Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Saturday, June 19, 2010

A legnagyobb Hedge Fund Menedzserek - 1. rész - Steve A. Cohen

Néhány éve, amikor egy szakmai konferencián voltam, amelyen Tom DeMark az intézményi berkekben az egyik legnagyobb hírnévnek örvendő technikai elemző tartott előadást. egy érdekes történetet hallhattam tőle. Van aki úgy jár nyaralni, hogy lefoglal egy szállodai szobát, odaérkezése után reggel lemegy reggelizni, majd egy térképpel és egy fényképezőgéppel a kezében bejárja a várost, vagy éppen a strandon van. Van aki viszont úgy, hogy lefoglal egy egész emeletet a legelegánsabb öt csillagos szállodában, előreküld egy magán repülőgépet számítógépekkel és IT-s szakembergárdával. Mire a másik magángéppel ő maga odaér, összeszerelt és kulcsra készen beállított munkaállomások és hálózat várja. Amikor a nap felkel, talán reggelizik, esetleg sétálgat is egy kicsit a városban, de utána várja a munka, a tőzsde, a villódzó képernyők és a friss tranzakciók. Mert 12 milliárd dollár kezelésének felügyeletéhez folyamatos készenlét és a legmagasabb technológia szükségeltetik.

Ez az ember Steven A. Cohen, a Wall Street egyik legtiszteltebb spekulánsa, Hedge Fund menedzsere, legmisztikusabb alakja, és közel 7 milliárd dolláros vagyonával a leggazdagabb 40 amerikai egyike. Őt fogom elsőként bemutatni a legdörzsöltebb tőzsdebálnák közül, hiszen sokak szerint - köztük DeMark véleménye szerint is, ő a legokosabb mindannyiuk közül. Eredetileg ezt a sorozatot később szerettem volna elkezdeni, ám az amerikai Vanity Fair magazin egy olyan érdekes cikket közölt Cohen-ről, hogy úgy döntöttem, a stratégiákkal párhuzamosan útjára indítom a legnagyobb sikert elért Hedge Fund menedzserekkel foglalkozó sorozatot is. Angolul jól tudóknak érdemes elolvasni a teljes cikket, észben tartva, hogy annak azért van egy kis PR mellékíze.

Cohen életútja és története nem a klasszikus mesébe illő "sztori", de mégis elképesztő sikertörténet. Karrierje és csillaga szinte az első pillanattól kezdve exponenciálisan ívelt felfelé, évről évre rendre több siker, több elismerés, és persze több pénz kísérte végig, közel 3 évtizeden át. Ez így is volt egészen 2008-ig, de erről egy kicsit később.

Cohen a pókerasztalnál érzett rá a pénzkeresés és a kockázatkezelés kettős játékának az ízére. Középiskolás korában már egyetlen éjszaka alatt több pénzt keresett ezzel, mint a nyári munkájával közel egy hónap alatt. Elmondása alapján már ekkor sem a pénz közvetlenül, hanem a játék szépsége és összetettsége, a győzelem nehézségének kihívása motiválta. Az egyetemen nem tartozott az éltanulók közé és a könyvtár helyett az idejét inkább egy brókercég belvárosi irodájánál töltötte. Az árfolyamok változását, a "szalagot" figyelte, anélkül, hogy tudta volna mi az, igazi "tape reader" lett belőle. Az árfolyamok változását a mai napig figyeli, az előtte lévő monitorokon is több chart található rendszeresen. A hetvenes évek végén elkezdte kártyán nyert pénzét befektetni, eleinte több kudarc, mint siker mellett. Később ráérzett az ízére, és hivatásául választotta a tőzsdei spekulánsi pályát, először trader-ként. A cégnél, ahol elhelyezkedett már a kezdés pillanatában csodagyerekként tekintettek rá. Rengeteg pénzt keresett, mind a munkaadójának, mind saját magának.

Aztán a kilencvenes évek elején, amikor a Hedge Fund-ok felívelése megkezdődött, de a média még alig figyelt fel rájuk, 25 millió dollárral elindította saját alapját, neve kezdőbetű alapján elnevezett SAC-t. A technológiai boom-ot végignyerte, tőzsdei berkekben mégis akkor tett szert nagy tiszteletre, amikor 1999-as legnagyobb kb. 70%-os hozama után, 2000-ben a lufi kipukkanásakor is rengeteg pénzt keresett ügyfeleinek. A sikert nem adták ingyen. Ha valami nem működött jól, Cohen hamar idegessé vált, és mások elmondása szerint úgy beszélt az emberekkel, ahogy azt ők sosem tették volna senkivel. Más szóval: magából kivetkőzvén üvöltözve. A sok idegeskedés és ülés a monitor előtt az évtizedek alatt krónikus hátfájást okozott Cohen-nek, aki több műtét után is napi szinten küzd ezzel a problémával.

A mesés vagyon természetesen lehetővé tette, hogy Cohen a legjobb kezelést kapja és enyhítse fájdalmait, hiszen a munkáról, élete szenvedélyéről nem tud lemondani. Négy éves felújítás után a világ egyik leginkább fényűző kastélyába költözött be feleségével és hét gyermekével, "Amerika Rózsadombján", Connecticut-ban ahol egyébként ma már a fő irodája és munkahelye is található. Eközben az egyik legnagyobb műgyűjtő lett, konkurálva egy másik Hedge Fund menedzserrel Kenneth Griffinnel. Egyes források szerint gyűjteményébe összesen közel 1 milliárd dollár értékben vásárolt képeket és egyéb műtárgyakat. Ennek leghíresebb darabja egy formaldehidben tárolt cápa.


A rengeteg pénz és hatalmas vagyon felett az utóbbi években sötét felhők vonultak el. Cohen korábbi felesége, sokak szerint nagy vagyon reményében, beperelte és a nyilvánosság előtt bennfentes kereskedelemmel vádolta meg. A hatóságok és a média és egyre többet foglalkozik az SAC-vel, amelynek a válsághoz semmi köze nem volt, Cohen szavaival "egyetlen hedge fund-nak sem", mégis a bűnbak keresés egyik szereplőjévé vált.

A 2008-2009-es válság akár ki is végezhette volna az SAC-t, de a kitettséget még viszonylag jó időzítéssel csökkentették, így a 2008-as évet "megúszták" 18% veszteséggel, és 2009-ben már ismét pénzt kerestek. Ennek az is az ára volt, hogy sok területről vissza kellett vonulniuk, és nem tudtak úgy nőni, mint egyes konkurensek. Viszont ahogy Cohen a cikkben mondja: ahhoz képest, hogy "az egész világ darabjaira hullott", ők "túléltek" és most ez a legfontosabb.

Az intuíción és az elkötelezettségen túl nehéz olyan elemeket megállapítani, amely az SAC sikerét alátámasztja. Ha van is titok, akkor azt minden indok mellett, Cohen hétpecsétes lakat alatt őrzi. A titkolózás - amely a Hedge Fund-okra oly jellemző - is lehet az oka annak, hogy a média időről időre sötét üzelmeket sejt és sejtet az SAC által termelt tengernyi pénzt mögött. Ők pedig adnak is okokat a gyanakvásra. Még maga Cohen is elismeri, hogy szándékosan elmennek addig a határig, amelyik elválasztja a legálist, a törvényben leírt tiltott cselekményektől. A cikkben egyértelművé teszik, hogy nem érdeklik őt a kimondatlan etikai szabályok, vagy az üzletfelek, pláne a konkurencia kölcsönös tisztelete. Ő pénzt akar keresni. Meg is teszi.

Az SAC-ről közismert, hogy a legtöbb bizományosi díját, közismertebb nevén tranzakciós költséget, illetve brókerdíjat fizetik a Wall Street-nek. A pletykák szerint ennek oka egyszerű: így fizeti meg az időben kapott információkat, illetve a szürke zónában mozgó üzelmek feletti hallgatást. Sokak szerint a temérdek pénzt - éves szinten minimum 150 millió dollárt - azért tömi a brókerek zsebébe Cohen, hogy azok elemző részlegei az egyes elemzések közzététele előtt azokat a rendelkezésre bocsássák. Bár manapság már kisebb a hatása, de az egyes részvények fundamentális elemzései, az eladás/tartás/vétel ajánlások, illetve ezek változtatása még mindig hatást gyakorolnak az árfolyamokra. Ha valaki idő előtt tudja, hogy az elemzés mit javasol, akkor ebből jó eséllyel kikövetkeztetheti a piac reakcióját és ez alapján veheti fel a pozícióját az adott papírban.

Valamivel szofisztikáltabb elemzőkkel való összefogás általi pénzkereseti módra két alaposabb gyanú is van. Mindkettő esetén már nem arról van szó, hogy az elemzések idő előtti kiszivárogtatásáért fizetnének a brókercégnek, hanem egyenesen megrendelik, hogy mi legyen azokban. Nem kell részletezni, hogy ez milyen elképesztő gerinctelenséget jelent az elemző részéről. A gyanúra az ad okot, hogy kétszer is beperelték ehhez hasonló tényállás mellett az SAC-t és adott elemzéssel foglalkozó vagy brókercégeket. Az első esetben egyértelműen kimondta a bírósági ítélet, hogy az SAC nem bűnös, a második esetben viszont maradtak kérdőjelek.

Mindez - még ha a gyanú be is igazolódna - aligha magyarázza meg, hogy Cohen személyesen is mitől volt ilyen sikeres és mitől ennyire sikeres még most is. Még a legnagyobb kritikusoknak is el kell ismerniük, hogy Cohen a rövidtávú, pár napos és hetes kereskedésre született, a vérében van, és ma is ennek a királya. Ez még akkor is így van, ha a hatalmasra hízott alapja ma már hosszútávú, fundamentális alapon tartott részvényekkel rendelkezik, övék például a "kínai Google", a Baidu tekintélyes része. A cégben így ma már hosszútávú szemlélet is. A Multi-strategy, vagyis különböző stratégiák elegyítése is jelen van egyre inkább, a továbbra is domináns részvény fókusz mellett. A megközelítés kevéssé kvantitatív, inkább short term equity long/short, amelyről lesz még szó a blog-ban. Röviden: az SAC rövid távú hangulati ingadozásokat, eseményekre történő reakciókat használ ki a piacon.

Az SAC munkastílusa a mai napig Cohen egyéni igényeire és módszereire épül, hiába dolgozik mindösszesen 800 ember a vállalat irodáiban. Ilyen például az, hogy a hőmérséklet egyetlen tizeddel sem mozdul el a kereskedési teremben, hogy a cég kereskedői megőrizzék koncentrációs képességüket. Mivel Steve a zajt nem szereti, a telefonok nem csengenek, nem adnak ki zajt, ha hívás érkezik, ehelyett egyszerűen csak kis fények villognak rajtuk. A legizgalmasabb mégis a "Steve Cam" megléte. Ez egy olyan kamera, amely magát Cohen-t mutatja folyamatosan munka közben, és kivetíti a munkatársak elé. Kell ennél jobb eszköz a példamutatásra az alkalmazottak felé?

Cohen titka teljes mértékben bizonyára rejtett marad, nemcsak a nyilvánosság, hanem saját tudatos elméje előtt is. Mégis van néhány pont, amely a sikert kellő mértékben alátámasztja.
Az intuíció és az elkötelezettség mellett, a kőkemény, szó szerint hátat nem kímélő munkatempó, mind az alkalmazottak, mind saját maga felé. Az eszköztár lényege pedig abban rejlik, hogy Cohen tudja és érzi: rövid távon egyes pszichológiai tényezők dominálnak a pénzügyi piacokon, különösen a sokszereplős, népszerű, rengeteg termékkel rendelkező részvénypiacokon. Néha egy részvényt az emberek hasonló, irracionális okokból vesznek, mint egy formaldehidben lévő cápát.

No comments:

Post a Comment

Note: Only a member of this blog may post a comment.