még a jószándék ellenére sem, hiszen ők is csak olyan forrásokból tudnak dolgozni, amit Madoff vagy a hasonló szándékú emberek már eleve kisminkeltek.

Miért dőltek be mégis ennyien Madoff-nak?

A kulcsszó a megszokás, a csordaszellem és a kényelem. Ha valakit régóta ismersz, ha valami (látszólag) jól működik, ha azt látod, hogy mások is bíznak benne, eleve nem is jársz nyitott szemmel a gyanús jelekre. Madoff évekig szép, de nem csillagászati hozamokat mutatott fel, és bár ez sem volt fenntartható, annyira ezek nem voltak magasak, hogy sokaknál megszólaljon a kis vészcsengő a fülük mellett.

Bár a Hedge Fund átverések jóval ritkábbak, mint azt hinné az ember, közel 10 000 van, és évente pár eset kerül napvilágra. Az alacsony számban nyilvánvalóan az is közrejátszik, hogy a Hedge Fund-ok zárt természetéből adódóan nem mindenről hall a széles nyilvánosság. Mégis, az alacsony arány így is létező, és a kellő körültekintésnek köszönhető.

A Hedge Fund már csak azért is a nagyobb játékosok terepe, mert a due diligence-re is költeni kell, és fajlagosan kis befektetés esetén ez nem éri meg. A megbízhatóságot sem adják ingyen. Ezt a Madoff ügy fényesen bizonyította. Így a szakmai felelősséget az alapok alapjainak fel kell vállalniuk. Egyértelmű jelzéseket nem vettek figyelembe, hibáztak, ezért be kell látniuk, hogy nem végezték jól a munkájukat.

Jogi felelősségük azonban nincs és nem is lehet. A Hedge Fund-ok már csak természetükből adódóan is legkevesebb potenciálisan kockázatos befektetések, így a befektetők a partnerkockázatot is futják (természetesen erre fel kell hívni a figyelmüket), ami Madoff esetén végletesnek bizonyult.

---

Ha további érdekességek érdekelnek a Hedge Fund-ok világából, kövess minket a Twitter-en!

Thursday, July 1, 2010

Global Macro avagy célpont az egész világ - Stratégiák

A bevezető után vágjunk bele az egyes stratégiákról szóló fejezetekbe. Kezdjük mindjárt a nagy klasszikussal, amely által a Hedge Fund kifejezés híres vagy éppen hírhedt lett.

A Global Macro a lehető legjobb elnevezés, hiszen a stratégia-gyűjtőfogalom rövidsége ellenére a lehető legpontosabban írja körül annak lényegét. Global, azaz globális, a teljes világra kiterjedő befeketési spektrummal rendelkezik. Macro, vagyis az összefüggéseket makrogazdasági szinten figyeli, a pozícióit eszerint alakítja ki. Ez a stratégia kevés figyelmet fordít egyes cégek fundamentális jellemzőire, vagy akár egyedi részvény grafikonokon fellelhető technikai jelzésekre. Szintén nem érdeklik rövidtávú, pár napos, vagy éppen másodperces mozgások. Általában hidegen hagyja, ha egy vállalat alul vagy felülértékelt, speciális helyzetbe került, felvásárlás előtt áll. Nem érdekli a piac egyes morzsái, apró részegységei. Az egész földgolyó globális összképét figyeli, annak hangulatát és a fontosabb piacok egészét lefedő indexek jellemzően határidős indexeiben, esetleg ETF-eiben, opcióiban, tőzsdén kívüli ügyleteiben keres lehetőségeket. Tipikusan ilyenek a fontosabb devizák, a nagyobb, fontos cégeket vagy széles kört lefedő és nagy forgalmú részvényindexek a vezető tőzsdéken, kamat kontraktusok, árupiaci határidős kontraktusok, és még sorolhatnám. Természetesen a Hedge Fund-ok igen gyakran elkalandoznak a kevésbé központi szerepet betöltő, helyenként egzotikus piacokra is. A lényeg az, hogy rendszerint makrogazdasági összefüggések alapján igyekeznek következtetni a várható mozgásokra ezekben. Ez jelenthet jegybanki döntéseket, politikai eseményeket, adott gazdaságokról szóló statisztikai adatokat, nyilatkozatokat, üzleti ciklusokról és tőkeáramlásról szóló elemzéseket. A döntéshozatal általában emberi megítéléseken keresztül születik meg, a Hedge Fund menedzser fenntartja magának a döntés jogát, azaz diszkrecionális. Szembetűnő példa Görögországé és az EU reakciója. Amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a görög hiány finanszírozhatatlan a piacról, mert a rossz szerkezetű gazdaság és a nagy adósság túl nagy kockázat, sok Hedge Fund úgy gondolta, hogy az eurozóna, amelynek a hellének is tagjai, nyomás alá kerülhet, így annak pénznemében vettek fel short pozíciókat. A döntés klasszikus Global Macro jellegű volt, ahol makrogazdasági okok miatt a globális étlapról egy bizonyos régiót választottak ki, és természetesen a piaci pszichológiai nagyfokú ismerete is szükséges volt a sikerhez.


Bár enyhén szólva sem tartozik a klasszikus Global Macro körébe a Trendkövetés módszere, több index ide sorolja ezt is. Ennek lényege, és ahogy sok minden másról, erről is tervezek továbbiakat írni, hogy a meglévő árfolyamtrendek irányában, automatizált rendszerek által vesznek fel pozíciókat, szigorú kockázatkezelés mellett. Annyiban a párhuzam mégis él, hogy a trendkövetők számára a piacok széles körének igénybevétele alapvető, hogy az egyes pozíciók eszközeinek árfolyamainak alacsony korrelációja miatt az egyes eszközök együttes mozgása ritkán történjen meg, és így viszonylag kiegyensúlyozott teljesítményt mutathassanak fel. Erre szükség is van, mert a magas hozamigények miatt a tőkeáttétel aktív használata miatt nem mindegy, hogy a visszaesések mekkorák. Ráadásul a trendkövetők számára fontos a magas forgalom és likviditás, így azt minden kontinsen és eszköztípusban igyekeznek, szó szerint meglovagolni. Az indexek egy része tehát a trendkövető Hedge Fund-okat és némi egyszerűsítéssel egyedi portfoliókezelést megvalósító CTA-kat is ide sorolja.

A Global Macro eredményei szignifikáns mértékben felülmúlják a Hedge Fund-ok jellemző, amúgy sem rossznak nevezhető hozamait. A hozamokkal általában foglalkozó részben már említett széles körben elfogadott Credit Suisse / Tremont HedgeIndex család Global Macro alindexe indítása, azaz 1994 januárja óta 573%-ot ért el, vagyis majdnem meghétszerezte a befektetők pénzét. Éves szinten ez 12,32%-ot jelent, ami több mint 3%-kal haladja meg az alapindexét. Azon a korábbi fejezet tükrében nem lepődhetünk meg, hogy az S&P 500-at több mint 5%-kal, a Dow Jones World Indexet 8%-kal múlta felül ez a kategória.

Talán nem lövöm le a poént a későbbi stratégiák kapcsán, hogy ez a típus szállította a legjobb eredményeket. A második helyezett is több mint éves 1%-kal van lemaradva tőle, hogy ez melyik kategória, az egyelőre maradjon titokban.

Némiképpen árnyalja a képet, hogy a Global Macro alindex szórása is az egyik legmagasabb, továbbá emiatt a széles körben figyelt Sharpe mutatója már lecsúszik a dobogóról. Ez annak köszönhető, hogy van több alindex, amely ugyan alacsonyabb hozamot hoz, de a szórása is lényegesen alacsonyabb. Ugyanakkor véleményem szerint a szórás és ezáltal a Sharpe mutató nem a legjobb eszköz a kockázat és a hozam összefüggéseinek feltárására. Erről is fogok majd később bővebben írni.

Érdekes, hogy a legrosszabb hónap az alindexben abszolút értékben nagyobb, mint a legjobb. A fő indexnél ez éppen fordítva van. A Global Macro ritkábban veszít, de esetenként akár elég nagyot. Az alindex nagyon alacsonyan korrelál a részvénypiaci indexekkel, lényegében nem mutatható ki közöttük összefüggés. A valós együttmozgás hiánya remek diverzifikációs lehetőséget biztosít. A fő indexekkel való korreláció igen magas, és amíg fent olvashattuk, hogy a hozam magasabb, a drawdown-ok rendszerint kisebbek. Másképpen megfogalmazva a Global Macro stratégiát folytatók nyernek, amikor a Hedge Fund-ok többsége és veszítenek is, amikor a nagy részük, de rendszerint egy kicsivel többet nyernek, és egy kevéssel kevesebbet veszítenek, mint társaik.

Volt azonban egy látványos kivétel. 1998 második negyedében az alindex hetek alatt 20% feletti visszaesést volt kénytelen elkönyvelni, míg a Tremont fő indexe bőven ez alatt maradt. Még fontosabb azonban, hogy a Global Macro-nak több mint két év kellett a sokk kiheveréséhez, és ezen belül is bő egy év volt, amíg 20% feletti veszteségtartományban voltak. Az ok természetesen nem volt más, mint az elhíresült orosz válság, amely sok magyar spekuláns és befektető lelkében mély nyomot hagyott. olyan mélyet, hogy a többségük otthagyta a tőzsdét, és mind a mai napig nem tért vissza.


Miért éppen a Global Macro sínylette meg ennyire azt a válságot? Mi az oka annak, hogy kevésbé a mostanit? 1998-ban a volatilitás növekedés gyorsan és lényeges előjelek nélkül történt meg. Minden idők leginkább látványos Hedge Fund csődjét, az LTCM bukását is ez okozta. A diszkrecionális Global Macro-ban és a trendkövetés esetén is kulcsfontosságú az egyes piacok közötti korrelációk viszonylag alacsony mivolta, két hónapig nem létezett. A vélt íratlan szabály ellenére minden együtt kezdett el mozogni, és sok trendkövető, akik a trend iránya miatt longban voltak több piacon, a hirtelen forduló piacokon komoly drawdown-okat szenvedtek el. A 2008-ra kibontakozott válság bár sokkal mélyebb és hosszabb volt, nagyobb nyomot hagyva még a legvastagabb acélidegekkel megáldott Hedge Fund menedzserek lelkében is, kialakulása mégis többé-kevésbé fokozatos volt, így valamivel jobban fel tudtak készülni rá a döntéshozók. Emiatt a veszteségek az időben lezárt vagy éppen jó érzékkel nyitott short pozíciók miatt átlagban is sokkal kisebbek voltak és a kilábalás is könnyedebb.

Kik képviselik a Global Macro stratégiát folytatók krémjét? Számos nevet fel lehetne sorolni, de elsőként a legtöbb emberben Soros György neve ötlik fel. Ő gondoskodott arról, hogy a Hedge Fund-ok világát, és azon belül is a bárhol lecsapni készülő stratégiát nem feltétlenül jó színben tüntesse fel, amikor 1992-ben az angol font ellen spekulált, sikerrel. Mégis, sokan vannak, akik Global Macro-ban évtizedes távlatokban elképesztő vagyonokat kezeltek sikeresen, és a szaksajtóban ugyan gyakran olvasni nevüket, a nagyközönség sosem hallott róluk. Ilyen a nyolcvanas-kilencvenes évek sztárja, Bruce Kovner, vagy a mind a mai napig csak az abszolút hozamú stratégiáját figyelembe véve is dobogós, most éppen első, abban közel 40 milliárd dollárt kezelő Ray Dalio-féle Bridgewater.

A Global Macro olyan sikeres, hogy a világban számos befektetési alap - köztük több hazai származtatott alap is deklarált módon - igyekszik azt lemásolni. Márpedig azt szó szerint lemásolni lehetetlen. A diszkrecionális megoldások esetén azért mert folyamatosan új ötletekre, egyedi megoldásokra, intúcióra, tapasztaltra van szükség. Ami a múltban működött, vagy adott helyzetben, régióban, szektorban működött, nem biztos, hogy a jövőben is fog, mert minden helyzet egyedi. Nincsenek általános receptek. Ezért nem véletlen, hogy itt van a legtöbb sztár. Hozzá kell tenni: a trendkövetés esetén természetesen egy bizonyos pontig megfogalmazható általános recept, azonban ahogy fent tisztáztuk, ez csak lazán kapcsolódik ehhez a területhez.

Sokak szerint egy bizonyos kezelt vagyontömeg felett, amit a siker óhatatlanul magával hoz, ha nem csökkentik szándékosan az ügyfelek számát vagy egy idő után az alapítók által a cégben kezelt vagyontömeget is (mint tette azt Simons), akkor egész egyszerűen nincs más választás, mint a Global Macro stratégiatípusra váltás, legalább részben. A piac túl kicsivé válik és nagyobb terepet kell találni. Mi lehetne nagyobb terep a globálisnál? Ez történt Paulson esetén, aki elismert volt a csődközeli, alulértékelt cégek papírjainak vásárlásában, majd nagy vagyont szerzett az ingatlanpiac összeomlásán, de mára egyike a legnagyobbaknak és kénytelen csápjait sok irányba kiterjeszteni. Még Soros is sokáig inkább egyedi részvényekben, vagy szektorokban gondolkodott elsősorban, és a nyolcvanas években váltott egyre inkább a nagyobb játéktérre, amelynek érdekes fejezetét dokumentálta a Pénz Alkímiája című könyvében. A Global Macro tehát gyakran nemcsak lehetőség, hanem a növekedés igénye miatti kényszer. Talán erre mondhatjuk: irigyelhetjük a problémáikat.

---

Javaslom a HedgeFund.hu Twitter-en történő követését is.