Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutattuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak. Szó volt érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhattad mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. A Blog nem frissül tovább, de a teljes archívum ezen az oldalon elérhető marad.


Friss, rendszeresen frissülő Blog-unkat itt lehet elérni: bluemorphoinvestments.blog.hu


Thursday, April 29, 2010

Akkor mik is azok a Hedge Fund-ok?

A Hedge Fund egy olyan fogalom, amelyet mind itthon, mind a nagyvilágban gyakran félreértelmeznek. Ennek fő oka az, hogy a nagyközönség - a Hedge Fund-ok jellegéből adódóan - ritkán találkozik velük, és ha hall is róluk, akkor is a hírekből, egy-egy botrány kapcsán. Tekintve, hogy a Hedge Fund-ok száma egyes becslések szerint megközelíti a 10 000-et, óhatatlan, hogy időnként ilyen is van. Ezek a (jog oldaláról nézve tulajdonképpen) cégek azonban nem egyenlőek a pokolból előmászott megtestesült gonosszal, csak úgy mint nincs sok közük a mennyből alászállt angyalokhoz sem. Az utóbbit egyes alapítók hiszik magukról, amit betudhatunk kisebb-nagyobb személyiségzavarnak. Az előbbit viszont a laikusok nem kis része gondolja. Ennek oka éppen a fenti: csak akkor hallanak róluk, és akkor is az idő rövidsége miatt enyhén szólva is felületes ismereteket, amikor valami piacokat rengető, és így a nyugalmat nem kedvelő embereknek negatív hír szivárog elő a médiából (a lenti képen az általában rejtőzködő géniuszok a válság alatti szenátusi meghallgatáson). Nos, ennek a blog-nak éppen az az egyik fő célja, hogy az ilyesfajta felületességtől, és a ritka pozitív, vagy gyakrabban negatív előítéletektől mentes, mélyebb képet adjon az ágazatról, az abban alkalmazott stratégiákról és arról, hogy ezt mások miként használhatják fel.


Mi is tehát egy Hedge Fund? Most egy olyan definíció igényű mondatban foglalom ezt össze, amit a lap.hu-s linkgyűjteményben, és a kockázatos befektetésekről szóló könyvemben is külön kiemeltem.

A Hedge Fund-ok olyan jellemzően abszolút hozamra törekvő, általában csak gazdag magánbefektetők részére létrejött speciális befektetési alapok, amelyek könnyedebb jogi szabályozásból kifolyólag gyakran magas hozamokat tudnak elérni, vagy speciális piacokon, egyedi pénzügyi termékekben, különleges piaci szituációkban is képesek lehetnek profit elérésére.

"...jellemzően...általában...gyakran...képesek lehetnek...", ezek nem minősülnek konkrét meghatározást elősegítő jelzőknek. Sajnos a Hedge Fund-ok világa ilyen. Éppen azért, mert olyan sok mindent képesek megcsinálni, és a pénzügyi innovációban olyan sokkal járnak a tankönyvek előtt. Mégis, ha megnézzük a fenti meghatározást, akkor két nagyon fontos jellemző köré csoportosíthatjuk a lényegüket:
  • Zárt körűség
  • Szabad befektetési és spekulációs tevékenység
Onnan tudhatjuk, hogy egy mások pénzét kezelő befektetési eszköz Hedge Fund-e, hogy kevesen vannak benne, azok is sok pénzzel (jellemzően több millió, tízmillió, esetleg százmillió dollárral), sehol sem hirdetik, és emellett a kiszivárgó hírek szerint a tőkeáttétel, a piacok és a shortolás szinte korlátlan eszköztárát felhasználják.

Ha egyszerű nyelven, szakzsargonoktól mentesen szeretném meghatározni, hogy mi is a Hedge Fund az alábbiakat mondanám. Néhány gazdagabb magánbefektető, vagy sok pénzt kezelő intézmény befektetéseit viszonylag hosszú távra egy cégbe összegyűjtik és azzal az ő tudtuk mellett szabadon fektetnek be és spekulálnak. Sok pénzt kezelnek, a szabályozás megkötései nélkül.

Az abszolút hozam, vagy a kockázat vállalása a Hedge Fund-ok többségénél már csak a fentiek következménye, lehetősége, de nem a meghatározást elősegítő tényező.

Érdemes még áttekinteni a már említett linkgyűjteményben a Leírás doboz linkjeit, ahol több és bővebb meghatározás is megtalálható.

Hogyha megtévesztő, mégis honnan ered a Hedge Fund megnevezés? Áz ágazat évtizedekig csöndben növekedett, és akkoriban ragadt rá ez a név, majd a kilencvenes évek robbanását követően rajta maradt. A Fund értelemszerűen Alapot jelent, a Hedge kifejezés már trükkösebb. Gyakorlatilag a fedezeti ügyleteket jelenti, amelyek a szokásos (például) részvény vásárlást ellentétes, short ügyletekkel, esetleg határidős termékekkel fedezte le. Tehát képes volt ezekre az ügyletekre is, és egyre gyakrabban már nemcsak a kockázat csökkentésére, hanem spekulatív jellegű árfolyamesésen nyerő pozíciókra is felhasználták. Idővel a shortolás lehetősége elsősorban ilyen jelleget öltött, a határidős termékek pedig a rizikót növelő tőkeáttételre csábították a menedzsereket. Idővel egyre több egzotikus termékkel bővült a célpontok száma, és az eredeti "Hedge" sok esetben elvesztette a jelentőségét.

Hogy fordítsuk le akkor magyarra a "Hedge Fund" kifejezést? Mivel azt feljebb tapasztaltuk, hogy még angolul sem könnyű behatárolni a fogalmat, így a magyar megfelelő megtalálása sem könnyű feladat. Jellemző erre egy fordítók által használt fórum, ahol próbálják megtalálni a megoldást, kevés sikerrel. A helyzetet ott tovább rontja az egyik korábbi, azóta másnak átadott tőzsdejátékomon megjelent cikk, amely csak árnyalja a képet, de megoldást nem ad. Itt is leírom, hogy az abszolút hozamú alap a Hedge Fund-ok célját, megközelítését tekintve nagy átfedést ad, de nem teljes mértékben egyezik meg. Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus, erősebben szabályozott befektetési alapok között is vannak abszolút hozamra törekvőek - magam is viszek egy ilyet - így a fordítás még inkább félreérthető lenne. Felmerül még a "fedezeti alap" kifejezés, ami még rosszabb, mert alapvetően megtévesztő megközelítést ad a lényegükről, hiszen bár a hedge tükörfordítása ez, céljuk a legritkább esetben ilyen jellegű. Sajnos ezt a fordítást a szaksajtó is gyakran alkalmazza mind a mai napig. Felmerül még gyakran, az árfolyamkockázati alap megnevezés, ami a lényeget megragadni látszik, de ez sem mindig igaz, és a Hedge Fund-ok másik fontos jellemzőjét nem érinti. Jó fordítás tehát nincs. A legrövidebben talán így lehetne megnevezni őket: zárt körű, szabályozástól mentes befektetési eszköz. Esetleg zárt, szabad alap. Ám a legjobb, ha a magyar nyelv épülését ugyan nem szolgáló, de legalább tudatalatti a többség számára már beágyazódott Hedge Fund kifejezésnél maradunk.

---

Hírek, érdekességek miatt kövesd a Twitter csatornánkat.

Most már a Facebook oldal is él.

Sunday, April 25, 2010

Tévhitek a Goldman Sachs botrány kapcsán

A nagy befektetési bankot ért SEC-s (lényegében Amerikai Pénzügyi Felügyelet) vádak igen szorosan egy Hedge Fund-ot, méghozzá az egyik legnagyobbat, a Paulson & Co-t is érintették. Ezért érdemes külön kitérni azokra, a sajtóban megjelent, vagy az ismerőseimtől hallott tévhitekre az eset kapcsán. Persze mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a teljes kép birtokában nagyon kevesen vannak, valószínűleg csak a Goldman Sachs néhány munkatársa. Bár még ebben sem lehetünk teljesen biztosak, hiszen nehéz megmondani, hogy volt-e olyan ember, aki minden résztvevővel tárgyalt és valóban az ő kezében futott-e össze minden szál.


Az eset igazi érdekessége, hogy a nagy Hedge Fund-ok a jó kapcsolatokkal rendelkező befektetési bankok által képesek spekulációs elképzeléseik piacát is megteremteni. Erről röviden már írtam.

Nézzük a tévhiteket:

"A Goldman eleve értéktelen értékpapírokat adott el az ügyfeleinek"

A kérdéses ügylet az ún. CDO-król szólt. Ez egy olyan, bonyolult, összeállított értékpapír, amely mögött - akár áttételeken keresztül - gyakran és ezen esetben is az amerikai jelzálogpiac kötelezettségei álltak. A CDO-k és az erre képzett származtatott ügyletek (itt a szintetikus CDO-k), némi túlzással határidős fogadás lehetőségek, az OTC piacokon forognak. A Goldman Sachs ezekből adott el az ügyfeleinek, együttesen Abacus 2007-AC1 néven. Lényegében a vevő arra spekulált, hogy az értékpapírok mögötti kötelezettségeket ki fogják tudni fizetni, az eladó szerint pedig nem. Az előbbi elképzelésének megvalósulása után viszonylag keveset keresett volna. Így viszont az eladó (shortoló) Hedge Fund, a Paulson keresett nagyon sokat. A zuhanást kiváltó esemény az ügylet nyélbe ütése után következett be. Ezért sokkal inkább arról van szó, hogy nem az "értékpapír" volt értéktelen, hanem annak esetleges értékelésénél ábrázolták az esélyeket erősen eltorzítva. Ehhez a gyanú szerint egy független elemző intézetre hivatkozott a vásárlók előtt, miközben a Paulson&Co kézzel állította össze ezt.

"A Goldman Sachs dollármilliárdokat keresett ezzel"

A befektetési bank saját állítása szerint az értékpapírok egy részét megtartotta, így önmagában az Abacus-on megközelítőleg 90 millió dollárt veszített. A Paulson-tól a vád szerint 15 millió dollárt kapott az összeállításért, és azért, hogy piacot talált a Hedge Fund-nak. Ez alapján 75 millió dollárt veszített, ugyanakkor érdemes itt külön kiemelni, hogy nem tudhatjuk, hogy a Goldman Sachs más részlegei, esetleg maguk az alkalmazottak milyen pozícióval rendelkeztek, illetve az sem világos még, hogy a vesztes oldalon állóktól az értékesítés során milyen jutalékot zsebeltek be, bár ez utóbbi is pár millió dolláros tétel lehet, ami az ügylet nagyságrendjéhez képest eltörpül.

Aki nagyot nyert az ügyleten az a Paulson & Co. A becslések szerint csak ezen a csomagon 1 milliórd dollár közeli eredményt értek el. A válság során egyébként - a hatásokat előre tippelve - 15 milliárdot.

"Tilos ilyen értékpapírokat összeállítani és eladni"

Nem tilos. A szabad és főleg az utóbbi másfél évtizedben deregularizált pénzügyi piacokon egzotikus, specializált és bonyolult termékek ezrei születtek meg. Ezért olyan nehéz átlátni a pénzügyi piacok egy részében meglévő rendszerszintű kockázatokat. Itt hangsúlyozottan az ún. OTC, azaz tőzsdén kívüli piacokról van szó. A tőzsdéken a kereskedési és elszámolási szabályok, letéti követelmények miatt sokkal transzparensebb a helyzet, míg itt a bonyolult termékek hálózatán át számos rejtett akna lehet a rendszerben. A pénzügyi reformok egyik fő kérdése éppen az, hogy miként lehet ezeket láthatóvá tenni. Ez később sem jelent automatikusan tiltást, de akkor és még jelenleg sem illegális ilyen csomagokat összeállítani.

"Paulson gyakorlatilag lefizette a Goldman munkatársait, hogy így tudjon spekulálni."

A lefizetés semmiképpen sem helyes kifejezés. Ugyanis a Goldman Sachs-nek a jelen állás szerint teljesen legálisan fizetett ezért a szolgáltatásért, magának a vállalatnak. Valószínűleg éppen ezért fedezhette fel az SEC az ügylet etikai oldalról enyhén szólva is megkérdőjelezhető mivoltát.

"Az esés és így az árfolyamveszteség előre látható volt"

Ez az utólag könnyű okosnak lenni esete. Adott pillanatban nem lehetett pontosan előre látni az eseményeket. Sokan jelezték a jelzálogpiaci problémákat, az ingatlanárak a nagy lufi után már majdnem két éve ereszkedni kezdtek. Ám még ha valaki biztos is lehetett volna abban, hogy további begyorsuló zuhanás következik, akkor sem tudhatta, hogy ennek mennyire lesz durva a hatása, és abban sem lehetett biztos, hogy a FED vagy az állam nyújt-e mentőövet, beavatkozik-e, és ha igen, miként és milyen mértékben. Paulson (a képen) valószínűsítette a zuhanást, de kockáztatnia kellett. A vásárlók kevésbé látták át a helyzetet, szó szerint lustábbak is voltak, ők is kockáztattak, és vesztettek.


"Kisbefektetők pénzét nyerészkedték el"

A két legnagyobb befektető az ABN Amro és a IKB Deutsche Industriebank voltak. Akik veszítettek, ez a két nagy pénzintézet volt. Tulajdonképpen az ő tulajdonosaik a részvényeik értékcsökkenésén keresztül szenvedték el a veszteséget. Az ABN Amro három másik bank tulajdonában van, amelyből kettőt gyakorlatilag államosítottak a válság során. Az IKB, amely viszonylag kisebb csapást szenvedett el, kb. 150 m dollár értékben, jelentős részben közvetett állami tulajdonban volt. Ezt a hitelintézetet ki is kellett segíteni, de fontos tudni, hogy a veszteség és emiatt a tőkeinjekció mértéke ennek a sokszorosa, 3,5 milliárd euró volt, ami több mint 4,5 milliárd dollárnak felel meg. Így az Abacus-on elszenvedett veszteség a szükséges segítség harmincada - ehhez képest a hatása marginális. A helyzetet bonyolítja, hogy a céget időközben eladták egy private equity (magántőke befektető) vállalatnak. Mindenesetre az valószínű, hogy akár a kisegítés, akár az alacsonyabb vételár miatt valamennyire a német adófizetők is rosszul jártak ezen a konkrét ügyleten is.

"A vevők nem értették mit adtak el nekik."

Tekintve, hogy nagy, pénzügyi piacokon vélhetőleg komoly tapasztalatokkal rendelkező intézmények álltak a másik oldalon, ez nem valószínű. Sokkal esélyesebb az, hogy a konstrukció lényegét értették, de a kockázatok nem tudatosultak bennük. Ennek fő oka az, hogy megszokták: a rizikófaktorokat nem ők, hanem más deríti fel helyettük. Az elemzés nagy és költséges munka, úgy gondolták, hogy megspórolták nekik. Általánosságban a válság emiatt felveti a hitelminősítő cégek felelősségét, és a bankok ezzel összefüggő óvatlan és felelősségelhárító gyakorlatának felülvizsgálatát.

"A vevők nem tudtak a shortolási szándékról"

Mint minden tranzakció esetén valakinek kellett a másik oldal is lennie. Valakinek kellett vállalnia az ellenoldali kockázatot. Valaki tehát short pozíciót vállalt fel, a vád azzal függ össze, hogy eleve ez volt a szándék és ez egy külső Hedge Fund-tól jött.

"A vevők azt hitték, hogy független intézmény adta el a papírokat"

Ahogy feljebb már írtam, ez a fő gyanú és ha igaz, akkor a Goldman Sachs szándékosan megtévesztette a saját értékes ügyfeleit, kizárólag egy másik cég kedvéért, és persze pénzért. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Paulson kulcsembere, az azóta önálló utakra lépett Paolo Pellegrini nyilatkozata nem ezt támasztja alá. Vallomása szerint tájékoztatta a vevőket arról, hogy ők shortolták a kérdéses csomagot.

"Az egész arra való, hogy a Pénzügyi Reformcsomagot átnyomják, és a közvéleményt ennek megfelelően hangolják."

Sokan gyanítják, hogy nem lehet véletlen az, hogy éppen most bukott ki a botrány. Elvégre kezdetét tekintve kettő, végkifejletét nézve pedig mintegy másfél év telt el. A pénzügyi szektor felügyeleti reformcsomagját viszont éppen most tárgyalják az amerikai törvényhozásban. Az ügy elvileg alkalmas lehet arra, hogy a közvéleményt a szigorúbb reguláció irányába befolyásolja, ezzel nyomást gyakorolva a képviselőkre és szenátorokra. Ez elsősorban a szigorúbb elképzeléseket megfogalmazó Demokratákat segítené inkább. Nem véletlen, hogy Obama-t meg is gyanúsították azzal, hogy nyomást gyakorolt az SEC-re. Ő ezt kategorikusan tagadta.

A politikai játszmák kártyalapjaiba nehéz belelátni, ezért bár nem tartom valószínűnek, a felvetésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Viszont vegyük észre, hogy a fenti kijelentés, még igazságtartalma esetén sem változtatja meg önmagában azt a tényt, hogy a jelek szerint a Goldman Sachs legkevesebb nem volt etikus a tranzakció és a csomag lebonyolítása során. Ez a legkevesebb, amit állítani lehet. Azt se felejtsük, hogy a befektetési bank nem először vette volna semmibe a szakma íratlan, vagy akár írott szabályait. Ezért nem véletlen sz sem, hogy a Goldman Sachs árfolyama a nagy profitok ellenére mély diszkonttal forog vetélytársai alatt.

Az ügyben még sok érdekesség is felbukkanhat. Így a fentiek természetesen az eddig nyilvánosságra kerültek fényében érvényesek. Az ügyben két érdekes olvasnivaló van még:
  • A Greatest Trade Ever című könyv, amely elsősorban Paulson-ék válság idején keresett több mint tízmilliárd dollárjáról szól. Most olvasom, egészen lebilincselő olvasmány, természetesen külön bejegyzésben is írni fogok róla.
Legközelebb viszont már tényleg arról lesz szó, hogy mi is az a Hedge Fund tulajdonképpen.

Tuesday, April 20, 2010

Amikor a Hedge Fund (sőt akár egyetlen ember) alakítja az árat

2005-ben és 2006-ban az Egyesült Államok határidős földgáz piaca elképesztő hullámzásokat generált. A háttérben egy (illetve egyes sejtések szerint 3-4) cég machinációi álltak. Mindez "csak Amerikát érintette, Magyarországot a világ nagy részével együtt nem. A történet vége akkor az lett, hogy a főszereplő hatalmas nyereségek után végül kevesebb mint két hónap alatt elvesztette tőkéjének közel 70%-át, 6 milliárd dollárt, és becsukni kényszerült kapuit. Ezzel összehozta minden idők legnagyobb Hedge Fund csődjét. Ez a vállalat az Amaranth volt, egy olyan cég, amelynek alapításakor még csak eszükbe sem jutott a földgáz, mint befektetési célpont. A cégről másik szakmai blogomban is írtam párszor.

Az amúgy is magas volatilitásáról (érthetünk hektikus árfolyamváltozásokat ez alatt) híres földgáz piac a történet két évében elképesztő mozgásokat produkált. A 2005-öt 6 dollár környékén kezdő energiahordozó az év végén 15 dollár környékén is járt. 2006 elején hatalmasat zuhant az árfolyam, majd az év folyamán visszatornászta magát 8 dolláros szintig. Innen gyakorlatilag pár hét leforgása alatt megfeleződött a kurzus. Ahonnan később ismét brutális emelkedést produkált, ezúttal 9 dollárig. Durván másfél éven belül egy igen fontos eszköz árfolyama kétszer duplázódott és kétszer feleződött.


2005 nyarának végén a Katrina Hurrikán miatt ugrottak meg elsősorban az árak, a vihar okozta károk - főként az olaj kapacitásaiban - rendkívüli károkat okozott, ami a kínálatban komoly problémákat okozott, okozhatott volna. Az Amaranth vezető trader-e, az akkor mindössze 32 éves Brian Hunter úgy gondolta, hogy ugyanez bekövetkezhet a következő 1-2 évben is. (tulajdonképpen az időjárásra fogadtak). Egyetlen ember pedig képes volt megrengetni a piacot.

Hogy megértsük Hunter befolyásának jelentőségét, nézzünk meg két tényt. Az egyik az, hogy amíg az Amaranth központja "Amerika Rózsadombján", Connecticut-ban volt, Hunter kanadaiként egy idő után lehetőséget kapott arra, hogy a kereskedést több száz kilométerrel arrébról, Kanadából intézze. A másik még ennél is sokkal érdekesebb. Az Amaranth bár az energiahordozók piacának bálnájává vált, korábban elsősorban nem ezzel foglalkozott. Mielőtt Hunter-t felvették 2004-ben a teljes portfolió 20%-nál sosem volt több az energia piacán, és a földgáz részaránya a 7%-ot sem érte el soha. Ezzel szemben, ahogy Hunter egyre több pénzt keresett a cégnek, és egyre nagyobb befolyása lett, 2006 első félévének végére már az eszközök 50%-a volt energiahordozó pozíciókban és a nyereség 75%-ért felelt ez a terület. A pénz elvakította a menedzsmentet, a befektetőket, és valószínűleg magát Hunter-t is. Sztárrá vált, már-már tévedhetetlen legendává, és amikor egy valószínűtlen esemény bekövetkezett, a kockázatkezelés hiánya összeomlást okozott az egész vállalatnak. Egyetlen ember ténykedése pedig nagy kilengéseket egy kulcsfontosságú energiaforrás árában, manipulált hó végi elszámolóárakat és kis híján jóval magasabb számlát is mindenkinek. Az is érdekesség, hogy aki Hunter-t a céghez vitte egy korábbi Enron másodvonalbeli vezető volt, egy olyan cégé, amely minden idők legnagyobb vállalati csődjét hozta össze, és útját csalások szegélyezték. Az Enron-tól egy másik sztár kereskedő is sikerrel ugrott ki, róla későbbiekben még lesz szó.

Hunter úgy gondolta, hogy képes lehet megismételni 2005 nagy sikerét és a földgáz erősödésére spekulálva ismét dollár milliárdokat keresni cégének, és ezáltal tíz, vagy akár százmilliókat saját magának. Ezt azonban nem úgy tette meg, hogy egyszerűen vett adott időpontra földgáz kontraktusokat, hanem két különböző határidő közötti árfolyam különbségének növekedését valószínűsítette. Ez konkrétan az Amaranth esetén a 2007 márciusra szóló kontraktus vételét, és ugyanezen év áprilisára szóló kontraktus egyidejű eladását jelentette. Ha az áprilisi árfolyam jobban emelkedik, vagy kevésbé esik, mint a márciusi, azaz a különbség, az ún. spread nő, az nyereséget jelentett a Hedge Fund számára. A kérdés, hogy mi szükség volt a bonyolult konstrukcióra? Az egyik ok az lehetett, hogy a spread ügylet letéti igénye alacsonyabb, így magasabb tőke áttételt lehetett elérni. A vizsgálatok szerint az Amaranth tőkeáttétele a földgáz piacán elérte a nyolcat, vagyis a letét nyolcszorosának megfelelő pozíciókat épített ki. Nagyobb kockázat, nagyobb nyereség esélye.


A másik - előzőt sem kizáró - feltételezés szerint Hunter célja az volt, hogy manipulálja és "bekerítse" a piacot, és nem véletlenül választotta ezeket a hónapokat. Egyrészt, ahogy maga Hunter a vizsgálatok során el is ismerte, az adott hónapok lejárati napjain az utolsó elszámolóárat, ami a legtöbb határidős terméknél az utolsó nap, órák vagy pillanatok kötései alapján kerül kiszámításra, izomból arrébb lökte. Más szóval: az utolsó pillanatokban nagy forgalmú megbízásokkal megveszi az eladó tételeket, egyre magasabb árfolyamon, és ezzel a végső elszámolóárat is magasabbra állítva. Ezzel a saját kifutott pozíciói is a végső elszámolásban többet fognak érni. (Részben ehhez hasonló volt az, amit a Soros Fund Management csinált a gyanú szerint az OTP piacán, bár a manipuláció potenciális lényege más lehetett.)

Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a spread ügylet nagyfokú függetlenséget biztosíthat esetenként a teljes piaci ráhatásokkal szemben. Ahogy fent már utaltam rá, a földgáz és a kőolaj piaca igencsak együtt mozog, erős közöttük a korreláció. Hiába vesz az Amaranth márciusra földgázt és látja jól a piac önálló tendenciáit, ha az olaj miatt minden energiahordozó zuhanni kezd, és ezzel neki is veszteséget okoz. Ezért kellett áprilisra eladni. A gyanú szerint azonban a cél elsősorban nem ez volt, és ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért a március-április volt a legfontosabb lejárati időszak az Amaranth számára.

Hunter ugyanis olyan mennyiséget vett volna márciusra, ami a teljes piac közel 50%-a volt, és amit senki sem lett volna képes leszállítani. Márpedig a kötelezettséget muszáj teljesíteni, ezért megpróbálta volna mindenki kétségbeesetten megvenni az adott mennyiséget, ami még feljebb hajtja az árakat, miközben eladó már nemigen volt, hiszen az Amaranth mindent felvásárolt. Ezért lehetett fontos márciusra kiépíteni ezt a hatalmas pozíciómennyiséget, amely a tél végével tipikusan a legkisebb készleteket felmutató időszak, azaz az Amaranth által létrehozott hiány még kritikusabb lett volna (minderről egy érdekes elemzés PDF formátumban). Hogy a fogyasztóknak ez mennyivel lett volna magasabb költség, azt nem lehetett megmondani, egyrészt mert a tőzsdén csak határidős árakkal kereskednek, az aktuális ún. spot ár ezzel nem feltétlenül fog majd megegyezni, másrészt azért, mert a nagy terv 2006 augusztusában és szeptemberében darabjaira hullott.

Az említett spread 2,5 dolláros szintről majdnem fél dollárra zuhant, ahogy maga a földgáz árfolyama is összeomlott. Az esésben szerepet játszhatott a long pozíciókkal rendelkezők pánikszerű zárása, köztük az Amaranth-é, ahogy nem tudta finanszírozni a pozíciót, nem tudott kellő mértékű letétet biztosítani. Tudi kell, hogy az Amaranth nemcsak a fő piacnak számító NYMEX-en rendelkezett pozíciókkal, de a gyanú szerint itt megpróbálta az árfolyamot megtámasztani, manipulálni, erre utal, hogy egy darabig a nyitott kötésállomány brutális mértékben nőtt, mintha Hunter kétségbeesetten megpróbált volna szembeszállni az ellenséges erőkkel. Azért ellenséges, mert komoly az esélye, hogy egyes befektetési bankok és rivális Hedge Fund-ok nyomták lefelé az árakat, hogy kivéreztessék az Amaranth-ot és olcsón hozzájussanak a pozícióikhoz. Tény, hogy végül az azóta is többször elhíresült Goldman Sachs és a Citadel szerezte meg olcsón ezeket (szintén lesz róluk szó). Az Amaranth ráadásul azóta is perben áll a JP Morgan-nel, mert álláspontjuk szerint közbeavatkozásuk a tárgyalásokba további 1 milliárd dollár veszteséget okozott nekik. Az Amaranth végül a 9 milliárdra felhízlalt kezelt tőkéjének 65%-át veszítette le néhány hét alatt. A fogyasztók érzékelték ugyan az ár vad hullámzásait, de a legrosszabbat végül megúszták.

A bekerítési kísérlet nem egyedülálló a pénzügyi piacok történetében, és korántsem csak Hedge Fund-ok csinálhatják. Az egyik leghíresebb eset a Hunt testvéreké, akik jó ideig manipulálni tudták az ezüst piacát a hetvenes években (erről később még lehet szó). Még aktuálisnak számító példa viszont a Volkswagen részvények esete, amikor viszont éppen több Hedge Fund-ot leckéztetett meg a saját terepükön a vállalatot sikerrel megszerző Porsche. Erről csak azért nem írok részletesebben, mert a Totalcar már írt erről egy kiváló cikket.

Következtetések:

1. Az Amaranth spekulációi is közrejátszottak abban, hogy 2005 során két és félszereresére emelkedett fel az árfolyam.
2. Amikor ez tarthatatlanná vált az árfolyam visszazuhant.
3. Hunter a hónap végi kifutásoknál szándékosan manipulált, hogy rövidtávú nyereségre tegyen szert. Az elszámolóár beállítás a valós gazdasági szereplőket is érinthette.
4. Hunter megkísérelte "bekeríteni a piacot", azaz olyan mennyiségű kötelezettségvállalásra kényszeríteni a piaci szereplőket, amelyet képtelenek lettek volna teljesíteni, és ez árrobbanást indukált volna.
5. Az Amaranth összeomolása ismét megrengette a piacot.

Hosszútávon azonban minden rendeződött a piacon. Több év távlatában nem képes egyetlen cég akkora hatást elérni, hogy átrendezzen mindent. Az egész folyamat nem úgy néz ki, hogy egy-két nagy bálna tudatosan befolyásolná a piacot, ez globális mértékben kizárt, túl nagy a piac, még a legnagyobb Hedge Fund is "csak" 30 mrd USD, a részvénypiac ennek ezerszerese, ez még tőkeáttétellel sem megy. Még Soros is csak sokakkal együtt volt képes megingatni az amúgy is gyenge fontot 1992-ben. Az Amaranth manipulációi és csődje hosszútávon nem tudta átrendezni a földgáz piacát. Eddig egyetlen olyan eset volt, amikor egy Hedge Fund megrengethette volna a pénzügyi rendszert, ez pedig a Long Term Capital Management volt (meglepetés: erről is lesz majd szó). Egy-egy Hedge Fund persze részpiacokat, és persze rövidtávon esetenként képes manipulálni, de ha a piac általános trendje ezzel szemben áll, akkor minek mennének az ár ellen? Sokkal inkább fontos, hogy hasonlóan gondolkodnak és hasonló irányban cselekszenek, aminek van ármozdító hatása. Például a pár évvel ezelőtti olajlufi esetén. Ám még ezekben az esetekben se felejtsük el, hogy hosszútávon úgyis a fundamentumok nyernek, az olaj árfolyama is visszaesett idővel.

Ha már a Hedge Fund-ok ekkora felfordulást képesek okozni rövid és középtávon, a következő bejegyzésben ideje, hogy megnézzük, hogy pontosan mi is az a Hedge Fund.

Wednesday, April 14, 2010

Miért jó neked erről olvasni?

A legtöbb ember nagyon ritkán találkozik azzal a kifejezéssel, hogy Hedge Fund. Talán elkap egy-egy hírt néha a gazdasági hírekben, vagy még ritkábban a híradó első blokkjában. Nem igazán tudja hová tenni ezt a fogalmat és legtöbbször nem is érdekli. Pedig ha tudná, hogy életünkre milyen nagy hatással vannak a Hedge Fund-ok döntései, és azt, hogy figyelemmel követésük és módszereik tanulmányozása saját vagyoni helyzetére milyen gyökeres változásokat hozhat, biztosan jobban odafigyelne. A Hedge Fund-ok a pénzügyi piacok bálnái.


Hogy pontosan miként határolhatóak körül a Hedge Fund fogalma, arról a következő cikkben lesz szó. Ahhoz, hogy megértsük a jelentőségüket, első körben elég annyit tudni, hogy ezek olyan speciális befektetési alapok, illetve vállalkozások, amelyek feladata szűk ügyfélkör pénzének a piacokon való forgatása, befektetése. A Hedge Fund-ok ma már a pénzügyi piacok domináns, megkerülhetetlen szereplői. Ott vannak a részvények piacán, az árupiacokon, legyen az hús, búza, ott vannak ezen belül az energiahordozók tőzsdéin, például az olaj vagy a földgáz esetén is. Összesített méretük, az általuk kezelt vagyon meghaladja a 2000 milliárd dollárt. Ez bármely ember számára felfoghatatlanul nagy összeg, de más megvilágításba helyezve nem feltétlenül olyan nagy, hogy elsőre a befolyásuk jusson az eszünkbe. Teljes világ GDP ennek harmincszorosa, az összes tőzsdén forgó részvények teljes értéke huszonötszöröse (piaci kapitalizáció), és még sorolhatnám a példákat annak a hálátlan feladatnak az érdekében, hogy meggyőzzelek: 2000 milliárd dollár (384 320 milliárd Ft) nem is olyan sok pénz. Igen ám, de a Hedge Fund-ok többsége nem ül a babérjain vagy egy portfólióban, hanem aktívan forgatják tőkéjüket. Ezért a forgalomból, a rövid és középtávú árfolyam alakulásból sokkal nagyobb mértékben kiveszik a részüket, mint a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak. Amíg a világ összes megtakarításának 1%-át kezelik, óvatos becslések szerint a pénzügyi piacok forgalmának 25%-át, merész számítások alapján akár 60%-át is adhatják. Sőt, van olyan Hedge Fund, amelyik egyedül a világ teljes részvényforgalmának a 3%-át teszi ki. Ez nem más mint a Citadel, amelynek mindössze 41 éves alapítója Kenneth C. Griffin. A magas forgalmi részesedés pedig az árfolyamok befolyásolásában rövid és középtávon nagy ráhatást jelent. Ahogy a Tőzsdecápákban Gordon Gekko mondta "Mi döntünk mindenről, háborúról...egy gémkapocs áráról"

Minden, ami a mindennapi életünk, mindennapi pénzügyeink része, arra ez kihatással van. Nem bújhatsz el előle, mert az olyan, mintha a világ elől akarnál elbújni. Néhány évtizeddel ezelőtt volt a világban egy érdekes és kissé megalomán kísérlet. Ennek a célja az volt, hogy teljesen eltüntesse a piacokat, köztük a pénzügyi piacokat is. A kísérletnek az is a célkitűzése volt, hogy a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségeket megszüntesse. Az eljárás során felülről történő tervezést, totalitárius rendszer, személyi kultuszt, központosítást, kollektív vagyont kevertek össze. A kísérlet kódneve szocializmus volt, az előállítani kívánt matéria pedig a kommunizmus. A kísérlet végül kudarccal zárult. A finanszírozók (a nép) nem bírta tovább a mellékhatásokat (tulajdonképpen csak mellékhatások voltak) és lefújta az egészet.

Van még egy ország a földön, ahol a kísérletet szűkös keretek között, kevésbé nagyipari módon, elkeseredett formában folytatják. A megszállottság nem vezet eredményre, az az ország ma egyike a legszegényebbeknek, és a lakói olyan elnyomásban élnek, ami ép ésszel nehezen felfogható. Élőben láttam az 1984-et, és nem akarom megint látni. Észak-Korea a mai napig próbálkozik a szocializmussal, eredménye a szegénység, és izoláció. Ám még itt is felüti a fejét az a "gonosz, kegyetlen" piac. Ugyanis a megélhetés biztosítására, a megfelelő élelmiszer ellátásra az állam képtelen, ezért az emberek feketepiacokon kezdtek el kereskedni mezőgazdasági termékekkel.

Ezeken a piacokon az árakat a kereslet és kínálat alakítja, nem a felülről történő szabályozás. Hasonló a helyzet az amúgy sem nagyszámú külföldiek számára egyébként nem elérhető helyi pénznem, a von esetén is. Van egy hivatalos, központilag előírt árfolyam, ami a feketepiacokon ennek a sokszorosa. A gazdaságban részt vevő emberek még egy ilyen nagy elnyomás közepette is jobban tudják mi a valós értéke a pénznek és az áruknak, és érvényre is juttatják ezeket.

A piac talán emberileg igazságtalan, de ez működik relatíve a legjobban abban, hogy a társadalom tagjainak a szükségleteit kielégítse. Vagy "félig üres pohár" embereknek: ez működik a legkevésbé rosszul. A társadalom sok minden mást megpróbált, és mindegyik nagy kudarc volt a piacalapú, versenyre kondiconált gazdasághoz képest.

A pénzügyi piacokon is ez a realitás, ahol egymás megtakarításai cserélnek gazdát. Ezeket kölcsön lehet adni (banknak bankbetét, az államnak állampapír formájában), részesedést lehet venni vállalatokban (részvény formájában). Ezeknek az értéke pedig szinte folyamatosan változnak. Van, aki ezeket a változásokat jobban ki tudja használni, mások kevésbé. A piacon pedig emiatt is igen hamar nagy különbségek lesznek. Lesznek olyanok, akik nagyra nőnek, mert ügyesebben használták ki a változásokat. Vigyázzunk, hogy az ok-okozati összefüggést megnézzük. Akik gazdagabbak lettek a piacon, legyen az két újságos vagy büfé az aluljáróban, vagy két rivális Hedge Fund a nyersolaj piacán, azért tettek előnyre szert a másikkal szemben, mert felkészültebbek voltak. Ez a helyzet, ilyen a világ: folyamatos versenyben vagyunk egymással, akár egy nő/férfi kegyeiért, akár egy állásért, akár azért, hogy a pénzügyi piacokon többet nyerjünk, mint mások. Ráadásul a nagy szereplők rövid és középtávon képesek (ha egyedül nem is), de együtt intuitív módon összefogva befolyásolni a helyzetet. Csak úgy, mint annak idején Soros és más Hedge Fund-ok a Bank of England megtörésekor, aminek majd egy külön fejezetet szentelek.

A Hedge Fund-ok hatalma és befolyása ellenére azért fontosnak tartom kielemelni, hogy hosszútávon azért a fundamentumok nyernek, nem arról van szó, hogy ők döntenek, hanem inkább felnagyítanak folyamatokat. Akárhogy is, hatással vannak az életedre és a befektetéseid értékére.

Mindez elsőre esetleg félelmetesen hangzik, de ha befektetéseid vannak, az ezzel kapcsolatos ismereteidet a magad javára is fordíthatod. Követhetsz guru-kat, de még inkább javasolt, hogy módszereket.

Érdemes figyelned a blog-ot, mert:
  • A Hedge Fund-ok önkéntelenül is képesek az árakat a mindennapokban is befolyásolni, ami a piacokon történik, a te életedre is kihatással van, és erre fel kell készülnöd
  • A megtakarításaiddal is versenyben vagy másokkal a magasabb hozam érdekében. Miért ne figyelnéd azokat, akik a legjobbak ebben?
Ebben a blog-ban a Hedge Fund-ok érdekességeinek bemutatásán túl az általuk alkalmazott módszerekről és konkrét tevékenységéről van szó. Ha érdekel, kövesd a blog-ot (és a feed-et), twitter-t, email hírlevelet (jobb felső sarok). Szánj rá naponta vagy akár hetente néhány percet erre. Arra, hogy befektetéseid által nagyobb anyagi háttérre tegyél szert. Nem fogod megbánni.

A következő fejezetben néhány olyan esetről lesz szó, ahol a piacon a Hedge Fund-ok tevékenysége miatt is a mindennapi életre voltak kihatással.